A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Németh Péter: A cégényi (Szatmár megye) monostor 1181. évi birtokösszeírásának helynevei

Németh Péter IV. László király idejében a Kata nb-i Csaholyiaké (MAKSAI 1940. 207.). [A könyvében megadott két MOL DL számon - 66.998, 6698 - a kérdéses oklevél nem található]. 1426-ban Csaholyi János Palád és Sonkád birtokainak a határait választja el egymástól. 1429-ben Zsigmond király Csaholyi Sebestyén fia István fiait Jánost és Lászlót új adomány címén e Meggyesnek másképp Sonkádnak nevezett birtokukban is megerősíti. — Ma Sonkád (Hm 1892. 1530: 3443 kh.). SZEKERES 1. 1181/288/366/XV. sz.: terminus pr. nomine Zekeres (RECARP. 1/1, 133. reg.); 1328: Ely[bcr]zekerescy (MOL DL 95.914); 1340: Thomas f. Lad-i de Zekeres (ZICHY I, 577); 1341: Thomas f. Lad-i f-i Luka de ~ (ZICHY I, 608); 1347/405: St. f. Lad-i de ~ (ZICHY V, 391); St. f Lad-i de Nogzekeres (ZICHY II, 304); 1351: Thomas, Lad, St. et Luca f-rum Lad-i fi Luca de Scekeres (ZICHY II, 463) 1378: p. Eliberzekeres (ZICHY IV, 44); 1382: Franciscus f Thome de ZLekeres ac Nie. f St-i de eadem (ZICHY IV. 232); 1393: p. Zekeres (ZICHY IV, 516) 1418: iob-nes de Tompazekeres (Zso VI, 2526. reg.). Nevéből ítélve eredetileg királyi szolgálónépek szekeresek - települése volt. 1181-ben a cégényi monostor prédiuma, amelyen lovas jobbágyok élnek. Határát ekkor leírják: „Szekeres prédium határa a borsoni (de Bozan) besenyők földjétől kezdődik a hosszú erdőig innen Liszkóig (ad Lizkoua), ahonnan Otrogla a Mesteri halastó (pisc. Mesteri) határa mentén halad, innen folyamatosan halad... ezen halastó határán az Eredig (ad Ered), ahonnan Ökörig (ad Ocokur), innen Zsarolyán tóig (ad lacum Sarolyan), amitől az útig a szilfáig tart, innen Sár (Saar) .... halastóig megy, és a folyó mentén vissza ismét Borsonig (ad Bosan)." A földrajzi nevek közül Bozan = Borson, Iszkó a matolcsi, Borsony és Zarolya a fehérgyarmati, Borsony a fülesdi, kömörői és túristvándi; Mesteri, Ökör és Sár a penyigei; Ered a penyigei és mándi határban lelhető fel (ld. KÁLNÁSI 1984. 418., 422., 70., 83., 323., 324., 319., 236.!). Ennek a területnek egy része a [Szentemágócs nb-i] Kölcseiek kezén Eliberszekeres, míg másik része Kápolnásszekeres néven tűnik fel (ld. Szekeres 3. alatt!). A monostor birtokától D-re kapott ismeretlen időben királyi adományt a faluról magát Szekeresinek, Nagyszekeresinek nevezett család, amely birtokrészt Tompos Tamásról 1370 után Tompaszekeresnek is nevezik. 1328-ban Kölesei Máté fia Dénes és fiai, János, Jakab, András nemes ifjak, valamint testvéreik: Miklós és Mihály Eliberszekeres birtokukat — amely [Gyügyei] Péter fia, Jakab Szekeres, [a Gutkeled nb-i] Hodosi Péter fiai, János és Miklós Szekereskápolna, Nythe [*: Viche] fia Miklós Zsarolyán és Péter 68 fia, Mihály Majtis birtokával volt határos-, a Majtisi Mihály nővérét, Ilonát illető hitbér és jegyajándék fejében átadják Mihálynak és örököseinek, 10 M-t is fizetve. A Szekeresiek 1340-ben tűnnek fel: ekkor László fia, Tamás panasza szerint [Semjéni] Mihály fia László Lőrinc nevű társával három lovát elhajtotta. Egy évvel később viszont tiltakozik az ellen, hogy Sinka fia János, Szatmár megye ispánjának, Bátori Bereck fia János mesternek a jegyzője Darnó birtok örökjogára nézve hamis tartalmú okmányt állított ki. László másik fia, István - aki Nagyszekeresinek mondja magát - 1347-ben Daróc zálogba adásakor kiküldött, 1348-ban Darnó és Szopsa birtokosaként tiltja szomszédait azok használatától. 1351-ben László négy fia, Tamás, László, István és Luka engedélyt kap Szécsi András erdélyi püspöktől, hogy a szekeresi Boldogságos Szűz tiszteletére emelt kápolnájukban (in capelle de eadem Scekeres in honore V. Gloriose fabricatam) misét és lelkészt tarthasson, mindezt az anyaegyház sérelme nélkül. 1355-ben ugyanő tiltakozik, hogy 3 famulusa, Szekeresi Ábrahám fiai, Lőrinc, Márton és Bálint szolgálat nélkül a pénzével megszöktek, ráadásul Márton az adóhoz összegyűjtött pénzzel távozott, s a pénzből Lampertszásza [Beregszász] városában házat és szőlőt vett (MOL DL 96.350). 1367-ben a Tomposnak nevezett Tamás szerviensei Panyolai János panyolai jobbágyainak 43, összesen 60 ft-t érő sertését hajtották el (KÁLLAY II. 1596. reg.). 1378-ban Gyügyeipéterszekeresét Kápolnásszeke-res és Eliberszekeres között fekvőnek mondják. 1379-ben Tamás fia, Ferenc és István fia, Miklós Bátori Jánost Szekeresen elkövetett erőszaktétellel vádolja (LO AA. nro. 32), s még 1382ben is idézteti. A kihalt Szekeresiek birtoka a Rozsályi Kunoké lesz, 1418-ban Kun Miklós tompaszekeresi név szerint felsorolt jobbágyaival Kölesei Miklós fia György istvándi jobbágya, Egyed fia Tamás házára tört. - Ma Nagy-szekeres (HNT 1892. 1397: 1828 kh.). SZEKERES 2. É.n. [1270-72]: t. Zekeres (REG.ARP. II/l, 2287. reg.); 1305:/?. Scekeres (Ao I, 104-5); 1308: t. seup. Zekeres (AOKL II, 442 reg.); 1328: t. Scekeres (MOL DL 95.914); 1377: p. Zekeres (ZICHY IV, 14, 19, 44); 1378: p. Gyugeypeterzekerese (ZICHY IV, 44). A település 1270-1272 között tűnik fel, amikor V. István király Szekeres földet Makabeus [szatmár-] németi vendégtelepesnek adományozta, akinek fia, Albert 15 M-ért eladta [a Kaplony nb-i] Császári Márton fiainak, Jánosnak és Benedeknek. Ez utóbbi elcserélte az ismeretlen fekvésű Kadarcsért a Szentemágócs nb-i Ete fia, Mikóval. Mikó rokonának, Kölesei Dénesnek adta tovább, aki továbbadta [a Gutkeled