A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - M. Veres Lujza: Gyügye református templomának építéstörténete és belső díszítése

Gyügye református templomának építéstörténete és belső díszítése M. Veres Lujza Az épület A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei község mai templomának elődjére vonatkozó első levéltári adat 1405-ből való.

1 Igazolja ennek létét a Gere László által végzett régészeti feltárás, melynek során a mai templom szentélyének és hajójának találkozásánál egy korábbi, pontosan nem datálható épület déli fala került elő.

2 Egy 1500. évi birtokösszeírás szerint a falu temploma torony nélküli, temetővel körülvett kőépület volt (HORVÁTH 1999. 6. 38. jegyzet). Gyügye mai templomának építtetői helybeli kisnemesek voltak. A XIII. század végén — XIV. század elején épült keletéit, késő román — kora gót stílusú épület a régió tipikus egyhajós, síkfedésű, a négyzethez közel álló szentélyű, donga- vagy keresztboltozattal fedett, félköríves diadalívvel ellátott kisméretű falusi templomainak csoportjába tartozik. A téglafalazatú épület építészetileg leginkább Piricse és Marokpapi templomaihoz áll közel (ENTZ 1986.). A hajónál keskenyebb, egykor emeltebb padlószintű szentély keleti, szűk résablaka a román kor tanúja, melyet kosáríves záródásúvá alakítottak. Támpillérek (ha voltak) lefaragták. A templom délkeleti sarka előtt 6 méterre áll a 20 méter magas, 12 méter magasságig szögletes, onnan nyolcszögű gúlasisakos, háromszög-oromzatokkal díszített, romantikus stílusú harangtorony. Ez esetben a harangtorony XIX. századi felépítése a Tiszántúlon szokásos különálló fa haranglábak református építészeti hagyományának szívós továbbélését mutatja — analógiaként Anarcs szintén romantikus stílusú harangtornya említhető (VÁRADY 1991. 645., GERGELYFFY-GILYÉN 1986. 318.). A nyugati homlokzat előtt előcsarnok-toldalék áll nyeregtetővel és gerendás famennyezettel. Gere László a külső falkutatás során az ablakokra vonatkozóan arra a fontos következtetésre jutott, hogy minden ablaknak a félkörívhez nagyon közel álló, lapos csúcsíves a lezárása. Az is igazolódott, hogy az északi oldalon álló régi dongaboltozatos, azóta elbontott sekrestye egyidőben épült e templommal, a szentély egykori 1 A templommal kapcsolatos forrásokra és ezek értelmezésére ld. még Horv 2 A feltárás eredményeinek részletes elemzését Id. Gere László tanulmányáb; tégla keresztboltozatának tanúi pedig a szentély sarkaiban, valamint az északi és déli fal közepén előkerült boltváll-csonkok (GERE 1999. 15-18.). A körbefutó lábazatot a külső északi hajófalon utólag lefaragták. A szentélypárkányon élükre állított téglákból kialakított fríz látható. A református tulajdonlás kezdete 1580—90 közé tehető a levéltári források nyomán (TTREL

I. 8. c 17. —1976. 1.). 1767-ig Gyügye Szamosújlak filiája volt, 1765-ben Lázáriban az egyházmegyei gyűlésen anyaegyházzá válásáról döntöttek. A község azonban az újlaki Ajtay László ellenzése miatt csak 1767-ben vált önálló anyaegyházzá (Kiss 1878. 516.). A templom újjáépítésének, részbeni átalakításának, belső díszítésének kezdete főként ehhez az időponthoz kapcsolódik, de már a XVI. század végétől történtek belső átalakítások, díszítések, amint azt a következőkben látni fogjuk. Az iratok cáfolják a kripta meglétét, azonban egy sírról említést tesznek, melyen a következő felirat volt olvasható )y

A.B.F,NA. Tekintetes Nadadi Filep Károly úr. Élt 61 éveket Nejével Tekintetes Kemény Mária asszonnyal töltött 22 boldog házassági éveket. Meghalt 1866-ik év július 16-kán. Béke hamvainak" (TTREL I. 8. c. 2. - 1918. 8.) A már említett 1767-es önálló anyaegyházzá válás jelentős átépítéssel járhatott együtt. A festett famennyezet készíttetése is erre az évre esik, s ez egyben a szentélyboltozat pusztulásának „terminus ante quem"je. A levéltári források az 1774-es év kapcsán újabb átalakításokról szólnak, de sajnos konkrét adatokkal nem szolgálnak (TTRELI. 8. c. 17 - 1976. 1.). Biztosan XVIII. századi még a nyugati előcsarnok. 1829—30-ban háromszori súlyos földrengés és árvíz rongálta meg az épületet. Ekkor kerülhetett sor a diadalív lebontására. 1845-ben történt a tetőzet magasságának felerészben történő leszedése, s az épület újbóli befedése (Kiss 1878. 516.). 1889-re elkészült a torony középrésze. 1908 és 1916 között javították a templomot és a tornyot. 1918-ban a templom zsindelyfedésű volt (VÁRADY 1991. 645., TÓTH 1917.2.). 1923-24 között készült el a harangtorony legfelső, hyolcszögű része. Erre új tetőszerkezet és bádogfedés került. 1927-ben új gerendázatot húztak a templomra és új eternitpalával fedték, melyre 3550 pengőt költöttek. Az összköltség 5.987.000 koronára rúgott a későbbiekben (SÍPOS 1941. 310.). Ezzel összefüggésben — Gere László kutatásai alapján — kiderült, hogy a főpárkány felső részének újrarakására is ekkor került sor, melyre az apszistető buzogányos, zászlós gombjának dátuma is utal. A korábbi t Richárd tanulmányát ugyanebben a kötetben! ugyanebben a kötetben! A nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM ÉVKÖNYVE XLII. évfolyam 2000. 189-206. 189