A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)
Műemlékvédelem - Gere László. A gyügyei református templom kutatása
A gyügyei református templom kutatása Sajnos nincs adatunk arra, hogy a harangokra vonatkozó információk valamelyike kapcsolatba hozható lenne a torony építésével. A faluban mind a mai napig él az a legenda, hogy a nagy árvizek előtt a templom (nyugati) bejárata előtt állt(ak) a harang(ok). Akkor azonban a Szamosba zuhantak, és mindmáig ott is vannak. A szájhagyománynak minden bizonnyal van valóság alapja, ugyanis a protokollumból arról értesülünk, hogy 1829. július l-jén és 1830. augusztus 21-én nagy földrengés volt. Mindehhez társult még, hogy „Ezen lefolyt és mostan folyó 1829-dik és 1830-ik Esztendőben itt és Országszerte Felette kemény hideg tél uralkodott, a Szamos vize befagyott, szinte Áprilisig folytonfolyvást tartotta magát a jég és szánon járhatták. .... Ezen nagy telet követte a nagy drágaság mely eredetség szerént a nagy árvizekből amit az meghagyott." A toronyra vonatkozó pontosabb adatok előkerüléséig megengedhető az a feltételezés, hogy azt a természeti csapások átvészelése után mintegy hálából az Isteni gondviselésért építették a gyügyeiek. Elképzelhető, hogy az árvíz során valóban ledőlt a feltehetőleg fából készült harangláb és megsérült a régi harang. Mindezt akár egy torony építésére figyelmeztető jelként, — intésként — is értékelhette ezen kor embere, ami nem zárja ki azt, hogy valóban hálát érzett, amiért sikerült átvészelnie a nehéz napokat. A templom kutatás előtti állapota A 7,6 m széles, 8 m hosszú és 5,5 m magas hajóhoz 6,3 m széles, 5,35 m hosszú, egyenes záródású szentély csatlakozik. A hajó és a szentély déli oldalán két-két félkör záródású, keskeny ablak található. A szentély keleti oldalának középtengelyében egy ugyanilyen kialakítású ablak látható, a hajó két nyugati sarkán egyegy lépcsőzetes támpillér van (3. kép). A hajó és a szentély közötti diadalívnek csak függőleges csonkjai vannak meg, az északi oldalon az ívindítással együtt. A templom nyugati homlokzatához 5 m hosszú és 3,94 m széles, nyeregtetős, gerendás famenynyezetű előcsarnok toldalék csatlakozik. A templom külső homlokzati kutatása A templomot 1971-ben újravakolták, ennek során kívül és belül egyaránt leverték a régi vakolatot. Ennek a tatarozásnak nem maradt fenn dokumentációja, feltehetőleg mindez az OMF tudta és engedélye nélkül történt. Az új, cementes vakolat elkészülte előtti állapotról egy — a templomban talált, 1971-es évszámot viselő — fénykép ad némi információt (4. kép). Az archív fotón a keleti sarok közelében egy függőleges repedés, elválás látszik. Megvizsgálva ezt a szakaszt, egyértelmű falelválás nem volt megállapítható. A téglák és a habarcs anyaga teljesen azonos. Ez a függőleges rés inkább az alap megsüllyedésekor keletkezhetett. A templom 33 x 15><5 cm nagyságú, égővörös színű téglákból épült fel. A templom alapozásáról a szentély déli oldala melletti kutatóblokkból és a templomban folytatott feltárásból szereztünk információt. Az alapozási kiugrást a mai felszín alatt 25—30 cm-re találtuk meg. Az alapozás vastagsága a 40—50 centimétert nem haladja meg. Lépcsős lezárású lábazata az alapozástól mérve 65 cm magas (5. kép). Az egykori felszín a maitól 10—25 centiméterrel volt mélyebben, viszont esése keleti irányban a maitól sokkal nagyobb volt (6.kép). 7 5. kép A szentély déli oldalának alapozási metszete (Kárpáti János felmérése) Abb. 5 Fundamentschnitt der Südseite des Chores (Aufnahme: János Kárpáti) SZENTÉLY D-i FALA SÜDMAUER DES CHORES + 100 CE MENTHABARCS 2 RÉTEGBEN ZWEI SCHICHTEN /! MI NIMÖRTEL 50 cm ALAP FUNDAMENT " 7 A rajzokon feltüntetett érték a templom szentélyének keleti falán elhelyezett térképészeti alappont feletti 100 centimétert jelent. A 6. rajzon az alapozás felért lévő vakolat jelzi a korábbi külső" járószintet. 173
