A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)
Történelem - Horváth Richárd: Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján
Horváth Richárd vette el, így a későbbiekben a birtokok a Szakolyi és a Nyáry családok között oszlottak meg. 27 Ezt követően csak 1593-ban Károlyi Mihály egy levelében tűnnek föl ezek a birtokrészek, amelyeket zálogba készül venni a Károlyi család a Szakolyiak egy meg nem nevezett tagjától (KÁROLYI III. 576-578.). 28 Mindazonáltal az 1557-et követő birtokviszonyok alapos tisztázása a jövő kutatásának feladata. Nehézségekbe ütközik azonban a váradi káptalan újkori anyagának kutatása, hiszen az ma Romániában (Nagyváradon/Oradea) található, s csak középkori része érhető el Budapesten a MOL DF gyűjteményében. Szintén további - és nem csupán egy kicsiny település, vagy egy kevésbé jelentős uradalom keretein belül mozgó kutatásoknak kellene tisztáznia azt a kérdést, hogy Gyügye (és a Szamos-vidék) lakossága pontosan mikor tért át a protestáns hitre. Valószínű, hogy akkor, amikor földesurai is, de a képet árnyalja az a körülmény, hogy 1556-ig a váradi káptalan folyamatosan birtokolt a faluban. Annyi biztos, hogy az áttérésre a XVI. század vége előtt kellett, hogy sor kerüljön, mert 1603-ból és 1607-ből már ismerünk innen evangélikus lelkészeket (BOROVSZKY 1898. 624., 626.). A templom század végi - XIV. század eleji, a jelenlegi épületet megelőző templom alapjait, 30 amely tehát a késő Árpádkortól kezdve bizonyítja egy egyházi épület állandó jelenlétét. Ennek azonban egyházjogi helyzete a fenti két forrás alapján nem plébániatemplom (ecclesia parochialis vagy plébánia), hanem kápolna (capella) lehetett (vö. MÁLYUSZ 1971. 126-127.). Létezik még egy középkori adatunk a templomról. 1500-ban, a Várdaiak már említett birtokösszeírásakor írják le az akkor torony nélküli épületet, megemlítve, hogy temető is tartozik hozzá. 31 Ebből logikus lenne arra gondolni, hogy eddigre bizonyosan plébániaegyházzá vált a templom, ha nem kellene számítás-ba vennünk azt a jelenséget, hogy - ha nem is túlságosan gyakran — kápolnák is kaphattak jogot temetésre, mivel ez (a vitathatatlan egyházi „presztízs" mellett) komoly bevételhez is juttatta az adott egyház papságát (SOLYMOSI 1987. 551-552.). E csekély számú adatból következően a falu templomának középkori egyházjogi helyzetéről tehát tökéletes bizonyossággal nem lehet nyilatkozni, mindazonáltal jó eséllyel feltételezhető, hogy a középkor folyamán a gyügyei kápolna egy szomszédos plébánia leányegyháza lehetett. Gyügye lakossága Ami Gyügye lakosság-, illetve portaszámát illeti, e kérdésben viszonylag jó forrásanyaggal rendelkezünk sok más magyarországi településhez képest. Ezeket az adatokat talán az alábbi összesítő táblázat szemlélteti a legjobban (a váradi káptalan és a Várdaiak kezén lévő birtokrészek adatai összevontan szerepelnek): 32 Azt mind az írott források, mind pedig a régészeti kutatás minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy Gyügyén a középkorban templom állt. Azt viszont, hogy mikortól létezett ez az épület, sokkal nehezebb megválaszolni. Emellett pedig még egy szempontot lehet érinteni: a templom egyházjogi státuszát. Az 1332— 1337-es pápai tizedjegyzékben a falu nem szerepel, ennélfogva ekkor önálló plébániája valószínűsíthetően még nem volt. 1406-ban pedig, amikor Gyügyei Jakab saját birtokrészét a váradi káptalannak adta át, csak egy Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnát említ az oklevél (Zso II. 4260). 29 Majdnem bizonyos, hogy kezdettől fogva ez a capella volt a falu szakrális célokat ellátó épülete, mert egy másik hasonló jellegű építmény párhuzamos léte ekkoriban még elképzelhetetlen, és a régészeti feltárások sem utalnak ilyenre. Tovább erősíti ezt a feltételezést a templom műemléki-régészeti kutatása is, amelynek során a mai késő középkori épület alatt sikerült feltárni egy valószínűsíthetően XIII. 27 1611. Melith Péternek és feleségének, Zokolyi Erzsébetnek, Várday Katalinnak, Nyáry Pál özvegyének és Telegdy Annának ismét egész helység. (SZIRMAI 1810. 217. - Sajnos forráshivatkozás nélküli információ!) 28 Egyáltalán nem tűnik fel a település a Szatmár vármegyei jegyzőkönyvekben a XVI-XVII. század fordulóján (Vö. BALOGH 1986.). 29 Jakab a birtokrészt „cum iure patronatus capelle ipsius Virginis gloriose in eadem (ti. possessione) fundate... adományozta a káptalannak (MOL DF 220381. Leleszi konvent hh. lt. Acta anni 26.). 30 A templom régészeti kutatását végző régész: Gere László szíves szóbeli közlése. Tanulmányát a templomról lásd ugyanezen kötetben! 31 In possessione Gyge ecclesiam lapideam sine turri sepulturam habentem (MÓL DL 20991. NRA 197-34.). 32 Az alábbi táblázatnál tekintetbe kell venni azt a metodikai nehézséget is, hogy az 1549-es esztendőt leszámítva a portaszámok meghatározásához csupán a falu felét birtokló Várdai család adatai állottak rendelkezésre. Ezekben az esetekben a váradi káptalan részét a Várdaiakéval egyenlőként számoltam. A táblázatban éppen ezért alkalmaztam a - jelölést. Természetesen az sem mellékes körülmény, hogy a puszta portaszámok semmiképp sem fedik le a település teljes lakosságát, e bizonytalan nagyságú csoportot tehát csak becsülhetjük (SZABÓ 1966. 200.). 33 „...in domonculis more inquinilorum commorantes..." Év Porraszám Forrás 1471 k. -16-18 p+ 10-12 üres telek ZICHY XI. 97-98. 1500. -15-20p MOL DL 20991. 1521. -15p + -10-12 fő zsellér 33 ZICHY XII. 362-363. 1539. -12 p +? zsellér (- 6-10 fő) MOL P 707. Fasc. 4. nr. 1845. 1549. 8 p; 10 szegény; 2 egyéb MAKSAY 1990. II. 726. 128
