A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Nógrády Árpád: A középkor végi Magyarország mindennapi kenyere (Beregszász lakosságának gabonavásárlásai 1530-ban és a Jagelló-kori malomvámok)

Nógrády Árpád LuceRewcz", sőt felbukkan az „in domo Corporis Christi" megfogalmazás, ami alighanem a városban élő beginák épületére utal. Beregszász legkorábbi — 1568-ból és 1569-ből fennmaradt — tizedjegyzékeinek átnézése igazolni látszik azt a gyanút, hogy registrumunk vásárlóinak döntő többsége beregszászi volt. E helyütt csupán a legbeszédesebb példára szorítkozva, az Orgonás famíliára vonatkozó adatokat ismertetem. A mindhárom lajstromban feltűnő Orgonások egyezését ugyanis rendkívül ritka vezetéknevükön túl az is valószínűsíti, hogy mindig kimagasló értékekkel; 1530-ban a fontos vevők között, míg 1568—69-ben a legnagyobb tizedet adó búzaés bortermés büszke tulajdonosaként szerepelnek.

9 Az így elvégzett lakóhely-kijelölés kétségkívül gyenge pontjait a jegyzékben előforduló helynévből képzett személynevek jelenthetnék. Ám ez alkalommal e komoly bizonytalansági tényezővel számolni nagy valószínűséggel nem kell. Az előbb említett, más házában lakó vásárlók közül két személy neve ugyanis helynévi eredetű (Anarcsi, Devecseri), s így aligha lehet okunk kételkedni abban, hogy a jegyzéket szemlátomást gondosan vezető scriptor a megkülönböztetést (de Derczen — Derczeni) következetesen alkalmazta. A mensura A lajstrom — mint az a fentebb közölt részletből is kiviláglik — az értékesítés során alkalmazott mértékegység megfejtéséhez jószerivel semmilyen támpontot nem nyújt, és a számadástöredék, mi tagadás, méltó párja ebben. A jegyzék értelmezéséhez azonban e mensura meghatározása olyannyira elengedhetetlen, hogy felderítésére a legkisebb esélyt is meg kellett ragadni. Az efféle apró nyomok felkutatása és egybeillesztése a középkor végi források zöménél már nem jelent leküzdhetetlen akadályt, s ha a „rej vényfej tő" nem támaszt mai követelményeket a közel félezer éves könyvvitellel szemben — azaz beéri jó közelítésekkel —, akkor az eredmény többnyire nem is marad el. Az elvarratlan szálak felfejtésének szükségképp számokkal gazdagon tűzdelt, kissé hosszadalmas, de talán nem minden tanulság nélkül való gondolatmenete és eredménye az alábbiakban foglalható össze. Minthogy Beregszász Munkács várához tartozott, a kérdéses mensura mögött vélhetően egy uradalmi vagy egy helyi-városi mértékegységet volt érdemes keresni. A János király-féle számadás azonban első lépésben mindössze annyi információval szolgált, hogy a köznyelv e mensúrát a vékával azonosította, ezért magától értetődő volt, hogy mindenekelőtt az uradalomra vonatkozó, s 1530-hoz időben viszonylag közel eső gazdasági jellegű kimutatások feltérképezése szükséges. A Jagelló-korból két ilyen összeírás — egy gabona- és egy sertéskilenced-lajstrom (1512-ből, illetve 1514-ből) — ismeretes. Időrendben ezt követi a jelen dolgozat középpontjában álló királyi számadástöredék, és 1549-ből egy rövid, mindössze 7 Bereg megyei települést említő cséplés-kimutatás. (Beregszász természetesen nincs köztük.) Majd két, részletes, a város lakóit utcánkénti csoportosításban adminisztráló gabona- és bortized-jegyzék tárul elénk 1568ból illetve 1569-ből. S végül a munkácsi provisor közel ötszáz oldalra rúgó, rendkívül gazdag számadáskönyve zárja a sort 1573-ból.

10 Az első hasznos adatok ez utóbbi helyen bukkantak fel, s annyi hamar bizonyossá vált, hogy a XVI. század utolsó harmadában az uradalom (a szepesi kamara előírásait maradéktalanul betartva) a gabonát már kizárólag kassai köbölben mérte. A Jagellók idején azonban még egy — magyarul vélhetően szintén vékaként hangzó — quarta-bm számoltak.

11 Ha valóban annak mondták, akkor e latin megfelelő egyrészt valószínűtlenné teszi a kassai köböl korábbi használatát (és sajnos a feladvány egyszerű megoldását), másrészt azonban azt sejteti, hogy az 1514. évi quarta és az 1530. évi véka {mensura) között szoros kapcsolat lehet. A baj csak az, hogy Beregszász a Mohács előtti kilencedjegyzék(ek)ben nem szerepel, emellett — jóllehet korábban az ungvári köböl negyedével való azonossága is felmerült — e quartáról sem tud a szakirodalom semmi biztosat, ráadásul Bogdán István útmutatása szerint Bereg megye ezidőtájt egy közelebbről nem ismert mértékkel, az ún. oktállyal élt (BOGDÁN 1991.351.). A mértékegységek zűrzavara és a források hallgatása azonban csak látszólagos. Az 1549. évi cséplésjegyzékből ugyanis nem csupán a kérdéses oktály hozzávetőleges nagysága határozható meg (55— 62 liter), hanem az is kiderül, hogy Bene, Gulács, Surány (Beregsurány) és Vári egyaránt a közeli „nagyváros" mércéjét használta.

12 Szerencsére Vári esetében 9 MOL MKA Regesta decimarum (E159) Filmtár 9602. tekercs. Bereg megye, 1568: Orgonás Ferenc 28 köböl bortized, 1569: Orgonás Ferenc 24 gelima búzatized. 10 Gabona-kilenced 1512-ből: MOL DL 82424, sertés-kilenced 1514-ből: MOL DL 82355, 1549-ből: MOL MKA Regesta decimarum (E 159) Filmtár 9601. tekercs, Nyárády Albert munkácsi udvarbíró számadáskönyve, 1573-ból: MOL MKA (E 554) Városi és kamarai iratok Fol. lat. 1273. 11 A MOL DL 82424 végig quarta-t emleget a cséplés ismertetésekor. 12 Az 1549. évi jegyzék Munkács esetében a cséplés eredményét munkácsi cseterben és huszti vékában is megadja, s minthogy e cseter nagysága ismert (51,68 liter — BOGDÁN 1991. 285.), így a továbbiakban — amikor a bevételt oktályban és huszti vékában rögzítették — az átváltás nem ütközik akadályba: 81 munkácsi esetért ugyanis 139 huszti quartaleval írtak egyenlőnek, míg 66,5 beregszászi oktály egy ízben 122 huszti vékának felelt meg. (Máskor pedig 24 oktály = 50 huszti véka, illetve 143 oktály = 292 véka végül 104 oktály = 292 véka) (Az 1549. évi cséplésjegyzéket lásd a 10. jegyzetben!) 158