A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Németh Péter: A cégényi (Szatmár megye) monostor 1181. évi birtokösszeírásának helynevei

Németh Péter FÜLPÖS 1181/288/366/XV.sz.: v.Philipi (RECARP. 1/1, 133. reg.); 1338: Petri f-i Luka de Phylpusy (KÁROLYI I, 126); 1355: Laur.f Petri de Philpus (ZICHY II, 611); 1380: ~ de philpus (ZICHY IV, 127). A falu 1181-ben tűnik fel, amikor a cégényi monostort Fülpössel határosnak mondják, ahol lovas jobbágyok vannak. 1338-ban az idevaló Luka (Lukács) fia, Péter javára perdöntő esküt ítélnek. 1355-ben az országbíró Fülpösi Péter fia, Lőrincet is bírsággal sújtja meg nem jelenés miatt. 1357-ben ugyanő vármegyei esküdt (Ao VI, 621), a következő évben királyi ember (KÁLLAY II, 1296., 1298. reg.). 1390-ban a gyügyei nemesek részéről fogott bíró Timóteus ügyében. Miiben Fülpösi Lőrinc fia, János Fülpös birtokát meghatárolják Kölesei János fiai, Miklós és István, valamint Kölesei Jakab fia, Dénes Cégény és Daróc birtokai felől (Zso III, 1201. reg.). Egyházát - amelyet a Szűz Mária tiszteletére emeltek (1465: MOL DL 28.527) - a Szamos elhordta. - Ma Ököritófülpös része (HNT 1892. 1131: 718 kh.). GÉBERJÉN 1181/288/366/XV.sz.: cum Gabrian (RECARP. 1/1, 133. reg.); 1324: p. Geburyen (Ao II, 140); 1381: p. Gaborian (LO AA. nro. 12); 1387:/?. Gabrien (Zso I, 10. reg.); 1393: p. Geberien (CSÁKY 1/1, 169); p. Geberyen (DOCVAL. 461). A falu 1181-ben a cégényi monostor Daróc nevű prédiumának határjárásakor tűnik fel mint irányt jelző hely. 1324-ben János fia Géberjén és [a Balogsemjén nb-i] István fia János megegyezik, hogy az utóbbi 6 M-t fizet a falu lerombolása vagy Géberjén elfoglalása miatt. 1381-ben Bátori György fia, János amiatt kér vizsgálatot, hogy Matucsinai (Baranya m.) János fia, Lőrinc valamint Miklós az uradalmukban, Gáborján birtokon köteles jogsérelmét orvosolni. 1387-ben Zsigmond király Matucsinai Demeter hűtlen fiai, Miklós, László és Ferenc e birtokát is elkobozta és [a Zsidó nb-i] Szántói (Közép-Szolnok m.) Pető fiainak, Jánosnak és Istvánnak, valamint Nagyrozsályi György fiainak, Kun Lukácsnak, Gergely váradi főesperesnek és Kálmánnak adományozza. 1391-ben Szántói Petőfi János Zsigmond király engedélyével birtokait — így géberjéni részeit is - leányának, Katalinnak, ecsedi Bátori János feleségének és gyermekeiknek, Istvánnak és Potenciánának adta, akiket 1393-ban beiktattak e birtokrészbe is. Azonban 1395-ben Matucsinai László és Ferenc e birtokát is részben visszakapta a királytól (Zso I, 3911. reg.), s leszármazottaik és rokonaik, László fiai, István és János, Demeter fia Demeter pap, Miklós 64 fiai, Miklós és Péter, Lőrinc fia, Domonkos és ennek a fia, Frank 1436-ig bírták, amikor hamis oklevél készítése miatt ismét elveszítették. Zsigmond király az ekkor Gáborjánszegnek nevezett pusztát is Bátori István országbírónak adta [CSÁNKI 1893.]. - Ma Géberjén (HNT 1892. 1139: 729 kh.). GEBUSA 1181/288/366/XV.sz.: pr. Gebusa (REG.ARP. 1/1, 133. reg.). A cégényi monostorhoz tartozó prédium, amelyet csak egyszer, 1181-ben említenek. A Jeszenő nevű hatalmas erdőségben feküdt. Az oklevél szerint „a prédiumon lovasok vannak, akiknek nevei ...stb. és mások is." Maksai Gebusa-t Kölesével vette egynek azon az alapon, hogy a határjárás Kölesét is belefoglalta Cseke, Gebusa, Milota és Túr határainak körüljárásakor (MAKSAI 1940. 163.). Ez csak részben igaz, s Kölese - amelyet egyébként külön is megemlít az oklevél - sohasem volt a cégényi monostor birtoka, mindig is a névadó Kölese ispán leszármazottai kezén találjuk. A tatárjáráskor (1241) elpusztult település Kölese határába olvadt (MÁNDY 1864.: Gebe sor, KÁLNÁSI 1984. 197.: Gebe-sor-Elsőforduló, -Második-forduló, Gebe-sori dűlőút) GÖMLECS 1181/288/366/XV.sz.: ad t-m eccl-e in v. Geruley [*: Gemlech] (RECARP. 1/1, 133. reg.). A mindössze egyszer említett település a cégényi monostor földje volt. Innen szöktek el azok a jobbágyok, akik Tatárnál és Maradék fia, Pálnál találtak menedéket. A tatárjáráskor (1241) elpusztult. — Véleményünk szerint a rejtélyes név egy félreolvasásból született, ugyanis az m betűt a kései átíró r + u-nak, míg a ch-ty-nak látta. A helyreállított névalak (Gemlech) már könnyen azonosítható. Balázsik T. szerint az Istvándihoz tartozó Gömlecsben állt 1548-ban Cégényi János kúriája, amelyet Perényi Gábor zálogban megszerzett, továbbá birtoka volt az Istvándi és Gömlecs közötti területen (BALÁZSIK 1993. 9.). Egy 1816. évi forrás szerint e részen a ref. templom melletti belső telkek értendők, amelynek a lakosságát a török és a pestis kipusztította (BALÁZSIK 1993. 17. jegyzet). Gömlécs a Túr parton, Istvánditól K-re: „Ez hajdan falu volt, még élnek emberek, kik ott lévő házakra emlékeznek, lakosai - többnyire - beköltöztek Istvándiba" (PESTY 1864.).