A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Művészettörténet, műemlékvédelem - Koroknay Gyula: A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd
A rozsályi Kún-epitáfium beszélni kezd apja nyomdokába lépett, ha elfogadjuk a feltevést, hogy Bethlen Gábor lakodalmán már ő táncolt és ez esetben 1628-ban őt választották meg Zemplén alispánjává (SZSZBMÖL IV. A. 1. Elrj. IV. f. 84.) és nem az apját. A fiú Szabolcsba úgy került, hogy első felesége, Jakusith Erzsébet halála után feleségül vette Tatay Ferenc özvegyét, Szentiványi Erzsébetet, akinek két fiával - mint gyám - megkapta azt a baktai jószágot, melyet az utolsó ecsedi Báthory István, országbíró szakított ki titkára, Tatay István részére az „ecsedi birodaloméból. Első említése a szabolcsi iratokban 1630-ban történt, a jegyzőkönyv idézi egy szavát: „Hogyha parasztember az ő borára kezd bort, kivágatja fenekét az bornak." (SZSZBMÖL IV. a. 1. Prothocollum C. f. 161.) Bethlen Gábor halálával Felső-Magyarország vármegyei visszakerültek a király birtokába. Munkács (ma Mukacsevo, Ukrajna) várát azonban - főleg Kemény Jánosnak köszönhetően nem sikerült visszakapnia. A Munkács körüli huzavona alkalmával Barkóczy László bizonyos számú mezei hadat vezetett. Valószínűleg az ekkori érdemeiért 1631-ben bárói címet kapott. Ugyanebben az évben kezdett építkezni a zempléni Palócon (ma Pavlovce nad Uhom, Szlovákia). Egy évre rá a Palóci Memóriáié már ezt jegyezte le: „Ettünk elsőben vacsorát az Barkóczy László uram kőházának a folyosóján." (PÁLÓCZI 194.) (Ezt az udvarházat 1770 körül gróf Barkóczy János szabolcsi főispán fogja a nagykállói vármegyeháza építészével, Juseppe Aprilisszal bővíttetni, melyet majd az utókor számára az „Osztrák-magyar Monarchia képekben" című sorozat megfelelő kötete fog megörökíteni (MONARCHIA 395.). Mintha érezték volna, hogy a csehszlovák uralom egyik kötelességének fogja tartani, hogy a magyarokra emlékeztető múlt emlékeit lerombolja.) 1633-ban a fejedelemség határainak szemmel tartására Szatmár várának az élére Melith Péter került, míg Kalló várának főkapitányi tisztét Barkóczy László kapta. A Palóci Memóriáié az eseményt a következőképp rögzítette: >y Anno d. 1633 die 5 mensis junii esküdt meg Barkóczy László uram az kállai főkapitányságra, Sennyey Sándor és Melith György uramek voltak a komisszáriusok " (PÁLÓCZI 194.) Még ugyanebben az évben Bethlen Istvánnak, az „öreg gróf '-nak, a fejedelem öccsének vitéz ecsedi kapitánya, Horváth István, kit Kemény János is többször emleget Önéletírásában, megtámadja, kirabolja Baktat s foglyokkal távozik. Barkóczy László válaszként nem használt hasonló erőszakot, hanem törvényes útra terelte a dolgot, tiltakozott a vármegyénél. (Három év múlva 1636-ban, mikor Bethlen István fejedelem akart lenni, jó lett volna, ha kap egy kis segítséget Kalló kapitányától.) Ez a támadás alighanem arra megy vissza, hogy Bakta korábban Ecsed várbirtokának a része volt, s az „öreg gróf nem akarta az adományozást elismerni. Az eset azonban a kallói főkapitányt arra megtanította, hogy ha nyugodtan akar élni, Szabolcsban és Baktán szüksége van egy biztosabb helyre. A „castellum"-ra vonatkozó legkorábbi szabolcsi adat 1638-ból származik (SZSZBMÖL IVA. 1. Fasciculus 56. no. 27/1638.). Egy későbbi adat szól a börtönéről, egy másik alkalommal pedig a baktai kovács felesége a kastélyba menekül a kerteken át egy erőszakoskodó német katona elől. Végül Barkóczy László végrendelete is kivételesen Nagy Iván adata ellenére vagy elírásból - nem Bátkán (ma Bátka, Szlovákia), hanem Baktán van keltezve. Bethlen István a Rákóczy-ellenes megmozdulásakor 1636-ban a felső parancshoz híven tartva magát - Bethlen Péter minden igaza s instanciája ellenére - semleges maradt. 1642-ben királyi tanácsos. Ennek az a háttere, hogy 1642-ben, amikor a svédek már közvetlen Habsburg területet támadtak s „Alamóc"-ot (Olmütz-Olomouc) is elfoglalták, János Vilmos főherceg, a császár legkisebb fia, a fővezér dicsérettel említi Barkóczy László nevét, s ajánlja a megérdemelt jutalomra. A főherceg ezt a következőképp indokolja: mikor a Lipcse körüli harcokban Barkóczy és ezrede „egy negyedév leforgása alatt a mi jelenlétünkben több alka-lommal heves csatákban a svéd ellenségnek különböző és nem csekély veszteséget okoztak" (SújhL. XIII. 1. Barkóczy és Bottá család levéltára 1547-1850. 1. csomó 82.). Barkóczy László magyar könnyű lovasok élén harcolt a katolikus Habsburg oldalon, az ő ellensúlyozásukra is akarják a svédek,
