A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Dikán Nóra: MSZMP reformkörök Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (1989)

MSZMP reformkörök Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (1989) Dikán Nóra Szeretném előrebocsátani, nem voltam a reformköri mozgalomnak még megyei szinten sem a szellemi vezéralakja vagy akár gyakorlati szervezője. Az, hogy sokadmagammal én is részt vettem a megyei reformműhely alakuló gyűlésén, aligha jogosíthat fel arra, hogy az alapító tagsági címre pályázzak. A tíz évvel ezelőtti politikai változásoknak jobbára szemlélője, semmint formálója voltam, de így talán megvan az a helyzeti előnyöm, hogy nagyobb biztonsággal próbálhatom meg a reformkörösök önértékelését a valóságos politikai befolyásuktól megkülönböztetni, bemutatni hogyan látták saját magukat és hogyan látták őket mások. 1989. április 15-én egy terjedelmes interjút közölt a Kelet-Magyarország az MSZMP megyei ideológiai (pontosabban társadalompolitikai) titkárával, amelyben arról faggatta az akkori protokoll szerint a megye harmadik emberét, hogy hogyan viszonyul egyrészt a pártvezetőség, másrészt a tagság Szabolcsban a reformfolyamatokhoz. Ezen a napon zajlott a reformkörösök kecskeméti találkozója, s az országos sajtóban ezt megelőzően a budapesti reformkörösök már közzé tették programjukat. Ne feledkezzünk meg az MSZMP Központi Bizottsága április 12-i üléséről sem, ahol a párt főtitkára nemcsak minősítette az említett sajtóközleményt, hanem pártszakadás előkészítésével vádolta meg Pozsgai Imrét! A megyei lap tudósítója - ez a riportból kiderült - nem rendelkezett kellő információval a reformkörösök szerveződő kecskeméti összejöveteléről, a megyei pártbizottság részéről az interjú azonban mindenképpen időzített volt. A lap tudósítójának Kiss Gáborhoz, az újdonsült megyei titkárhoz intézett - feltehetően irányított kérdései a reformkörökkel kapcsolatban azt a célt szolgálták, hogy a megyei pártvezetés óvatosan ugyan, de elhatárolja magát a pártszakadást is meghirdető mozgalomtól. „Alakul-e reformszárny Szabolcs-Szatmár megyében az MSZMP-n belül - szólt a kérdés - hiszen az ország számos megyéjében, városában már működnek, vagy alakulóban vannak a reformkörök. " A válasz az volt, hogy a reformszárny 1988. december 3-i pártértekezletén megválasztott pártbizottság1. Elhangzott a Politológiai Társaság 1999. május 6-7-én Nyíregyházán rendezett vándorgyűlésén. gal megalakult, s megválasztása után kiadott rövid állásfoglalása pedig tükrözi mindazokat a reformgondolatokat, amelyek alapján a párttagság dolgozik itt a megyében. Az újságíró nem minden élt nélkülöző újabb kérdésére - hogy ezt a különböző, sokszor ellentétes nézeteket valló megyei párttagságot, lehet-e egységesen reformszárnyként aposztrofálni -, az erre adott valójában kitérő válasz után (miszerint az egységet a viták kovácsolják össze) az újságíró tovább már nem feszegeti az egység és netalán a megosztottság témáját, hanem a beszélgetés ezután a felvállalt reformfolyamat tartalmáról folyik. Vajon mennyiben jogos a reformszárny jelző -ha nem is az egész tagságra - az 1988. december 3-a utáni megyei pártbizottságra? 1988-ban, a nyári politikai holtszezon után megkezdődött a kampány Szabolcs-Szatmárban is a megyei tisztújító pártértekezlet megtartásáért. Az ősz folyamán különböző nyilvános pártvitákon mutatkozott be a vezetésre aspiráló új, reformelkötelezett gárda. A tét nem kicsi, hiszen a személycseréken dőlt el, tud-e és milyen mértékben az MSZMP a gyorsan változó politikai kihívásokra reagálni. A döntés a megyei pártértekezlet megtartásáról és a megyei titkári posztokra esélyes jelöltek személyéről szóló hírek kiszivárogtatásáról felgyorsította a zömmel teljes vagy részleges vezetői személycserékkel egybekötött városi pártértekezletek összehívását, mint ahogy ez Nyírbátorban, Fehérgyarmaton, Nyíregyházán és még sok más helyen történt, hiszen már megvolt az igazodási pont. A december 3-án megválasztott megyei pártbizottság már ezekre a megújított alapokra épült. A megyei pártértekezlet után megkezdődött egy kisebb költségvetéssel, kisebb létszámmal működő apparátus szervezeti átalakítása is. Elmozdulás tapasztalható a nemcsak költségvetésből élő, hanem a vagyonával is gazdálkodni akaró párttá alakulás felé. A szervezeti változásnak lényeges eleme, hogy a társadalompolitikai kérdések középpontba kerülésével megnő a társadalompolitikai osztály létszáma, vele együtt az osztály felügyeletét ellátó megyei titkár súlya a gazdasági és a párt belső szervezeti ügyeivel foglalkozó pártpolitikai osztállyal szemben. S hogy a politikai váltás súlyát is érzékeltessem: 1989. január 23-án ült össze az új, 67 tagú megyei A Jósa András Múzeum Évkönyve XLI. 1999. 391-398. 391