A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Horváth Richárd: Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján

Horváth Richárd 1322-ből új, sajnos lakóhelyük megnevezése nélküli birtokosokról maradt fenn híradás. Bizonyos Gurk fia Péter fia János adja át gyügyei birtokrészének felét rokonainak {ratione proximitatis), Apsa fia János fia Miklósnak és testvérének. Miután ez esetben az átadás tárgyát egy részbirtok képezte, s a két fél egyikét sem nevezik Gyügyéről, jó eséllyel gondolhatunk arra, hogy itt egy idegen (de bizonyára környékbeli) család gyügyei birtokszerzésének nyomára bukkantunk, azaz a falu egésze ekkor már nem volt a Gyügyei atyafiság kezén (MOL DL 96085. Vay es. berkeszi lt.).

7 Kicsit később az említett írok fia Péter és e Péter fia Jakab tűnik elénk 1335-ben bizonyos Napkor birtokon elkövetett hatalmaskodással kapcsolatos tanúskodásban (KÁLLAY 454.), majd 1339-ben mint királyi emberről van híradásunk róla (AOKL I-V., VH-DC, XI, XXIII. 28, 232.). Ezt követően egy jelentősebb szünet áll be a források sorában, hogy azután 1364 és 1405 között egy jól adatolható korszakban követhessük figyelemmel a falu történetét. A Gyügyeiek történetében az 1364-es esztendő minden bizonnyal jelentős lehetett. Ekkor kötöttek ugyanis kölcsönös és minden birtokrészükre kiterjedő örökösödési szerződést a szomszédos (Szamos)Újlaki családdal, amelyhez 1356-ban maga Lajos király is consensusíx adta (MOL DL 96396. Vay cs. berkeszi lt, MOL DL 96491. Vay cs. berkeszi lt.).

8 1368-ból azután nem csupán a falu históriájának szemszögéből, hanem kis túlzással, „levéltártörténeti" szempontból is érdekes oklevéllel rendelkezünk. Gyügyei Mihály (aki valószínűleg - bár nem bizonyíthatóan - a fenti Péter unokaöccse lehetett) fia János és unokája Jakab tűnik elénk, akik a váradi káptalantól okleveleik átírását kérik, tekintettel arra, hogy azok - és itt következik az érdekes érvelés régiségük és a helytelen őrzés folytán rossz állapotban vannak (ZICHY III. 355.).

9 Az 1380-1405 közötti időszakból a középkor utolsó két évszázadában szinte mindennapos hatalmaskodásokról, eltiltásokról vannak adataink. 1380-ban Gyügyei Jakab fia Jánosnak kell esküt tennie Zsarolyáni György ellenében (ZICHY IV. 172-174.). 1383-ban Gyügyei Mihály fia János tiltott el két megyebélit - a Bihari család két tagját - gyügyei birtokrészük elfoglalásától (ZICHY IV. 268-269.). 1397-ben a leleszi konvent előtt Gyügyei János tiltakozik, hogy nevében Újlaki János hamis bevallásokat tett (Zso I. 4968). 1398-ban Szatmár megye vizsgálata bizonyította be, hogy Gyügyei Jánosnak a Szamoson lévő malmából egy szekérnyi gabonát vittek el cégényi (Kölesei-birtok) jobbágyok (Zso I. 5450). 1400-ban pedig ismét a Zsarolyániakkal keveredik perbe Gyügyei Jakab fia János néhány határjel hovatartozását illetően (ZICHY V. 208-209.). Az 1405-ös esztendővel Gyügye történetében elsőként jelentős fordulóponthoz érkezünk. Ebben az esztendőben ugyanis Zsigmond király több szatmári birtokostól, köztük Gyügyei Jánostól hűtlenség miatt elvett birtokokat adományoz új adomány címén Őri Tamás fia Ambrusnak, Lackfi Jakab erdélyi vajda familiárisának, illetve további két megyebéli személynek (Zso II. 3850).

