A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Németi János–Dani János: Néhány kora bronzkori sír az Érmellékről (Románia) és a Nyírségből (Magyarország). Adalékok ÉK-Magyarország és ÉNy-Románia kora bronzkorához
Németi János - Dani János Kora bronzkor III. A bobádi M. 1/1997-es sír urnájához nem találtunk egészen pontos analógiát sem a romániai, sem a szomszédos területek quasi hasonló korú leletei között. A perem és a nyak alját összekötő, szimmetrikusan elhelyezett szalagfülekkel ellátott edények ismertek a kora bronzkorból, de inkább mély tálak formájában és ritkábban találkozunk fazéktípusokkal: Ciume§ti-Moara (Csomaköz-Malom hát) M30-as sír, Ciume§ti-Bostänärie 1/1964-es sír és 10/1965-ös sír mély táljai (ORDENTLICH-KACSÓ 1970. fig. 3: 2., NÉMETI 1996. fig. 9: 6-7.), valamint Pi§colt-Nisipärie 1/1976-os és 2/1976-os számú gödrökből (ROMAN-NÉMETI 1986. fig. 5: 4, 6: 3-4). Ehhez teljesen hasonló formájú edényt ismerünk a nagyrévi kultúra ún. Kőtörés fázisának Szőregen feltárt 179-es számú sírjából (BÓNA 1963. Pl. X: 3.). Hasonló típusú, de nagyobb méretű és sima felületű füles urnák ismertek Pi§colt-Nisipärie Makó urnasírjainak leletei között is (NÉMETI 1979. fig. 3: 1., 5.). A sír másik edényén látható sekély bekarcolt vonalkötegekből álló díszítéséhez (Kammstrich) szintén Pi§colt— Nisipärie 1/1976-os gödörből ismerünk teljesen hasonló díszítésű párhuzamokat (ROMAN-NÉMETI 1986. fig. 6: 3-4.). Ez a díszítőmotívum már a kora bronzkor I. fázisában megjelent a Makó kultúrában, amint azt a Hódmezővásárhely-Diószegi-tanyán feltárt - az itt közölthöz hasonló - fazék, illetve egy hasonló technikával díszített, kihajló peremű tál (BANNER 1939. 4. kép 1., 4.) vagy például a Budapest III. -Aranyhegyi úton feltárt településről ismert, szintén bekarcolt vonalkötegekkel díszített fazék- és táltöredékek (KALICZSCHREIBER 1994. Abb. 4: IL, 7: 2., 6., 8: 6., 10: 2.) bizonyítják. Néhány analógia alapján ezt az edénytípust akár a kora bronzkor elejére is (Makó kultúra) keltezhetnénk (amit a sír stratigráfiai helyzete sem zár ki). A párhuzamok jó része és az ásató véleménye alapján azonban az úgynevezett 3-as számú díszítőmotívum (bemélyített háromszögekből alkotott minták) horizontjába, tehát a kora bronzkor III.a időszakára keltezhető. Ez az ornamentika a különféle típusú seprűzésekkel együtt a Szaniszló csoport vezérmotívumát képezi. Németi J. szerint a sír edényei közös vonást mutatnak a teli legalsó bronzkori (1. kép 1.) települési rétegével (Szaniszló/Sanislau réteg), melyet a kora bronzkor IH.a periódusra datál. A Szaniszló/Sanislau csoport sírjai ugyanolyan és éppolyan egységes rítusúak (urnáshamvasztásos rítus) akárcsak a Nyírség kultúra temetkezései és nagyjából ugyanazon a területen helyezkednek el, ami - a kerámiadíszítési technikák bizonyos fokú hasonlósága mellett utalhat a két időrendileg elváló kulturális egység valamiféle genetikus kapcsolatára is (NÉMETI 1999. 124., 171.) (12. kép). A fent bemutatott temetkezések kiegészítik a kora bronzkorra vonatkozó ismereteinket és a következő kérdéseket vetik fel. a, Az ÉNy-Románia, ÉK-Magyarország és DK-Szlovákia területén feltárt Szaniszló/ Sanisläu csoportnak nevezett zárt leletegyüttesekben (elsősorban gödrök és néhány hamvasztásos, urnás sír) a P. Roman által kidolgozott rendszer alapján a 2a, 2b, 3 típusú motívumokkal díszített edények, illetve kerámiatöredékek együtt fordulnak elő (ROMAN-NÉMETI 1986. 215.). K. Horedt már a 60-as években felhívta a figyelmet egy - az ún. seprűs díszítés (Besenstrich) által jellemzett - kerámiahorizontra, amely szerinte mind Erdélyben, mind a Kárpátoktól délre alapját képezte volna a középső bronzkori - Ottomány, Wietenberg, Tei - kultúráknak (HOREDT 1968. 111., 113., HOREDT-RUSU-ORDENTLICH 1962. 317-324., ROMAN 1981. 166. Taf. 7.). Ennek alapján ezeket a leletegyütteseket korábban az ottományi műveltség legkorábbi, ún. I. fázisába sorolták és a kora bronzkorra keltezték. S. Dumitra§cu el is különített a seprűdíszes kerámia alapján egy - véleménye szerint - önálló csoportot a Sebes-Körös mentén „Giriíju de Cri§-Alceu" (Feketegyörös-Alceu) néven az itt található teliszerű telep alsó, I—III rétege alapján, melyet a bronzkor kezdetére datált (DUMITRASCU 1989. 126.). A seprűs dísz vagy seprűzés (Besenstrich) többféle formában jelentkezhet: az edény falába vagy egy felkent agyagrétegbe egészen mélyen vésett szabálytalan, fakéregre emlékeztető
