A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - Gere László. A gyügyei református templom kutatása

A gyügyei református templom kutatása A templom építéstörténete és az azzal összefüggő kronológiai kérdések A kutatási megfigyelésekből megállapíthatjuk, hogy a gyügyei templom egyetlen építési periódust képvisel. A közel négyzet alaprajzú hajóhoz egyenes záródású szentély csadakozott. A szentély északi oldalához kisméretű dongaboltozatos sekrestye kapcsolódott. A sekrestye elbontásának idejét nem ismerjük, de elképzelhető, hogy a reformációval függhet össze. A hajó eredetileg is síkfödémes volt. A szentélynek teljes egészében téglából készült fiókos dongaboltozata volt. Nem tudjuk pontosan mikor és hogyan semmisült meg ez a boltozat, de az még mindenképpen 1767 előtt történhetett. Feltehetőleg a boltozat bezuhanásakor megsérült a szentély felső része is. Megítélésünk szerint az ezt követő helyreállításhoz kapcsolódik a pelyvás-vályogtéglás javítási periódus. A javítás igénytelensége, gyenge minősége, az egyházközösség szűkös anyagi helyzetére utalhat, így talán nem járunk messze az igazságtól, ha mindezt a XVII. század végére vagy a XVIII. század elejére keltezzük. Az alkalmazott építő- és kötőanyagok alapján ekkor készült a bejárat előtti előcsarnok is. A következő nagy felújítási periódust a festett síkfödém évszámmal jelzett, kazettás mennyezete képviseli. Ekkor minden bizonnyal új fedélszéket is készítettek, ugyanis a régi szarufáihoz erősítették fel a síkfödém deszkáit. Nem tudjuk, mi okozta a szentély ablakainak átalakítását, de helyesebb lenne a keleti kávák roncsolásáról beszélni. Feltehetőleg ezek az átalakítások nem voltak egy hosszabb ideig fennálló, a külső képet alapvetően megváltoztató beavatkozások. A gyügyei templomot Koroknay Gyula a XIII. század elejére keltezi (KOROKNAY 1958. 122.). A korai keltezés legfőbb bizonyítéka a viszonylag egyszerű — támpillérek nélküli — alaprajz. A támpillérek, mint láttuk, nem utólag épültek a templomhoz, de ettől függetlenül is az egyszerű alaprajz önmagában nem elégséges feltétele a korai keltezésnek. A vámosatyai templom egyszerű alaprajza ellenére is csak a XIV. század elején — 1341 — előtt épült (LUKÁCS—CSERNYÁNSZKY—GILYÉN 1986. 293-294.). A vámosatyai templom sok szempontból a gyügyei egyik legjobb párhuzamának tekinthető. Szentélyük és a hozzá kapcsolódó sekrestyéjük közel azonos méretű. A templom és a sekrestye mindkét esetben egy építési periódusba tartozik (LUKÁCS—

CABELLO—FELD 1980. 81.). A szentélyben a sekrestyeajtótól keletre Vámosatyán és Gyügyén is csúcsíves falfülkét találunk, míg a déli fal középső részén íves lezárású ülőfülkét alakítottak ki. Gyügyén az ülőfülkétől keletre egy másik csúcsíves falfülke is van. A gyügyei falfülkék csúcsívét azonban nem kőből faragták, hanem két egymásnak fordított téglából alakították ki. A gyügyei templom másik párhuzamaként a baktalórántházi r.k. templomot kell megemlítenem. Ennek a templomnak a korai, XIII. század második felére keltezett része közel azonos méretű a gyügyeivel. A szentély északi oldalán épült sekrestye itt is egy időben épült a templommal, hasonlóan — a mára már elbontott — sarok illetve oldaltámpillérekkel (GERŐNÉ 1962. 237.; GERŐNÉ 1986. 278.).

8 A gyügyei templom elemzésénél — továbbra is csak az alaprajznál maradva — ki kell térnünk Koroknay Gyula egy másik megállapítására, miszerint: „A hajó hosszának és szélességének egy bizonyos aránya mindegyik templomnál tapasztalható, kivéve Gyügyét" (KOROKNAY 1958. 124.). Kissé érthetetlen, mivel érdemelte ki a gyügyei templom ezt a — kiközösítést —, hiszen például a Koroknay által is tárgyalt ajaki és marokpapi templomok alaprajza szinte fedésbe hozható a gyügyeivel. Az ajaki templom teljes hossza azonos a gyügyeivel, és hajója is csak egy falvastagsággal — 70—80 cm — hoszszabb annál. Koroknay véleménye szerint az ajaki templom valamilyen formában már 1272 előtt fennállott, mivel ekkorról ismerjük a falu kegyurának említését (KOROK-NAY 1958. 101.). Mivel a templom első említése csak 1332—35-ből való, így építési idejét a XIII—XIV. századra határozzák meg (PUSZTAI—ERDÉSZ 1986. 250.). A templomhoz valószínűleg sekrestye is tartozott: „ennek jele a szentély északi falán a magasabban lévő vízszintes elkeskenyedés, ami arra is mutat, hogy a sekrestye deszkamennyezetes volt." (KOROKNAY 1958. 100.) A marokpapi templom hossza közel azonos a gyügyeivel, hajója azonban 1,5—2 méterrel hosszabb. Feltehetőleg ehhez a templomhoz is tartozott sek-restye: „A szentély bal oldalán kidomborodó felület figyelmeztet arra, hogy ott ajtó van elfalazva, amely a sekrestyébe vezetett." (KOROKNAY 1958. 118.) A marokpapi templom az 1332—35. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. Tovább bővíthetnénk még az alaprajzi analógiák sorát, azonban célravezetőbbnek tűnik a gyügyei templom egyéb építészeti részleteit összevetni a már említett néggyel. így egyúttal választ kapunk arra a kérdésre is, hogy mennyiben rokon a nagylónyai, csarodai, marokpapi, vámosatyai templomok által meghatáA Dunántúlon a XIII. századi templomoknál nem található meg a sekrestye vö. VALTER 1985. 27. 183