I0 Felvetődik a kérdés, hogyan és milyen tettel lett hűtlenné a királyhoz a Gyügyei atyafiság, amelynek ez időben Jakab fia János lehetett a vezető személyisége. Értelemszerűen adódik a válasz, hogy az 1403-as felkelésben vehettek részt, alighanem valamely főúr familiárisaiként.

11 Ráadásul az 1405-ös oklevél azt is tudtunkra adja, hogy János egy osztályos testvérét is megölte. Ugyanekkor azonban, mintegy bűnei engeszteléséül - legalábbis az oklevélben ez szerepel - János úgy döntött, hogy a maga ősi gyügyei birtokát a váradi püspökségnek és a káptalannak adományozza (Zso II. 4260). Alig fél esztendő múltán őri Tamás tett panaszt a királynál amiatt, hogy őt ugyan beiktatták János gyügyei birtokrészébe, de oklevelet erről mindeddig nem kaptak. Zsigmond ezért utasította a leleszi konventet az oklevél 7 Az átadott birtokrész határát a váradhegyfoki konvent 1329-ben meg is járta: ...sic incipiuntur, quod prima méta inhoatur(!) a fluvio Zomos a parte occidentali et sub quadam arbore illicis, ibi erexissent duas metas terreas, quarum una esset posita pro possessione Dywde et alia méta pro ipsa Barlatheleke dicta. Inde tendit versus partem orientalem ad arbores merasorum et sub una arbore merasii in communi posuissent unam metam terream. Deinde autem per eandem plagam intendendo veniret ad duas metas terreas veteres et antiquas, ubi partes erexissent tertiam metam novam similiter de terra, que nova méta tertia facérét distinctionem inter ipsam possessionem Dywde et tandem sessionem sew medietatem portionis memorate Barlatheleke dictam, ipse verő due mete antique prenotate post hec ulterius separarent predictam possessionem Dywde abinvicem et possessionem Wylak et sic terminaretur... (MOL DL 97200. Vay cs. berkeszi lt.) A Vay család levéltárából származó oklevelekre Németh Péter hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is megköszönök. 8 E szerződés a későbbiekben még fontos szerepet fog játszani. 9 „nimia vetustate et ex mala conservatione" E jelenség egyébként nem kivételes eset. Nem túl gyakran, de találkozhatunk vele okként oklevelek átírásakor, ún. „oklevélkikerestető" (littere requisitorie) parancslevelekben vagy az ezekre készült jelentésekben. 1590-ben például Istvánffy Miklós egy középkori oklevelének átírásakor is előkerül ez a momentum, mint az átírás oka, illetve az abban lévő szöveghiányok magyarázata (MOL DL 37373. Szüllő es. lt.). Más esetben: 1481-ben a pozsonyi káptalan ír át rongált, majd megvizsgált oklevelet Salgói László részére (MOL DL 90574. Kárász es. lt.). E két oklevél ismeretét Neumann Tibornak köszönöm. Továbbá: 1419-ben Ősi Janka fiai propter earum (ti. oklevelük) vetustatem ac inceptam conservationem in sigillo destrueta et in scriptum abolita forent kérik oklevelük átírását abban az esetben, ha azt a kolozsmonostori konvent a vizsgálat után sajátjának ismeri el (KOLOZSMONOSTOR I. 20.). 10 Gyügye iktatásának a Bátoriak ellentmondottak, s ennek később még jelentősége lesz. 11 Hogy kiknek a szolgálatában állhattak ekkor a Gyügyeiek? Erre csak feltételes válasz(ok) adható(k). 1. Talán Csáki György és Marcali Dénes (1402-1403-ban mindketten szatmári ispánok voltak!) familiárisai lehettek, akiknek egy-egy testvére (Csáki Miklós és Marcali Miklós) épp ekkor erdélyi vajdák és a Zsigmond elleni 1403-as katonai fellépés vezető személyiségei voltak. 2. Nem kizárt az sem, hogy Debrői Istvánnak, a felkelés legkitartóbb és e vidéken jelentős befolyással bíró vezetőjének az emberei lehettek. Vö. MÁLYUSZ 1984. 52-55., ENGEL 1996. I. 13., 189., IL 48., 153-154. 124