A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Műemlékvédelem - Gere László. A gyügyei református templom kutatása

Gere László HAJO D-i FALA SÜDMAUER CHIFFES + 100 _.J 6. kép A szentély déli oldalának alapozása (Kárpáti János felmérése) Abb. 6 Fundamentierung der Südseite des Chotes (Aufnahme: János Kárpáti) A templom déli homlokzata A templom déli oldalánál elsősorban az ablakok eredeti formáját akartuk meghatározni. Az ablakok kapcsán az volt a korábbi álláspont, hogy azokat csúcsívesből kosárívessé alakították át, kivéve a szentély déli oldalának keleti ablakát, mert ott a csúcsíves záródás befalazva ma is megvan (GERGELYFFY—GILYÉN 1986. 318.). Az ablakokhoz hasonlóan a támpilléreket is későbbi hozzáépítésnek tartották (KOROKNAY 1958. 124.). A DNy-i támpillérnél húzott kutatósáv azonban egyértelműen bizonyította annak egyidejűségét a templomhajóval. A hajó délnyugati, félköríves záródású ablakánál a fal, az ablakkáva és a hevederív teljesen egységes szerkezetű. A sötétvörös anyagú téglákat szürkéssárga, mészszemcsés habarcsba rakták. A kifelé tölcséresen szélesedő ablakkáva teljesen egyenes, sima felületű, utólagos átalakításra semmi nem utalt. Az áthidalás az ablakkáva tégláiról indul, külső síkja kissé egyenetlen felületű, ez azonban csak a többszöri vakolatleverés következménye (7. kép). A mai fém ablakkeret behelyezésekor beszűkítették az ablakot, cementes habarcsba rakott, sima, fényezett felületű téglákkal. Belülről az ablak teljes egészében sértetlenül vészelte át az 197l-es átalakítást, arra csak annak jelentős mértékű beszűkítése utal. A befelé is tölcséresen szélesedő ablak eredeti szélességét így közel felére csökkentették (8. kép). A hajó délkeleti ablakáról ugyanaz mondható el, mint a délnyugatiról, ez azonban még jobb állapotban maradt fenn, a téglák teljesen sérülésmentesek. Az ablak könyöklője, kávái és záradéka kívülről és belülről egyaránt teljesen ép (9—10. kép). A fém ablakkeret behelyezésekor ezt az ablakot is sima, fényes felületű téglákkal szűkítették be belülről 1971-ben (12. kép). A hajó déli falán a főpárkány alatti második téglasortól felfelé eltér a habarcs anyaga: szürke színű, kevés finomszemcsés meszet tartalmaz. A szentély nyugati ablakának alsó része jó állapotban maradt meg. Itt is jól elválik az 197l-es beszűkítés falazása. A nyugati káva viszonylag ép. A keleti káván azonban erőteljes átalakítás — javítás figyelhető meg. Az ablak záródását teljesen átépítették, ezért pontos magasságát nem lehet megállapítani. Az ablak felett a fal javításakor pelyvás, agyagos habarcsot használtak kötőanyagként. Az agyagos javítás fölötti, a mai főpárkány alatti két téglasort azonban már meszes habarcsba rakták, ez a habarcs azonban világosszürke, kevés meszet tartalmaz. Mindez arra utal, hogy a szentély mai magassága egy átépítés, javítás során alakult ki (13., 15. kép). Az ablak belső kutatása során kiderült, hogy a keleti kávát 1971-ben préselt, sima felületű téglából újrafalazták (12. kép). A nyugati kávát lapjára állított téglákkal megköpenyezték (16. kép). Belebontva ebbe a köpenyezésbe, kiderült, hogy az eredeti kávának valamennyi tégláját utólag megfaragták. A köpenyezés elbontása után a falmag közepén megtaláltuk az erősen roncsolt eredeti ablakkeret fészkét. 174