A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Horváth Richárd: Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján

Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján A fentiek túl sok magyarázatot nem igényelnek, a számok magukért beszélnek. A portaszámok ingadozását már érintettem.

34 A táblázatból leolvasható eredmény (-12-18 p.) egyébiránt teljes mértékben megfelel az orszá-gos átlagnak, hiszen a XV. század második felében tele-püléseink legnagyobb részében az átlagos háztartásszám (ami azonban korántsem egyenlő minden esetben a porták számával!) nem érte el az ötvenet (SZABÓ 1966. 200.

35

). Csupán az ehhez rendelendő lakosságszám kiszámítása lehet problematikus. Nemrégiben Kubinyi András kísérelte meg a késő középkori Magyar Királyság lakosságszámának meghatározását, s számításainak bevezetőjében utalt a háztartásonkénti szorzószám labilis, nehezen általánosítható voltára. (Külön kitérőt érne meg annak vizsgálata is, hogy a puszta portaszámból miként kaphatjuk meg az „ideálisnak" elfogadható háztartásszámot. Jelen esetben a Kubinyi András által alkalmazott 1,22es szorzót használtam). Amíg például Szabó István az európai átlagnak tekintett 5-ös szorzószámmal dolgozott (igaz, ezt csupán minimumnak tekintette), addig Kubinyi András 6,2-vel (KUBINYI 1996. 138-140.). E két szélső álláspontot tekintetbe véve a késő középkori, kora újkori Gyügye falu lakossága - minden ismert bizonytalansági tényezőt egybevetve - körülbelül 110150 főre becsülhető. Számításba kell itt még venni azt is, hogy az egész középkor folyamán állandóan működött a Szamos partján egy (esetleg két) malom is (1471-ben két molnárt, 1500-ból pedig magát - az akkor egyetlen - malmot említik

36

), valamint tudjuk azt is, hogy a XV. század második felében a Szamoson Gyügyénél kikötő {portus navigationis) is volt. Horváth Richárd H-1196 Budapest, Kisfaludy u. 146. Függelék i. 1506. március 24. A váradi káptalan levele Várdai Miklóshoz, amelyben mentik magukat a Gyügye birtok ügyében Újlaki Antallal tett megegyezésük felől. Ép papíron. Hátoldalán: Egregio domino Nicolao de Kyswarda, tamquam domino et amico nostro honorando. MOL DL 82242. Zichy es. lt. Egregie domine et amice noster honorande! Accepimus litteras Vestre Egregietatis, in quibus conquerimini, quod nos in facto possessionis Gyge cum magistro Anthonio de Wylak concordaverimus. Quoniam ita pactum fecisse quosdam ex fratribus nostris vobiscum asseritis, ut vobis inseiis nullám concordiam cum ipso magistro Anthonio iniremus, de quo pacto certe nos non meminimus, et si quis ex nobis id fecit, non ex nostra communi voluntate fecit. Neque Egregietati Vestre aliquam prerogativam fecisse credimus in hoc, si partem nostram illius possessionis acceptavimus. Rogamus igitur Egregietatem Vestram, nolit propter hoc contra nos indignari, nos enim cupimus in omnibus vestre complacere voluntati, quam bene valere optamus. Ex loco nostro capitulari, in vigília Annuntiationis Marie, anno Domini millesimo quingentesimo sexto. Capitulum ecclesie Waradiensis II. A Gyügyei atyafiság. Az évkorok az egyes személyek okleveles előfordulásait jelentik Ipoch 1284 írok 1284 Péter — 1284-1335 Jakab 1335 János 1380-1405 Mihály 1377 e. János 1377-1383 34 Vö. az 24. jegyzettel! 35 „A XV. században, amikor már kiteljesedett Magyarország faluhálózata s kialakultak a mezővárosok is, az utóbbiak nélkül számba vett falvainknak nem kevesebb mint 96 százaléka csak az 50 háztartásig, tehát az ötös szorzószámmal a 250 lélekig nőtt meg, ezúttal is tekintetbe véve, hogy a lakosszám általában még felemelendő az adatainkban láthatatlan 10-20 százaléknyi réteggel. Ezzel a falurendszerrel azonban Magyarország nem tért el Európa más részeitől." 36 1471: ZICHY XI. 67., 1500: MOL DL 20991. NRA 197-34. A Várdai család leszármazási táblájának alapján Engel Pál genealógiai gyűjteménye képezte, aminek használati lehetőségéért e helyen is szeretnék köszönetet mondani. 129