A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Langó Péter: Megjegyzések a Kárpát-medence X–XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez és használati idejéhez

Megjegyzések a Kárpát-medence X-XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez mint a vékony, kerek átmetszetű, elhegyesedő végű huzalkarperecek. Az ékszer elsősorban a felnőttek méretére készült, amit mutatnak a Szob—Vendelin határrészben feltárt XI. századi temetőből ismert darabok is. A temetőben számos gyereksírból került elő ilyen vastag huzalkarperec (BAKAY 1978. 57-58., MNM KO. 20. 1933. 27.). A gyermeksírokban lelt karpereceknél az ékszer egyik vége a szokásos módon elkeskenyedik, míg a másik egyenesen levágott.

32 E jelenség pedig részben azzal magyarázható, hogy a karperecet átalakították a gyermekek számára. Az elkeskenyedő vég minden bizonnyal az eredeti karperecvég, míg a másik véget utólag alakították ki, vágták le; valószínűleg azért, hogy az ékszert viselő gyermek ne érezze túl nehéznek szülei ajándékát. Korábban már volt szó Szabó János Győző azon elképzeléséről, hogy ezek a tárgyak a vékonyabb, kerek átmetszetű karpereceket váltották volna fel. A Berettyóújfalu-Pusztakovácsin (CSÉPLŐ 1897. 440.) vagy a Püspökladány-Eperjesvölgyben (NEPPER 1993. 95.) feltárt sírok leletei nem igazolták Szabó János Győző álláspontját, mivel vékony és vastag átmetszetű karperecek — ha nem is egy sírból, de azonos horizontból — kerültek elő a temetőkön belül. A négyzetes átmetszetű huzalkarperec mellett a XI. századi sírokban megtalálható a megvastagodott, kerek átmetszetű bronzból készített huzalkarperec is. Mind a kerek, mind a négyzetes átmetszetű darabok végét a vékonyabb, hegyesedő végű karperecekkel ellentétben gyakran levágták, hasonlóan a baltikumi és a lengyelországi darabokhoz, ahol ebben az időszakban szintén megfigyelhetők az ilyen kialakítású karperecek. A XI. századra datálható sírok is azt bizonyítják, hogy a vastagabb karperecek nem a vékony átmetszetű huzalkarperecek folytatásaként jelentek meg, hanem egy önálló típust jelentettek a kora Árpád-kori leletanyagban, ahogy arra Szőke Béla is utalt. Ennek a típusnak a legközelebbi párhuzamai, előképei megtalálhatók az északi törtezüst kincshorizont leletei között, a Jakimowicz-féle I—II. csoportban, ahol gyakoriak a négyzetes átmetszetű karperecek (SZŐKE 1959. 43., JAKIMOWICZ 1931. 257-258., KNORR 1936. 181-182.).

33 Felvethető esetleg annak a lehetősége, hogy az ékszertípus ezüstből készült első darabjai az északi kereskedelem nyomán kerültek a Kárpátmedencébe. Nem zárható ki azonban az sem, hogy a két terület hasonló ékszerei közt nincs semmi összefüggés, és a hasonló darabok egy időben való jelenléte csak véletlen. A karperecet a Kárpát-medencében jól datálják a XI. századra Szent István, I. András és Salamon dénárjai.

34 A sírok további mellékletei — az állatfejes karperecek, az S-végű hajkarikák — ugyancsak a kora Árpád-kori datálást erősítik. A karperectípust általában a nők és gyermekek viselték. A sodrott karperecek 1. A hullámosra hajlított karperecek kérdése Ennek a karperectípusnak a legegyszerűbb változata az egy huzalból hullámosra hajlított forma. Ezt az altípust elsőnek Szabó János Győző különítette el, s úgy vélte, hogy ez a sodrott karperecformák első, legkorábbi fázisa. Szerinte ezek a darabok már a X. század elejétől megvoltak a magyarság emlékanyagában (SZABÓ 1978/79. 64.). A típussal Révész László is foglalkozott a karosi II. temető 52. sírjából előkerült drótékszerek kapcsán (RÉVÉSZ 1996/A. 92.). Ő gyűjtötte össze azokat a lelőhelyeket, ahol előkerültek ilyen ékszerek.

