A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Horváth Richárd: Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján

Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján számokat illetően lehetőségünk van bizonyos következtetések levonására, melyeket később még érintünk (MOL P 707 Zichy es. lt. Fasc. 4. nr. 1845.). Igen valószínű, hogy Krisztina hitbérét legnagyobb részt a neki járó birtokok értékének megfelelő készpénzben (esetleg járadékban - MOL P 707 Zichy es. lt. Fasc. 5. nr. 1976.) kaphatta meg, kivéve a jánki porciót, ahol négy portával rendelkezett (esetleg itt lakott). Hét esztendő múltával (1546-ban) meghalt a harmadik Várdai-testvér, Ambrus is, akinek a része okán ismét per támadt. Felesége, Petronella ugyanis a teljes birtokrészt - ezek között természetesen Gyügye egy részét is - a kezében tartotta, holott azok (az Ambrus özvegyét, Petronellát illető hitbért, valamint az Ambrus leányát, Klárát illető leánynegyedet leszámítva) az örökösödési jogszokásnak megfelelően az elhunyt egyetlen fiútestvérét, Mihályt illették volna. Mihály természetesen nem várt sokáig, a király előtt tett panaszt az ügyben (MOL P 707 Zichy cs. lt. Fasc. 4. nr. 1900.). Nem sokkal ez után rendeződhetett az örökség kérdése, ugyanis fél év múltával Petronella és leánya, Klára a maguk hitbér jogán nekik járó részeiket - és csak ezeket - zálogosították el Serédi Istvánnál (aki egyben Klára férje volt), aki többször támogatta őket pénzzel Várdai Mihály elleni perük során (MOL P 707 Zichy cs. lt. Fasc. 5. nr. 1913.). A későbbiek folyamán sem maradt békés a viszony az egyetlen élő Várdai családfő (Mihály) és elhunyt testvéreinek Özvegyei között. 1548-ban Várdai János özvegye, Krisztina tett panaszt a királynál azért, mert Mihály többek között az ő Gyügyéről évente befolyó járandóságát megszerezte, ezzel 404 aranyforint kárt okozva neki (MOL P 707 Zichy cs. lt. Fasc. 5. nr. 1976.). Mindennél tisztább képet vetít elénk az 1549es birtokállapotokat a dicajegyzékek alapján feldolgozó Maksay Ferenc munkája. Táblázatából egyértelműen kitűnik, ami tulajdonképpen eddig is ismert volt, hogy Gyügyét pontosan fele-fele arányban birtokolta a Várdai család (egészen pontosan már csak Mihály), illetve a váradi káptalan (MAKSAY 1990. II. 726.).

24 A vizsgált időszakon belül Gyügye történetének utolsó ismert eseménye 1556-ban játszódott le, amikor Petrovith Péter, Izabella királyné egyik támasza és hadvezére (BARTA 1989.222-225.) helytartói minőségében (comes ac infra reditum serenissimarum maiestatum suarum in iurisdictione earundem tarn in hoc regno Transilvaniae, quam etiam Hungáriáé locumtenens) a Ferdinánd királyhoz hűséget mutató váradi káptalant azzal büntette, hogy a jánki uradalom birtokukban lévő felét elvette tőlük, s Melith Jánosnak és Ferencnek adományozta (BUNYTTAY 1883/84. II. 284-285.). A váradi egyház itteni birtoklásának tényleges végét azonban az Izabellához hű erdélyi csapatok 1557-es, Várad elleni támadása jelenthette, akik kilenc hónapi ostrom után magát a várat is elfoglalták (1557. június 13.) (BARTA 1989. 227.). Ekkor adott Ferdinánd király engedélyt Várdai Mihálynak arra, hogy a Várad eleste miatt szétszéledt (capitulum Waradiensis...dispersum sit) váradi káptalan gyügyei, jánki, ricsei és hermánszegi félbirtokait is birtokolhassa, azok jövedelmeit beszedhesse, azonban a káptalan visszatérte után a birtokrészeket visszaszolgáltatni tartozik.

