A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Ulrich Attila: A tokaji uradalom majorsági gazdálkodása és pénzbevételei a XVII. században
A tokaji uradalom majorsági gazdálkodása és pénzbevételei a XVII. században összes pénzbevétele 30817 Ft 5 dénárt tett ki (61,98%), ami az évben történt boreladásokkal együtt 49722 Ft 92 dénárra nőtt. Az évben a kiadások összege 49476 Ft 50 dénár volt (MOL G 29. 82. cs. V.3.c/H-I, 1703). 45 Az uradalmi és a kamarai bevételt gyarapította a Tokajban és Rakamazon működő harmincadhivatal, a sószállításból származó jövedelem vagy a tokaji rév haszna, sőt a vám nagysága 1689-ben duplájára emelkedett (MOL NRA 719/34, 1708). 46 Az igen jól használható 1674-es urbárium részletesen rögzítette az előbb említett jövedelmek elosztását is. A rév- és vámjövedelmek nyolcadrésze a német és magyar révészeket illette meg, ez azonban nem vonatkozott az ebből származó pénzbeli jövedelmekre. Az összeíró igen nagy hibának tüntette fel, hogy révbírót nem alkalmaztak, pedig a nagy forgalom (só, fa) miatt igencsak szükséges lett volna ilyen személyt alkalmazni (MOL U. et C. 115/18, 1685 (1674)). 47 1701-ben a vám- és révjövedelem egy évben 600 Ft volt, amelynek eszmei értéke valójában 10000 Ft-ot jelentett. 1711-ben ugyanakkor a bevétel 1000 RFt volt, a sójövedelem évente 1638 darab kősót tett ki (MOL U. et C. 58/26, 1711.). Az átmenő sóforgalom nagyságának megítéléséhez a Rákóczi szabadságharc alatti töredékes elszámolásokból következtethetünk. 1705. március 1-től 1708. június 6-ig 109740 darab kősót regisztráltak, raktáron azonban már csak 1648 darab maradt. A só vámja ez idő alatt 79663 Ft 48 dénár rézpénz volt, ebből a kiadások után 974 Ft 25 dénár volt már csak a kasszában. Ezüstben ugyanakkor 4591 Ft 80 dénár vámot fizettek, ebből 1696 Ft 92 dénár maradt meg (MOL G 29. 83. cs.V.3.e/B.). 1. táblázat: A tokaji uradalom mezővárosainak társadalmi megoszlása a XVII-XVIII. század fordulóján (MOL U. et C. 59/6, 1700 körül) 48 T< íkaj Tarcal Keresztúr szabad nemes 46 (35,94%) 42 (37,5%) 12 (9,52o/o) taksás nemes 75 (58,59%) 22 (19,64%) 24 (19,05%) extraneus nemes 46 (41,07o/o) 68 (53,97o/o) zsellérségben lakó nemes 10 (7,94o/o) taksás jövevény paraszt 12 (9,52%) gyalogszeres jobbágy 2 (1,78%) taksás jobbágy 7 (5,47o/o) 45 A boreladásokból mindössze csak 18905 Ft 87 dénár jövedelem származott (38,02%). Az elkobzott, és még nem említett uradalmak bevétele a következő volt: Szent Miklós 280 Ft, Makovica és Sáros 1774 Ft, Szerencs 1834 Ft 72 dénár, Patak 1044 Ft 10 dénár (MOL NRA 11/11, 1697). A regéci uradalom ez évben 5842 Ft 94,5 dénárt jövedelmezett, ebben az évben a készpénzbevétel 8755 Ft 36,5 dénár volt, a kiadás pedig 7005 Ft 28 dénárt tett ki (MOL G 29 82.cs . V.3.c/G, 1701). 46 A bekért urbariális információk szerint 1640-ben 1 szekértől 2, 1698-ban 6 dénár járt, de árvíz idején, ha Rakamazig öntött ki a Tisza, akkor minden megrakott szekér után 1 tallért (180 dénár) szedtek. 1640-ben lovas embertől 2, 1698-ban 6, később 18 dénárt szedtek. 1689ben pedig az akkori profont mester, aki egyben révbíró is volt, az átkelés után járó adót duplájára emelte. A Rákóczi szabadságharc sóügyeire lásd MOL G 29. 83. cs. V.3.e/B. 47 Valószínűleg azért tartották meg a révbeli pénzjövedelmet a földesúr számára, mert annak fenntartása és rendbentartása teljesen őt terhelte. Ekkor már alkalmaztak révbírót is, aki 1 hónapra 18 Ft készpénzt kapott és egyéb terményjövedelemben részesült (MOL U. et C. 59/6, 1700 körül). 48 Tokaj esetében a szabad nemesekkel együtt szerepeltek az extraneusok is. Tárcáinál nem szerepel a táblázatban a jobbágy állapotú, de bíróságot betöltő személy. Ez az összeírás megőrizte még Tiszaladány akkori állapotát is. A faluban a 4 jobbágy mellett (12,12%) 29 (87,88%) taksás jövevény és hajdú lakott. 319
