A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)

Történelem - Horváth Richárd: Gyügye község középkori és kora újkori története az írott források alapján

Gyiigye község középkori és kora újkori története az írott források alapján Horváth Richárd Gyügye birtoklástörténete 1284-1556 Fehérgyarmattól délkeletre, a Szamos folyó partján fekszik Gyügye, az alig 360 lelket számláló apró település. E községben található az a bizonyosan középkori eredetű templom, amelynek régészeti kutatásával párhuzamosan történt meg a falu korai történetének az írott forrásokra irányuló feltárása is. E kutatás eredményeit mutatja be az alábbi dolgozat. Gyügye és szűkebb környékének betelepülése, magának a településnek a kialakulása teljesen ismeretlen, s források hiányában minden bizonnyal az is marad. Mindössze annyit mondhatunk bizonyosan, hogy a falu neve: Gyügye, amely vélhetőleg török eredetű puszta személynévre vezethető vissza,

1 a korai - leginkább XI-XII. századi - kialakulás felé mutat (Kiss 1988. I. 552-553., MEZŐ-NÉMETH 1972. 51., KRISTÓ 1976. 1537., különösen 37-38.). Ez a nagymértékű bizonytalanság esetünkben nem egyedi, ugyanis azt, hogy a Szamos-vidék legtöbb településének korai történetét homály fedi, továbbá, hogy e kisnemesi falvak eredete szinte minden esetben ismeretlen vagy csak feltételesen meghatározható, kutatásunk már jó ideje tudja (MAKSAI 1940. 24., 56.).

2 Úgy tűnik, sajnos bele kell nyugodnunk abba, hogy a község korai (XI-XII. századi) történetéről az írott források tükrében szinte semmi konkrétumot sem tudunk. A falu történetére vonatkozó írott, hiteles források sorát egy 1284-es oklevél nyitja meg, amelyben feltűnik Gyügyei {Didei) írok, meg fiai- Péter, és Ipoch

3 -, akiknek Zamuskuzi Izsép fia Timóteus ad zálogba egy bizonyos Pálteleke nevű földdarabot meghatározott időre (ZICHY I. 57.). Ez az adat amellett, hogy a vizsgált település első, minden kétséget kizáróan hiteles okleveles említése (még ha csupán személynévi alakban is) - további településtörténeti érdekességet is rejt magában. E fenti földdarab tudniillik idővel önálló életet kezd élni Timóteustelke név alatt, majd a későbbiekben Gyügyétől különálló településsé (igaz, csak időleges jelleggel) fejlődik.

4 Mindez nem egyedi jelenség a középkori magyar településtörténetben. Számos esetben kimutatható az ország más területéről is, sőt néhányszor ezek, az egykor a „fő" településhez tartozó területek véglegesen függetlenednek attól a birtoktól, amelyiknek eredetileg részei voltak, s Kis-, Nagy- stb. jelzőkkel újabb, önálló lakott településsé válnak.

5 E Timóteustelke elnevezés és az önállósodás pedig azért jöhetett létre, mert a területet zálogba adó Timóteus nem volt képes a zálogösszeget határidőre megfizetni íróknak és fiainak, így a föld ezek birtoka lett, jóllehet az ügyletet bonyolító váradi káptalan előtt Péter három napig várakozott a szokásjog szerint Timóteusra (ZICHY I. 62-63.).

6 Ilyen nevű személyről van adatunk az Árpád-korból. A Gutkeled nemzetség Szegi ágának is volt egy ilyen nevet viselő tagja (KARÁCSONYI 1900/04. II. 208. reprint 661.). Az adat ismeretét Rácz Györgynek köszönöm. Igen valószínű, hogy itt is arról lehet szó, mint amit Engel Pál Ung megye esetében megfigyelt: „A kisbirtokos ungi családok többségének eredetét nem lehet várjobbágyokra visszavezetni, és bizonyosnak látszik, bogy legalább egy részük a vártól független törzsökös szerviensektől származott." (ENGEL 1998. 75.) Hogy kik lehettek ezek a törzsökös szerviensek, arra Szűcs Jenő kutatásai adnak választ, aki ezt a réteget úgy határozta meg, hogy mindazok tekinthetők a szerviensek csoportjába tartozóknak, akik a XII. század közepére mentesek maradtak mindenféle conditiotól, ugyanakkor egyfajta servitiummal tartoztak a királynak: ez pedig a katonai szolgálat volt. Ez a servitiumvk képezte későbbi kiemelkedésük, fontos szerephez jutásuk alapját (Szűcs 1984. 350-351.) E fenti elgondolást támogatja továbbá az a jelenség is, miszerint egy-egy várszervezetben a várjobbágyság száma - azé a csoporté, akiktől a későbbi közép- és kisnemességet részben szokás eredeztetni - meglepően csekély, némely megyében szinte elenyészően kicsiny volt (ZSOLDOS 1994. 90-92., újabban ZSOLDOS 1999. 110-111.). (Egyébiránt Maksay Ferenc nyomán Gyügyénél nem zárható ki a hospes<xzdzt sem.) Megjegyzendő, hogy az írok és az Ipoch nevek talán a Maksay által felvetett hospes-eredet mellett szólhatnak. Az Ipoch ugyanis az Ippolitus, Hippolitus név magyar, esetleg szláv rövidített formája lehet. A személynevek kérdésében nyújtott segítségéért Fehértói Katalinnak tartozom köszönettel. Pl: 1380-ban is szerepel Szepesi Jakab egy ítéletlevelében Timóteusteleke birtok (ZICHY IV. 134-141.). 1498-ban Gyügyétől különálló prediumként említik (MOL DL 16222, NRA 1049-1.). A fenti Páltelke később = Timóteustelke azonosítást megerősíti: MEZÖ-NÉMETH 1972. 51. Kiváló példája ennek a Ragály (Gömör m.) településhez 1284-ben zálogként csatolt Kázmérteleke nevű földdarab, amelyből mintegy két évszázad alatt Kisragály település fejlődött ki (DL 77074, Zichy es. lt.: 1284, ZICHY III. 83.: 1296, DL 41287. Múzeumi Törzsanyag: 1335, ZICHY III. 80-88.: 1356, MOL DF 282646, Jászói konv. hh. lt. Statutoriae C-l-26.: 1504, Gömör vármegye 1527. évi dézsmajegyzéke. Prímási Levéltár, Esztergom. Acta Saeculare. Acta Protocolla 4. kötet 115-116.: 1527). „predicto Petro pro se etfratre suo tribus diebus continuus coram nobis legittime expectant." A nyíregyházi JÓSA ANDRÁS MÚZEUM ÉVKÖNYVE XLII. évfolyam 2000. 123-131. 123