A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Képző- és iparművészet - Patay Pál: Beregi harangok

Beregi harangok Patay Pál A Jósa András Múzeum előző évkönyvében ismertettük a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének a Krasznán túli részén meglévő, valamint a levéltári, irodalmi forrásokban említett, de ma már nem létező harangjait (PATAY 1998.). Jelen lapokon a vele szomszédos, a Tisza jobb partján elterülő, egykor Bereg vármegyéhez tartozott terület harangjairól kívánunk hasonló módon számot adni.

1 A kérdéses területen 25 település található, amely ma 20 közigazgatási helységet alkot.

2 Ezekben a helyszíni adatfelvételt - néhány helység (Csaroda, Jánd, Tiszaadony, Tivadar, Vásárosnamény) kivételével, ahol már korábban megfordultam - 1997-ben hajtottam végre. Utóbbi alkalommal ismét a Jósa András Múzeum biztosított számomra gépkocsit,

3 valamint gondoskodott fényképész részvételéről.

4 A helyszíni adatgyűjtés során ugyanazt az eljárást követtem, mint a szatmári harangok esetében. A kézműves harangöntők által öntött harangok (beleértve az első világháború előtt Kisgejőcön öntötteket is) minden feliratát teljes egészében feljegyeztem, a nagyüzemi öntődékben készítettek esetében viszont csak 1. A vizsgált területbe - annak ellenére, hogy a Tisza bal partján fekszik - tradicionális okokból beletartozónak tekintettem Vásárosnaményt is. 2. Az egyesített Hetét és Fejércsét, Nagy- és Kislónyát, Márokot és Marokpapit, valamint a Vásárosnaményhoz csatolt Gergelyit és Ugornyát külön településnek számítva, ellenben az ugyancsak Vásárosnaményhoz csatolt Vitkát nem beleértve, mivel az nem tartozott a történelmi Bereg vármegyéhez. 3. Ismételten megköszönöm Németh Péter megyei múzeumigazgatónak, valamint akkori helyettesének, Magyari Bélának kutatásaim nagyfokú támogatását, amely nélkül munkámat nem tudtam volna elvégezni. Köszönettel tartozom Kovács István gépkocsivezetőnek is a helyszíni adatfelvéteaz öntő nevét, az öntés helyét és idejét. Ugyancsak megmértem a harangok (minden harang megközelíthető volt) alsó átmérőjét. A már nem létező harangokat illetően a református egyházak javainak 18081809-ben elvégzett összeírása szolgáltatott bővebb adatokat,

5 több esetben pedig Kelemen Gyulának a Beregi Református Egyházmegyéről írt tanulmánya (KELEMEN 1939.). Adatok voltak még találhatók Lehoczky Tivadar egy cikkében (LEHOCZKY 1878.), Rómer Flóris hagyatékában,

6 valamint Kiss Lajosnak, a Jósa András Múzeum egykori igazgatójának levéltári hagyatékában.

7 Végül a harangok súlyának adatait sok esetben Várady József kondói református lelkész munkájából vettem át (VÁRADY 1991.), amennyiben az a harang átmérőjének megfelelőnek látszott. Útbaigazítással szolgáltak még a Református Zsinati Iroda által 1958-ban kibocsátott, a műtárgyakat összeíró kérdőívek is.

8 Az állomány A vizsgált terület meglévő és egykori harangjait ugyanolyan módon közöljük, amint azt a szatmáriak leknél nyújtott segítségéért, úgyszintén Hegedűs Beáta és Oláh Gyöngyi néprajz szakos egyetemi hallgatóknak, akik szintén segítségemre voltak az 1997. évi helyszíni adatfelvételek során. 4. Köszönettel kell ugyancsak megemlékeznem néhai Belánszky-Demkó Péternek, a Jósa András Múzeum fényképészének helyszíni munkájáról, aki biztosította a jelentősebb harangok fényképi megörökítését. 5. A Bereghi Egyházi vidék Ref. Ekklésiáinak javai. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Debrecen. Jelzet: Tt REL I. 1. s. 1. - a továbbiakban: Conscriptio. 6. Országos Műemlékvédelmi Hivatal Könyvtára, Budapest. 7. tí&drnezővásárhelyi Fióklevéltár. 8. Református Zsinati Iroda Levéltára, Budapest, Kálvin tér 8. A JósaAndrás Múzeum Evkönyve XLI. 1999. 415-445. 415