A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Makk Ferenc: Új forrásadatok a X. század végi magyar-bizánci kapcsolatok értékeléséhez
Új forrásadatok a X. század végi magyar-bizánci kapcsolatok értékeléséhez Makk Ferenc A korai magyar történelem tanulmányozásához meglehetősen kevés forrás áll rendelkezésünkre, különösen érvényes ez az írott kútfőkre. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy minden olyan - eddig fel nem használt - forrást értékesítsünk, amely a korai magyar históriával összefüggésbe hozható (MAKK 1998. 95-115.). Tanulmányomnak két célja van. Egyrészt szeretném felhívni a magyar szakemberek figyelmét két - alapvetően a X. század végi bolgár történelemre vonatkozó - bizánci forrásra, illetve forrásadatra, amelyek mind ez ideig a magyar tudományosság előtt ismeretlenek voltak, vagy legalábbis magyar kutató még nem hivatkozott rájuk. Másodszor a két bizánci forrást, illetve forráshelyet fel kívánom használni a X. század végi magyar-bizánci viszony értékeléséhez. A két görög forrás az események időrendje szerint a következő: 1. Ioannés Skylitzés művének egy részlete. 2. Egy - 971 tájára datálható - bizánci pecsét. 1. Ioannés Skylitzés görög historikus Synopsis historion (Történelmi áttekintés) című kiváló történeti munkájának egyik részlete tartalmazza az alábbi szöveget. u 'ETTEI 6è TOÏS ßocpßapois KOCKWS аферето та тоО тгоЛерюи ка! ÇULAUCCXÎOCS ^) v èÀTrls оибацоО (oï те уар оцсхриЛсл fjaccv цакрау, ка1 та оцора ßapßocpoc TCOV èOvcov 5eíacxvTa TOUS 'Рсоцсаоис атге{тгауто TTJV ßorj0eiav, èTriÀsÂoÎTrei 6* OCÛTOÙÇ KOCI та еттпт|5е1а, KCCI оОбацобну fjv eioKOjiícracröai 6UVOCTÓV, ТОО 'РСОЦШКОО атоЛои тас őxöas axpißcos TT)pOVVTOÇ тоО тготсщоО." (SKYLITZÉS 1973. 305.) A Skylitzés-szöveg magyar fordítása így hangzik: „Minthogy pedig a barbárok [= oroszok] számára a háború dolgai kedvezőtlenül alakultak, és semmiféle katonai segítségben nem reménykedhettek (ugyanis honfitársaik messze voltak, a szomszédos barbár népek pedig fiivén a rómaiaktól [= bizánciaktól], megtagadták a segítségadást; de élelemben is hiányt szenvedtek, és sehonnan sem tudták azt maguknak beszerezni, mert a római flotta a folyó [= Duna] partjait gondosan őrizte...)" A nemzetközi szakirodalom szerint a Skylitzés által elbeszélt események a 971 tavaszán Bulgáriában lezajlott orosz-bizánci háborúskodások részét képezik, amelynek történetét röviden így lehetne összefoglalni. A 968-as és 969-es hadjáratai során Szvjatoszláv orosz nagyfejedelem megszállta Bulgária jelentős részét (főleg Kelet-Bulgáriát). Ezután 970-ben igen nagyszámú (mintegy 30 ezer fős) orosz-bolgár-magyar-besenyő hadsereg élén Bizánc ellen vonult. Az orosz uralkodó célja a Balkán elfoglalása volt. Szvjatoszláv nemzetközi serege azonban 970 nyarán a thrákiai város, Arkadiopolis mellett katasztrofális vereséget szenvedett a 12 ezer fős bizánci hadtól. 971 márciusának végén megindult a basileus, a görög császár ellentámadása, s a szárazföldi csapatok mellett a Dunán felhajózott a bizánci flotta is. Tzimiskés császár hadai először a bolgár fővárost, Preszlávot foglalták el április elején, majd április 23-án megtámadták a Szilisztra városát védelmező csapatokat is, amelyeket személyesen Szvjatoszláv fejedelem vezetett. A bizánci haderő teljesen bekerítette Szilisztrát, és a város ostroma három hónap után július végén fejeződött be, amikor is Szvjatoszláv a megkötött orosz-bizánci egyezményben elismerte vereségét és kötelezte magát Bulgária elhagyására (DÖLGER 1932. 275-292., OSTROGORSKY 1969. 316-321., ANTOLJAK 1969. 18-20., APOSZTOLSZKI 1969. 118-120., HISTOIRE 1977. 133-136., ZAKYTHINOS 1979. 222-224., BRÉHIER 1997. 153-156.).
