A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Ulrich Attila: A tokaji uradalom majorsági gazdálkodása és pénzbevételei a XVII. században

Ulrich Attila uradalom gazdasági tevékenysége lényegében csak arra szorítkozott, hogy a kötelező haszonvételeket és adókat beszedje, és a kialakított, de az évek folyamán egyre csökkenő nagyságú fiskális szőlőaliódiumot műveltesse. Ezzel szemben viszont, amikor II. Rákóczi Ferenc 1694-ben átvehette az uradalmai feletti irányítást, nemcsak a tisztviselő és szolgáló személyzet számát emelte meg, hanem a szabad-ságharc alatt újjáépíttette azokat a jövedelmet jelentősen növelő épületeket (kúriák, vetemé-nyeskertek, pincék, borházak, rakamazi majorság), amelyek lényegében az 1660-1670-es évektől pusztán álltak! Tehát a fejedelem megpróbálta földesúri jogait kiterjeszteni, jövedelmi forrásait rendbetenni, amit újra az allódizálási törekvésekben próbált realizálni. A XVII. század közepén a feudális szálakat lazító folyamatok mellett megtaláljuk a feudális viszonyokra jellemző vonásokat is. A földesúri hatalom érvényesítése esetünkben nem a szolgáltatások emelkedésében keresendő, hanem az elpusztult majorságok más falvakban, illetve városokban történő kialakításában, a rosszabb allódiális földdarabok - kisajátítás útján való -jobb minőségűre cserélésében érhető tetten. Például Tarcalon és Keresztúron is hoztak létre - hiánypótlásként a megszűnt rakamazi major helyett - új allódiumokat, de ezek sem a korlátozott társadalmi lehetőségek, sem a földek szűkössége és rosszabb minősége miatt nem voltak tovább bővíthetők.

27 A létrehozott majorok mindössze 319 köblös nagyságukkal jócskán elmaradtak az 1800 köblös rakamazi földektől (MOL U. et C. 59/6.).

28 A tarcaliak vallomásából jól érzékelhető, hogy milyen kárt jelentett az önkényesen kisajátított föld a város lakosságának: „Lévén a város territóriumán a szántóföld két nyomásra bizonyos számú hold földeket el vévén azokat fordították majorságnak a szegénység nagy kárára és injurájára." Az 1689-es urbárium a rétekről megjegyezte továbbá, hogy „... régi üdőben ilyen ezen határon nem volt, hanem ... foglaltak illyent is és az üdőtől fogvást vagyon itt az ő Ngok szükségére" (ZmLt. Loc. 104. No. 624. 1689-es urbárium másolata).

29 1701-ben az oppidumban a földek 199 köböl gabonát, a rétek pedig 100 szekér szénát termettek. Szintén földfoglalásról panaszkodtak a vámosújfalusiak is, itt Illyési György udvarbíró 22 köblös jobbágyföldre cserélte az egyik, valószínűleg rosszul termő allódiális földet (MOL U. et C. 115/18, 1685 (1674).).

30 Maga Thököly Imre és prefektusa sem tartotta jó elképzelésnek ezeket a korábban megtett lépéseket. Az 1685-ben készült összeírásban megjegyezték, hogy a keresztúri föld korántsem terem olyan jó minőségű búzát, mint a rakamazi, ez egyrészt a földesúr, másrészt a helyi lakosság kárára is van. Másrészt viszont a megoldást a következőben látták- ,/lz ő Nga mindenfele majorságát is ha a falu meg épülne - t.i Rakamaz - mind ide kellene transferálni, sokkal hasznosabb volna, mint sem együtt is masuttis szakadozna... (mivel itt) akar minemű őszi és tavasz veteményeket bővebben meg aratni az Hegyaljai földektőf (MOL U. et C. 115/18, 1685 (1674).). A más uradalmakhoz képest alacsony fokú majorkodás nem minősíti negatívan az uradalom gazdálkodását, mivel annak fő profilja nem a gabonatermelő majorságokon volt a szőlőművelés nagyobb gazdasági jelentősége miatt (WELLMANN 1999. 33.).

31 27 A tokaji uradalom mezővárosaiban az igen kisszámú jobbágynépesség ellenére a földesúri szándék egyértelmű volt: ugyanolyan nagyságú földet hoztak létre a mezővárosokban, amennyit a jobbágyoknak a rakamazi majorban művelniük kellett. Ezt bizonyítja, hogy a tarcaliak vallomása szerint 1635-ben őszi és tavaszi vetés alá 100-100 köböl földet vetettek és műveltek, valamint 100 ember vágó rétet kaszáltak. Ezzel szemben Tarcalon a földek nagysága egyes források szerint kevéssel meghaladta az egykori robotban művelt terület nagyságát, bár a földek művelését valószínűleg nemcsak az oppidum megapadt jobbágynépessége végezte. 28 Tarcalon és Keresztúrban is 2-2 földet foglaltak a földesúr számára. Az előbbiben 122, az utóbbiban 120 köblös terméssel. 29 Vö.: ZmLt Tarcal Prot. I. 1687. május 5. Kércsy János özvegyének földje határos volt a „Henyén innen...(az) Úr számára szántatni szokott" földdel. 30 A másik majorság 17 köblös földből állt, azonban a víz pusztítása miatt összesen csak 24 köbölnyi terület volt művelhető. 31 Wellmann vizsgálódásai alapján, a regéci uradalom gazdálkodásáról megjegyezte, hogy a gabonatermelés önellátó jellege nem a fejletlenség, „a 'Grundherrschaft' szintjén mozgó gazdaságnak" jele, hanem a szőlőtermesztés elsődlegességében keresendő. Itt azonban megjegyeznénk azt, hogy a regéci uradalom összetételéből következően az állattenyésztés és a gabonatermesztés is nagyobb szerepet játszott a tokaji uradalomban tapasztaltakkal szemben. Természetesen Regécen is a borból származó haszon tette ki a bevétel jelentős részét (JÁRMAI 1930. és BAKÁCS 1930.). Ugyanakkor Pach Zsigmond Pál példáiból is kivehető, hogy a földesúri magánszükségletet nemcsak az ajándékokból és dézsmából fedezték, hanem megpróbálkoztak azzal, mint azt I. Rákóczi György gazdasági utasításából idézte, hogy „Házunk szükségét ne ilyenből - ti. ajándékból -, hanem a majorból tartsa, és annyi majorsága legyen efféle is, hogy ne csak a ház szükségére kelhessen, sőt pénzt is teremtsen belőle" (PACH 1963. 221.) 314