25 Ezzel - legalábbis egy időre - mind a négy birtok teljes egészében a Várdai család kezelésébe került. Birtoklástörténeti nyomozásunkat ennél az esztendőnél zártuk le. 1557-et követően a Zichy család levéltárában fennmaradt Várdai család anyagából 1549 után Gyügyére vonatkozó adat természetesen még kerülhet elő. A „legfelső" időhatár, ameddig a Várdailevéltárból információkat várhatunk, 1584, a család (Mihállyal) ugyanis ekkor halt ki fiágon,

26 s birtokaik ezután a nőági örökösödésen keresztül sokfelé váltak szét. Jelenleg úgy tűnik, hogy az 1556-ban megadományozott Melith család egy tagja a szintén közeli birtokos Szakolyi családból (CSÁNKI-FEKETE NAGY 1890/1913. I. 500.) választott feleséget, míg Várdai Katalint (Mihály leányát) a Nyáry família egy férfitagja 24 Továbbá Szatmár megye dicajegyzékei 1548-tól kezdődően: 1548. Gyügye — Váradi káptalan 5 p., Várdai Mihály 4 p. (MOL E 158 Conscriptiones portarum LVI. kötet 531.); 1549 Gyügye — Váradi káptalan 4 p., 5 új telepítés, 10 „szegény", 1 bírói; Várdai Mihály 4 p., 5 új telepítés, 10 „szegény", 1 bírói (Uo. LVI. kötet 548.); 1550 Gyügye - Váradi káptalan 4 p., Várdai Mihály 4 p. (Uo. LVI. kötet 723.); 1552 Gyügye - Váradi káptalan 4 p., 5 új telepítés; Várdai Mihály 4 p., 5 új telepítés (Uo. LVI. kötet 775.); 1553 Gyügye — Váradi káptalan 7 p., 17 „szegény", 2 új telepítés, 2 puszta telek, 1 bírói; Várdai Mihály 1 „szegény", özvegy Bornemisszáné 8 p., 15 „szegény", 1 bírói (Uo. LVI. kötet 911.); 1554 Gyügye — Váradi káptalan 7 p., 1 bírói; Bornemissza Boldizsár özvegye 5 p., 1 bírói, 13 „szegény", 3 új telepítés, 2 puszta telek; Várdai Mihály 1 „szegény" (Uo. LVI. kötet 1066.); Gyügye a megye 1555-ös rovásadó lajstromában nem szerepel. 1567 Gyügye — Várdai István 1/2 p., azonkívül az alábbi elszomorító bejegyzés: maior pars combusta (Uo. LV. kötet 23.) A fentiekben szereplő Bornemissza Boldizsár minden kétséget kizáróan az egyik Várdai-leány (vélhetőleg Mihály egyik testvérének) férje lehetett. Más forrásból Gyügyével kapcsolatosan nem ismerjük. Az imént megadott portaszámok így együttesen áttekintve (pl. 1552=8 p., míg 1553=15 p.; természetesen az egyéb kategóriákat nem számolva), ha nem is kritikára, de legalábbis óvatosságra intenek a rovásadó összeírások és a lehetséges porta-, valamint lakosságszám meghatározása terén. A porták számának ilyen rendkívül rövid időszakon belüli erőteljes ingadozása alapján ugyanis arra gyanakodhatunk, hogy itt nem a valós adatokról van szó. Lehetséges, hogy a birtokosok részben eltagadták a valódi portaszámokat. A fentiekben inkább a Várdaiak adatai mutatnak nagyobb különbségeket, igaz itt esetenként új birtokosok is feltűnhetnek, majd kieshetnek a számításból. Okvetlenül le kell azonban szögezni, hogy a Gyügyéhez felhasznált adatok mennyisége még mintavételnek is csekély, azaz a kérdést részletesebb kutatásokkal lenne érdemes vizsgálni. 25 A Királyi Könyvekből származó bejegyzés szövegének kiadása: BUNYTTAY 1883/84 I. 424. quando vem suasssu temporum idem capitulum ad sditcan suam nsidentiamfiterit reversum, eatidem medietatem prefatamm quatuor possessionum eidem sine ulk dijfiadtate ä teigrueisatione remitiere debeat et teneatw (ti. Mihály). 26 Lukcsics Pál: A Zichy család zsélyi levéltárának története (ZICHY XII. XI—XXVII.). A Zichy család levéltárában a Melith családnak is számottevő mennyiségű iratai maradtak meg. 127