A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Régészet - Langó Péter: Megjegyzések a Kárpát-medence X–XI. századi huzalkarpereceinek és sodrott karpereceinek viseletéhez és használati idejéhez

Langó Péter első felére datálta az előkerült darabokat. A karperecet elsősorban nők viselték (Tisza-eszlár, Dormánd, Deszk), de férfiak (Szered) és gyermekek (Kunágota,

36 Tímár) sírjából is került elő viseleti helyzetben ilyen tárgy. Ez az ékszer azonban mindvégig ritka darabnak számított a X. századi leletanyagban, s a Kárpát-medencén kívül nem is volt jellemző.

37 A karperec ritkasága, s kis körben való elterjedése nehezíti, hogy egy szűkebb időhatáron belül keltezzük. Az ékszer használatának kezdete az eddigi leletek alapján nem köthető biztosan az első generációhoz, de a X. század második negyedében már megtalálható. Felmerült, hogy valójában nem is ékszerről, hanem ruhadíszről van szó. E mellett szól a szeredi és a kunágotai darabok rossz megtartása. A vékony ezüsthuzalból készített darabok töredékes volta abból adódik, hogy nagyon vékony (a szeredi esetében: 0,14 cm) drótból hajlították. Amennyiben karperecként funkcionáltak, nagyon hamar széttöredeztek volna. Karperecek lehettek a tiszaeszlári 3. sírból előkerült darabok a kialakított kampós záródás alapján,

38 azonban ez esetben sem elképzelhetetlen, hogy a ruhára felvarrt díszekről van szó, s a kampós záródás csak a ruha ujjának a merevítésénél játszott szerepet. Tímáron megfigyelték a tárgy helyzetét a sírban, s ez szintén arra utal, hogy ruhadíszről is lehet szó. A gyermek jobb felkarján talált hajlított dróttal ellentétben a másik kézen lévő ékszer feljebb került elő (KOVÁCS 1988. 135. 9. kép). Révész László ilyen típusúnak határozta meg a fentebb már említett karosi II. temető 52. sírjában talált huzalékszereket (RÉVÉSZ 1996/A. 26., 301. 78. t. 3—4.). A karosi „karperecek" már kialakításukban is gyengébbek, mint az e típusba tartozó darabok, az egyik inkább egy sodrott karperec maradványára emlékeztet, míg a másik egy sima ezüstdrótnak tűnik, melyet a ruhán többször körbetekertek. A két ezüstdrót tehát semmiképp nem köthető a szabályosan hullámosra hajlított darabokhoz. Ezeknél a tárgyaknál is valószínű, hogy nem karperecként, hanem a ruha díszítésére használták őket, amint arra gyenge minőségük következtetni enged. Valószínűleg a ruha ujjához voltak varrva, hogy biztosítsák annak tartását. 5. kép Mindkét végén hurkos kialakítású, spirálissal kitöltött, sodrott karperec Bocsárról, valamint a karperec végei (STANOJEV 1989. 35. alapján) Abb. 5 Der an beiden Enden schlingenartig gebogene, mit Spirale ausgefüllte, gedrehte Armring von Bocsa bzw. seine Enden (nach STANOJEV 1989, 35) 2. Mindkét végükön spirálissal kitöltött hurkos kialakítású, sodrott karperecek (5. kép) Az ékszer elkészítéséhez nem kellett olyan nagyfokú szakértelem, mint a Zsennyén előkerült északi fonott állatfejes remekművekhez.

39 A kialakítása azonban arra utal, hogy ezt sem házilag barkácsolták honfoglaló eleink, hanem — hasonlóan a huzalkarperecekhez — mesterektől, vándorárusoktól vásárolták. A karperec elkészítéséhez nem két vagy három szál drótot használtak, ahogy azt korábban feltételezték, hanem egy hosszabb szál drótot hajtottak háromrét, s azt csavarták meg.

40 A sodrást követően kialakították a két hurkos záródást, majd pedig a drót két végét 36 A kunágotai töredékeket a leletet közlő Móra Ferenc még nyakperecként írta le (MÓRA 1926. 132.), Szabó János Győző volt az, aki az újabb vizsgálatok nyomán a töredékeket a hasonló kialakítású huzalékszerek közé sorolta (SZABÓ 1978/79. 112. 92. j.). 37 Csak egy hasonló kialakítású korabeli leletet sikerült találnom, azt is az északi területen. A mai norvégiai Stosletta lelőhelyen került még elő a múlt század végén. A tárgyat a feldolgozó Thorleif Sjövold a X. századra keltezte (SJÖVOLD 1974. 159. Pl. 25.). A magyarországi darabok és a skandináviai párhuzam azonban nem jelenti azt, hogy feltétlen közös eredetre, esetleg a két terület közti kapcsolatra kell gondolnunk. Valószínűleg ez esetben csak egy, a Kárpát-medencei daraboktól független kialakítású tárgyról van szó. A norvégiai ékszer esetleges kapcsolata a magyarországi darabokkal azért sem valószínű, mert ilyen típusú ékszer nincs sem a lengyel, sem pedig az oroszországi emlékanyagban. 38 A két darab karperecként való meghatározása mellet felhozható még az az érv is, hogy mindkét Tiszaeszlári sírban a csukló feletti részen kerültek elő a hullámosra hajlított ékszerek (DIENES 1956. 250-252.). 39

A karperec formát Kiss Attila együtt tárgyalta a sodrott, hurkos-kampós végű darabokkal, s gyűjtésében is közösen vette fel a két típust. Kiss összesen 110 darabot sorolt ebbe a csoportba (Kiss 1986. 315—318. Karte 20.). 40 A karperec készítési módjára KovAcs 1993. 56. 78. j. 42