A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Ulrich Attila: A tokaji uradalom majorsági gazdálkodása és pénzbevételei a XVII. században

Ulrich Attila Ebben az évben szőlőmunkákra 600 Ft-ot költöttek, ami 200 Ft-tal meghaladta a vár karbantartására fordított összeget (Kiss 1960. 24.). Egy évvel később, az 1575. november 3. és 1576. február 3. közötti kimutatás szerint az uradalom pénzbevétele 3470 Ft 15 dénár, kiadása 2505 Ft 34 dénár volt. A bevételek közül 1545 Ft (44,52%) boreladásból, 983 Ft 84 dénár (28,35%) kocsmáltatásból, 301 Ft (8,67%) Szent Márton adójából, 200 Ft (5,76%) pedig harmincadból jött be. A kiadási oldal legnagyobb tétele ismét a német katonaság zsoldja volt (1195 Ft 44 dénár - 47,71%), jelentős tételt képezett még a központi magtár vezetőjének (annonarius) 480, és a kapitány 260 Ft-os fizetése is. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a szőlőmunkákra ekkor mindössze 27 Ft 50 dénárt (1,1%) költöttek (MOL E 210. 40. cs. 142. t., 1576)! Ezzel ellentétben az 1570-es kimutatás szerint 200 kapányi új ültetésre 437 Ft 33 dénárt fizettek ki a kamara emberei, a munkák feltételeinek megteremtésére, eszközökre, pincékre pedig 112 Ft 90 dénárt. Ebben az évben a tokaji uradalom bevétele 2325 Ft 17 dénár volt, kiadásokra 2099 Ft 54 dénárt költöttek (MOL E 210. 49. cs. 100. t. 1. sz., 1570). A XVII. század forrásai alapján jelentős változásokra figyelhetünk fel. Ennek egyik fontos vonása, hogy a szőlőművelés a legfontosabb uradalmi gazdasági ággá vált. Ugyanilyen fontos továbbá, hogy véglegesen elválasztották az uradalmi gazdálkodást a katonaság szükségletei fedezésének kényszerétől. Eltérés alakult ki a természetbeni szolgáltatások nagyságában is, ami az 1600-as évek második felében jelentősen csökkent, emelkedtek viszont a pénzjövedelmek, méghozzá úgy, hogy azokba a borból származó hasznot (kocsmáitatás, boreladás) csak elvétve számolták bele! A részadatokból az is kitűnik, hogy hasonlóan a XVI. századi viszonyokhoz a bejött és kiadott pénzmennyiség közel azonos értéket tett ki, tehát az uradalom csak igen magas rezsiköltséggel tudta magát fenntartani. A tényleges haszon nagyobb része pedig egyértelműen a boreladásból származott. A pénzjövedelem szerkezete is sokat változott a XVI. századéhoz képest, a bevételi oldalon - nem számolva a kocsmáltatással és a bor-eladásokkal - a legnagyobb részt a falvak adója, a harmincadbevételek jelentették, amíg a kiadásin a szőlőművelésre költöttek a legtöbbet. 1674-ben az uradalom pénzbevétele - a boreladásokon kívül - 3348 Ft volt, kiadása 3262 Ft 81 dénár. Példaként említve Szenczy György harmincados 1898 Ft-ot fizetett a dominális kasszába, ahonnan 2798 Ft 62 dénárt fizettek szőlőművelésre (83,59%), mindössze 158 Ft 40 dénárt konvenciókra (4,73%) és 146 Ft 26 dénárt különféle munkálatokra (4,64%) (MOL E 210. 42. cs. 159. t. 29. sz., 1674.). Öt évvel később (1679) az uradalom éves bevétele és kiadása megegyezett, összesen 4968 Ft 86 dénár volt. A bevétel szerkezetét az összeírok az első két negyedévben rögzítették, ebből kiderül, hogy a jövedelem egy - bár a forrásokból nem meghatározott - részét, az elmaradt fizetések (restanciák) tették ki. Mindkét negyedévi elszámolás legjelentősebb bevételét az egy tételbe vett cenzus-, taksa-, kocsma-, és restanciapénzek adták (2291 Ft 29 dénár és 1781 Ft 46 dénár). 1679-ben szőlőművelésre az uradalom 4688 Ft 64 dénárt fizetett (94,36%), konvenciókra és egyéb szolgálatokért pedig 280 Ft 22 dénárt (5,64%) (MOL E 210. 42. cs. 159. t. 39. sz., 1679). A szőlőbirtokok elsőrendű szerepét bizonyítja az is, hogy 1690ben az uradalom bevételeit az akkori szőlőinspektor Barsi István kezelte. Abban az évben összesen 5989 Ft 73 dénár jövedelmet regisztráltak, a kiadások pedig 5426 Ft 65 dénárt tettek ki (MOL E 210. 40. cs. 142. t. 10. sz., 1690). (A XVI-XVII század jövedelmeinek alakulására lásd az 1. képet!) A ránk maradt kimutatásokból bizonyítható, hogy a tokaji uradalom falvainak adóját, a boreladásból és egyéb haszonvételekből származó jövedelmét részben vagy egészben a hegyaljai (fiskális) szőlők művelésére fordították. A bevételből a vincelléreknek (tokaji, tarcali, keresztúri, mádi, bényei, tolcsvai, újhelyi, a Szepessy szőlőké) és a tállyai ispánnak 4550 Ft 2 dénárt fizettek, ami a bevétel 75,96%-a, a kiadásoknak pedig a 83,84%-át tette ki. 1703-ban a tokaji domínium 2532 Ft 1 dénár pénzbevételt produkált, ezzel a harmadik legjelentősebb birtok volt a Rákóczi fiskális uradalmak között. A legtöbb pénzjövedelem Munkácsról (14663 Ft 6 dénár) és Regécről (8688 Ft 53 dénár) származott. A nyolc elkobzott fejedelmi uradalom 318