A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Művészettörténet, műemlékvédelem - Koroknay Gyula: A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd
Koroknay Gyula Biztosat azonban nem tudunk arra vonatkozóan, hogy hol élt, hogyan élt s hol szűnt meg élni. Gondolhatunk arra, hogy esetleg Bottyánban, ahol eltemették, ahol talán egy kis birtokon éldegélt. A nemzetes asszony családjának a férfi tagjairól, a két férjéről, de főleg két híressé vált unokájáról többet lehet tudni. A szálai Barkóczy család a XVI. század közepén jelenik meg a magyar történelemben. Mint előnevük mutatja, az akkor Zalához tartozó Barkóéról származnak. A Kún Annával átellenben térdelő, komor tekintetű, szakállas, bajuszos - Nagy Iván jelzete szerint - II. Barkóczy László apja is László volt, ki valószínűleg felesége, Ráskay Katalin révén tekintélyes vagyonnal rendelkezett. Ez a II. Barkóczy László 1600 óta Zemplén vármegyében jelentős szerepet játszott, ekkor - homonnai Drugeth Bálint főispán idején - a vármegye alispánja. 1602-ben Zemplén követe a diétán. Az elkövetkező zavaros években eltűnik szem elől, majd csak Bethlen Gábor idejében, 1619-ben választja a vármegye alispánjának és országgyűlési követének. Úgy tűnik, II. Barkóczy Lászlónak, Kún Anna első férjének ez alkalom volt utolsó hivatalos ténykedése, ugyanis 1626-ban Bethlen Gábor esküvőjén, az akkor feltűnő Tarkányi István és Barkóczy László képviselték Zemplén vármegyét. Ez a Tarkányi István Kún Anna férje, míg az itt szereplő Barkóczy László e névvel a III., Kún Anna elsőszülött fia, aki két év múlva Zemplén alispánja lesz. 1634-ben Tarkányi István a vármegye országgyűlési képviselője (BOROVSZKY), s ez évben el is hunyt. II. Barkóczy László alispánnak és Kún Annának a fia, III. Barkóczy László 1601-ben született, s domború, nagy homlokával, s hetyke kis bajuszával balról másodikként jelenik meg a család félkörívében. Rozsályi Kún Anna fiai közül ő volt, aki legtöbbre jutott. Kezdetben 3. kép A rozsályi Kún-epitáfium részlete (Ajtós Éva felvétele) Abb. 3 Detail des Kún-Epitaph von Rozsály (Foto: Éva Ajtós) 414