35 A sírok keltezésével kapcsolatban elfogadta Szabó János Győző véleményét, s a rangos középréteg emlékanyagához sorolva, ő is a X. század 32 Ezt a jelenséget a huzalkarpereceknél már Roska Márton is megfigyelte a vajdahunyadi temető feltárása során. Roska a 41. sírban eltemetett gyermek jobb karján talált vastag huzalból kialakított, kerek átmetszetű bronz huzalkarperec kapcsán megjegyezte, hogy annak végeit azért vághatták le, hogy azt a gyermek karjához igazítsák (ROSKA 1913. 178.). A vékonyabb huzalból kialakított, kerek átmetszetű bronz huzalkarperecek esetében is előfordult, hogy az ékszer egyik elhegyesedő végét egyenesre levágták. Ilyen karperecet közölt Kovács László a Tímár—Béke Tsz I. temetőmaradvány 39. sírjából. Kovács László véleménye szerint az ékszer végét azért csonkolták, hogy az ne bántsa a gyermek kezét (KOVÁCS 1988. 145.). 33 A karperec megvan a mai Finnország területén (KTVIKOVSKI 1973. 135. Abb. 1082.), valamint a gottlandi kincsleletekben (STENBERGER 1947. II. 33.). Ilyen karperec került elő Bulgáriában X—XI. századi leletkörnyezetben Gradesnica lelőhelyen. A karperec megjelenése ezen a területen lehetne esetleg a varég kereskedelmi kapcsolatok hatása, azonban valószínűleg ez esetben is helyi készítményről van szó. Vö. MASOV 1979. 43—44. 34 Szent István pénzeivel került elő ilyen sír az alábbi helyeken: Csongrád—Rekettyés ér 1. és 5. sír (SZÉLL 1941. 171.), Máma 1. sír (SZÉLL 1941. 171.). I. András dénár kíséri Csanytelek—Síróhegy 17. sírjában (SZÉLL 1941. 170.), Salamon verte pedig Sarkadkeresztúr 4. sírjában (MEDGYESI 1993.). S-végű hajkarikával együtt került elő Kábán (HAMPEL 1900. 629.), Nádudvar—Töröklaponyag 14. sírjában (MESTERHÁZY 1966. 138.). Állatfejes karpereccel pedig Berettyóújfalu—Pusztakovácsiban (CSÉPLŐ 1897. 440.) és Rákóczifalva 6. sírjában (SELMECZI—MADARAS 1980. 146.) 35 Ilyen ékszerek kerültek elő a többi között Dormánd—Hanyipuszta 1. sírjából (RÉVÉSZ 1996/B. 257.), Kunágota 4. sírjából (MÓRA 1926. 133.), Szered—Mácsai dombok I. temető 15. sírjából (TOCIK 1968. 47.), Tímár—Béke Tsz. I. temetőmaradvány 22. sírjából (KOVÁCS 1988. 143.), Tiszaeszlár—Bashalom I. temető 3. (d.) sírjából (DIENES 1956. 250.), Tiszaeszlár—Bashalom I. temető 17. (f.) sírjából (DIENES 1956. 252.). Ilyen ékszer került még elő Deszk—Újmajor, Ambrus halom temetőjének 10. sírjából. A sírban lévő leletek között volt egy Kopasz Károly francia király által vert dénár (840-875) töredéke is (KovAcs 1989. 25. No. 28., FEHÉR—ÉRY—KRALOVANSZKY 1962. 31. No. 221.). Németh Péter egy Tokaj megnevezéssel jelölt szórvány, ezüstből kialakított ékszertöredéket sorolt ebbe a csoportba (NÉMETH 1996/B. 20.). A leletet először közlő Hampel egy teljesen vegyes, számos eltérő korú lelettel összekevert tárló fényképén közli a töredéket, melyről nehéz eldönteni, hogy X. századi darab-e vagy sem (HAMPEL 1876. XXIII. t. 36.). 41