A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - Gere László. A gyügyei református templom kutatása

Gere László rozott „műhellyel" vagy mennyiben különbözik azoktól (CABELLO-LUKÁCS 1981. 103-135.). Vámosatyával a fent említett azonosság mellett legalább annyi eltérés is kimutatható. Ezek közül a kevés-bé jelentősek közé tartozik, hogy Vámosatyán a hajó déli oldalán is van kapu, a szentély déli oldalán viszont csak egy ablak van, szemben a gyügyei kettővel. Sokkal lényegesebb eltérést jelent az, hogy a gyügyei templom ablakainak és nyugati kapuelőépítményének is félköríves, illetve a szentély ablakainak a félkörívhez nagyon közel álló lapos csúcsíves lezárása van, míg Vámosatyán minden nyílás csúcsíves lezárású. Vámosatyán a hajót síkfödém, a szentélyt bordás keresztboltozat fedi. A baktalórántházi templom hajójának déli oldalán két félköríves lezárású, nagyméretű rézsűs ablak, a szentély déli oldalán hasonló kialakítású kisebb ablak, míg a keleti falán két keskeny ablak látható (GERÓNÉ 1962. 237.). Itt a szentélyben az ablakok kiosztása pontosan fordítottja a gyügyeinek. A szentélynek és a sekrestyének dongaboltozata volt. Gyügyén minden bizonnyal azért alkalmaztak fiókos dongaboltozatot, mert a szentély déli oldalán két magasan záródó ablak volt. Az ajaki templomban a hajó déli falán három, a szentély keleti falán két keskeny résablak van. A hajó ablakai közel 80—90 cm, a szentélyen lévők azonban csak 60 cm szélesek (PUSZTAI—ERDÉSZ 1986. 250—251. 108. ábra). Az ajaki templom ablakainak elhelyezése bár eltér a gyügyeitől, azonban formájuk és méretük nagyfokú hasonlóságot mutat azokkal. Az ajaki templom — nyugati — bejárata felett egy tölcséres körablak van, fölötte pedig egy keskeny résablak, melyet álcsúcsívvel, két tégla összetámasztásával képeztek ki (KOROKNAY 1958. 100.). A gyügyei falfülkék — mint láttuk — ugyanezzel az építészeti megoldással készültek. A marokpapi templom eredeti ablakait nem ismerjük. Nyugati homlokzata azonban nem esett át újkori átalakításon, így fennmaradt csúcsíves, profilált gótikus kőkeretes bejárata. A hajó sík deszkamenynyezetes, a szentély keresztboltozatos. Építészeti elemzésünkből a következő következtetéseket vonhatjuk le. Kétségtelen tény, hogy a gyügyei templom sok szálon kötődik a vámosatyai és a marokpapi templomokhoz, azonban az ezeken már megjelenő gótikus elemek — mint például a vámosatyai szentély északi egykaréjos ablaka vagy a marokpapi templom kapuja — egyértelműen el is határolják ezektől (CABELLO-LUKÁCS 1981. 125., 127.). így nem valószínű, hogy a gyügyei templomot a csaroda—vámosatyai „műhely" mesterei építették volna, ez már csak azért sem valószínű, mert az ebbe a csoportba tartozó templomok szentélyében mindig kőbordás keresztboltozatot alkalmaztak (CABELLO-LUKÁCS 1981. 133-145.). A baktalórántházi templom — mint láttuk — szintén sok hasonlóságot mutat a gyügyeivel. Azonban az ablakok ebben az esetben is legalább annyira elválasztják a két templomot, mint amennyire az alaprajzuk összekapcsolja őket. Baktalórántháza viszonylag alacsony, tölcséres, félkörlezárású ablakai a templomnak inkább román kori külsőt adnak. A gyügyei templom kifelé-befelé tölcséres, valamivel hosszabb ablakai az ajakihoz hasonlóan inkább gótikus hatásúak. Igen elgondolkodtató és feltétlenül további kutatást igényel, hogy mindhárom templom dongaboltozatos. A „sima" dongaboltozathoz — mint amilyen a baktalórántházi is — képest a gyügyei fiókos dongaboltozat összetettebb, nagyobb építészeti tudást igényel. Igaz, a fiókos dongaboltozat elkészítése még mindig egyszerűbb és olcsóbb, mint a kőbordás keresztboltozaté. Azt azonban, hogy a dongaboltozatnak melyik változatát alkalmazzák, meghatározza — többek között — a lefedendő tér magassága és a nyílások száma és magassága. Gyügyén a szentély magasságához viszonyítva az ablakok magasak, így „egyszerű" dongaboltozat boltvállának kialakítására nem is lett volna hely. A fiókos dongaboltozat alkalmazása nem csak a mesterek tudásával és az építtető anyagi helyzetével függhetett össze, hanem a gótikus elemek, arányok alkalmazásával a XIII. század végi — XIV. század eleji templomépítészetben. Mindezt jól példázza az anarcsi templom szentélye, ahol a hosszú, téglalap alakú szentélynek fiókos dongaboltozata van. Feltehetőleg már erre a templomra vonatkozik az 1375-ös adat, amely Anarcs Szent Péter apostolnak szentelt kőtemplomát említi (NÉMETH 1997. 22.). Mindazok alapján, amit a három dongaboltozatos templomról elmondtunk, talán megengedhető az a feltételezés, hogy ha ezeket nem is tekinthetjük egy „műhely" alkotásának, de hasonlóságaik alapján egy csoportba sorolhatjuk őket. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy ebben a csoportban Baktalórántháza valamivel korábbi, mint a már gótikus hatású gyügyei templom, amelyet a XIII. század utolsó, vagy a XIV. század első évtizedeiben építhettek. A gyügyei templom a román korból a gótikába lépő átmeneti építészeti fázisnak valamivel korábbi alkotását képviseli, mint a vámosatyai (LUKÁCS—

CABELLO—FELD 1980. 82.). 184