A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Horváth Richárd: Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján

Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján mielőbbi kiállítására (Zso II. 4395). Amikor a király parancsára a konvent válaszolt Tamás sérelmére, előadták, hogy őri és tár-sainak beiktatásakor annak Gyügyei János mellett még Bátori János is ellentmondott, azonban néhány nap múltán levélben visszavonta az ellentmondást, s ezért adta ki a konvent elkésve az iktatásról szóló jelentést (Zso II. 4440). A Bátoriaknak, úgy látszik, a birtokkal kapcsolatosan valamiféle - sajnos ma már megállapíthatatlan -jogigényük lehetett,

12 ugyanis a váradi káptalannak adott birtok iktatása ellen is felléptek 1407- ben, igaz ekkor is minden eredmény nélkül (MOL DF 212450. Leleszi konv. hh. lt. Introductoriae et statutoriae 29.).

13 Hogy Gyügyei János sorsa a továbbiakban miként alakult, miután (legalábbis de iure) elveszítette birtokát, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy 1414-ből (sajnos csak egy tanúnévsorból) van bizonyítékunk egy Iacobus de Gywgert (KÁROLYI II. 12-16.). Ezt az egy említést leszámítva a Gyügyeiek eltűnnek a forrásokból, s a falu majd más birtokosok kezén fog felbukkanni. S ez az a pillanat a vizsgált település történetében, amikor rövid kitérőt érdemes tennünk a továbbiak jobb érthetősége céljából. A XV. század közepétől ugyanis Gyügye minden esetben három - vele kapcsolatosan eleddig egyszer sem említett - birtokkal, Jánkkal, Hermánszeggel és Ricsével (mindhárom Gyügyétől nem messze, Szatmár megyében fekszik) együtt jelenik meg a forrásokban, mint a jánki uradalom része. E fenti három birtok útját a Zsigmond-korig viszonylag könnyen rekonstruálhatjuk. Első feltűnésük 1315-re helyezhető, amikor Jánkot és Hermánszeget - amelyek korábban Borsa Kopasz kezében voltak - I. Károly Tamás beregi és ugocsai ispánnak adományozta, akit ez után hamarosan Jánki Tamásnak neveznek (AOKL IV. 114.). ő lesz az Anjou-korban azután jelentős karriert befutó Jánki család alapítója. A család tagjainak történetét meglehetősen jól nyomon tudjuk követni 1387-ig.

14 Ekkor - miután Jánki László a Horváti-féle felkelésben vett részt birtokait Zsigmond elkobozta s Garai Miklósnak adta, aki azokat a váradi káptalannak adományozta tovább (Zso I. 360.).

15 S ekkor, a Zsigmond-kor második felében találkozik a földrajzilag ugyan egymáshoz közel fekvő, de birtoklástörténetileg mindaddig külön életet élő négy birtok története: mindegyikben - ekkor még nem lehetünk abban bizonyosak, hogy vajon valóban felefele arányban - birtokos lesz a váradi káptalan és a püspökség. Csakhogy, amint láttuk a váradi egyház részei csak a fenti négy birtok (Jánk, Gyügye, Hermánszeg és Ricse) felét tették ki (legalábbis a késő középkorban). Felvetődik tehát a kérdés, kinek a kezébe kerültek a fennmaradt félbirtokok? A kérdésre egyszerre könnyű és nehéz a felelet. A Várdai család kezén tűnik fel Gyügye és a másik három említett település fele a XV. század második felében. Problémát jelent azonban annak megválaszolása, hogy pontosan mikor kerültek ezek a részek hozzájuk, s egyáltalában milyen jogcímen. Mindössze egy közvetett adattal rendelkezünk arról, hogy Jánk és tartozékai (Gyügye, Ricse és Hermánszeg) 1466-ban már Várdai kézben lehettek (ZICHY X. 382-389.). Az viszont már tény, hogy a kisvárdai vár és más Várdai uradalmak jövedelmeiről 1470-1471 körül keletkezett feljegyzés már említi e négy birtokot (ZICHY XI. 67.).

16 Mielőtt azonban továbbtekintenénk a XV. század utolsó harmadából a Várdaiak itteni birtoklására vonatkozó híradásokat, mindenképpen érdemes esetleges további birtokosok jelenlétére utaló információkat is megvizsgálni. Azért is fontos ennek megtétele, mert 1460tól újból találkozunk az oklevelekben de Gyge nevű személlyel, ami arra utalna, hogy továbbra is nemesi birtoklás alatt állhatott a falunak legalább egy része. 1462-től ugyanis megjelenik forrásainkban (Szamos)Ujlaki Antal, aki majd a század végén több esetben is kapcsolatba kerül Gyügyével (ZICHY X. 228.). Forrásaink tanúbizonysága szerint Antal a megyén belül ismert és tevékeny ember lehetett (1460-ban esküt tett arról, hogy nem rabolt ki egy jobbágyot vámszedőként folytatott tevékenysége {ipse dum telloniator in Sarkez fuisset) során; 1464-ben pedig egy hatalmaskodási ügyben, amely Jánkon történt, királyi emberként szerepelt).

17 Más lehetőség híján arra kell gondolnunk, hogy jogalapként az 1364-es királyi megerősítést is elnyert örökösödési szerződést használhatta fel. A Gyügyeiek kihalásáról ugyan nincs információnk, de birtokaik elvétele legalább ilyen jelentőséggel bírhatott, s Antal úgy gondolhatta, hogy ily módon jogot formálhat a Gyügyeiek birtokaira, még ha azok azóta mások kezébe kerültek is. 1470-et követően azonban megsokasodnak adataink a Várdaiak gyügyei jelenlétét illetően. Végrendeletben, levélben, összeírásban egyaránt találunk szórvány adatokat - puszta említéseket - a vizsgált településre.

18 12 Leginkább a zálogjogra gondolhatunk, a Bátoriak ugyanis e vidéken több zálogbirtokkal rendelkeztek a Zsigmond-korban. Pl. Zso V. 1238. 13 „... ecclesie Varadiensis et per consequent episcopo et capitulo eiusdem ecdesie iure in pretactis litteris diai domini palatini expresso et dedarato eis incumbenti statuissent... contradictione Iohannis, filii Petri de Bátor et aliorum quorumlibet non obstante" 14 A Jánkiak közül tisztséget viselt családtagokhoz: ENGEL 1996. II. 113. 15 A Jánkiak hűtlenségét egyébiránt Zsigmond a Garaiaknak tett 1408-as új adományának narratio\ában is megemlíti (FEJÉR 1829-44. X/4. 660+679. = MÓL DF 265781. Zay cs. ugróci lt.). 16 Miután Gyügye itt már Jánk tartozékaként szerepel, így az itteni Várdai birtokszerzés talán valamivel korábbra datálható. 17 1460: ZICHY X. 131. 1464: MÓL DF 223022. Leleszi konv. hh. lt. Acta anni 18. 18 1471: ZICHY XI. 85., 1471 u.: ZICHY XI. 97-98., 1487: ZICHY XI. 462^64. A jelen dolgozatba, miután nem vállalkozhattam a Várdaiak család- és birtoklástörténetének még hozzávetőleges feldolgozására sem, kizárólag a Gyügyét érintő adatokat emeltem be. 125