A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Régészet - Rapcsányi László: Délfrancia krónika. Egy olvasó feljegyzései

Rapcsányi László A clairvaux-i látogató Szent Bernát 1145-ben járt Languedoc-ban, a toulouse-i gróf birtokain. Alberic pápai legátus, Ostia bíboros-püspöke kérésére vállalta ezt a missziós munkát, ami inkább információk gyűjtése volt, mint térítés. A Rajna mentén, Flandriában, Észak-Franciaországban, de főként a Midi nyugati vidékein mind nagyobb számban tűntek fel olyan személyek, akik önmagukat igehirdetőnek mondták. Nagy hévvel támadták a papok erkölcstelen életét, az egyházi méltóságok kapzsiságát, gúnyolták a szentségeket. Az 1119-es toulouse-i tartományi zsinat figyelt fel először ezekre a jelenségekre. Határozatainak 3. kánonja eretneknek nyilvánította mindazokat, akik megvetik az Üdvözítő szent testét és vérét, kárhoztatják a gyermekek megkeresztelését, a házasságot és a papságot. „Kiközösítéssel sújtják azokat is, akik védelmet nyújtanak számukra. Elrendeljük, hogy a világi hatalom lépjen fel ellenük." Húsz év múlva az 1139-es Lateráni ökumenikus zsinat 23. kánonja ugyanezt megismételte. Az antiklerikális környezet csábította a kolostori életet megunt szerzeteseket, szolgáló testvéreket, a földesúrtól függő, mindig kenyérszűkében lévő falusi plébániákról megszökött papokat. Többségük nem volt literátus ember, de ismerte a szertartásokat és tudott annyi bibliai mondatot, hogy hallgatókra találjon. Egymásnak is ellentmondó kijelentéseik alapján manicheusnak, ariánusnak, bogumilnak nevezték őket vagy petrobrusianosnak, arról a sokfelé megfordult Pierre de Bruis-ról, akit 1138-ban Saint-Gilles felháborodott lakosai máglyára vetettek, mert megtaposta a keresztet. Toulouse-ban rejtőzködő tanítványa, Henri de Lausanne, hírét véve, hogy Bernát közeledik a városhoz, a látogatás ideje alatt híveivel együtt máshova rejtőzött (GRIFFE 1987.). Az 55 éves clairvaux-i apát tizenegy délfrancia várost keresett fel. Térítő útja több hírrel, mint eredménnyel járt. Tanítását meghallgatták, néhányan megvallottak tévelygésüket, bűnbocsánatot nyertek de társaikat nem árulták el. Hitbéli vitákra nem került sor, az eretnekek hollétét titkolták. A castrum földalatti labirintusa biztos búvóhely volt számukra. „Az Úr szőlőskertjét pusztító rókák vakondokokká változtak" - jegyezte fel Bernát szavait kísérője és titkára Geoffroy d'Auxerre. A Toulouse-hoz közeli Verfeil (Viridefolium) városkában meg sem hallgatták. Bezárták a kapukat, és olyan éktelen dörömbölést csaptak, hogy a templom előtti kis téren maradt néhány ember az apát egyetlen szavát sem értette. A toulouse-i krónikás szerint Bernátot annyira felbosszantották, hogy „még a port is lerázta lábáról", és mérgében megátkozta a várost. „Viridefolium desiccet te Deus". A két latin szóból összetett név szójátéka: Viride-folium (Zöldlevelű), szárítson ki téged az Úr. Helyi hagyomány, hogy az indulatból mondott rossz kívánság megfogant. Hatvanöt évvel később erre járt Szent Domonkos és csodálkozva látta, hogy a vidék mennyire elsorvadt, kiszikkadt. Bernát életrajzírója nem említi a maledictiót. A szentéletű férfiú csak annyit mondott a konok városról: „sedes est Satanea" (az ördög a székhelye) (PUYLAURENS 1976.). Bernát nem találkozott a toulouse-i gróffal, de fennmaradt annak a levélnek a másolata, amelyet 1145-ben küldött „ad Hildefonsum comitem Sancti Aegidii" címzéssel. Utazása közepén írhatta, saját tapasztalatai és más információk alapján. Az elhanyagolt templomokról, az elsorvadt hitéletről szóló keserű sorait a történeti irodalom hasznosította. Az első ciszterci pápa, III. Jenő megbízásából rendtársa, Bernát olvasta fel 1146 márciusában, a burgundiai Vezelay-ban a második keresztes hadjáratot kihirdető bullát. Alphons Jourdain erkölcsi kötelességének tartotta, hogy kövesse apja példáját, átvegye szülőhelyét és törvényes örökségét, a Tripolisz-grófságot. 1148-ban szállt partra Akkóban, és provence-i seregével Jeruzsálem felé indult. Útközben Ceasareában megpihent, keserves gyötrelmek törtek rá, meghalt. Kínos vergődése mérgezés gyanúját keltette. Talán rokoni kéz, a fattyú ág irányította. Szóba került, mint érdekelt fél, Tripolisz akkori ura, Alphons féltestvérének, Bertrandnak az unokája, de tanút vagy bizonyítékot nem találtak. 304