A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Képző- és iparművészet - Szalay Emőke: Historizmus és szecesszió a kárpátaljai református úrasztali boroskannákon

Historizmus és szecesszió a kárpátaljai református úrasztali boroskannákon Szalay Emőke A mai Kárpátalján a Kárpátaljai Református Egyházkerület foglalja magába a református egyházközségeket. Ezek a falvak az egykori Bereg, Máramaros, Ugocsa és Ung megyéhez tartoztak, a Kárpátok lábainál fekszenek. Mivel a Kárpát-medencében a református vallás a magyarsághoz kapcsolódik, ezek a falvak a mai napig magyar nemzetiségűek. 1995-1998 között a Református Gyűjteményi Tanács és a Nemzeti Kulturális Alap Iparművészeti Szakkollégiumának támogatásával gyűjteményi összeírást végeztünk, amelynek során a gyülekezetek klenódiumait tártuk fel. Kutatásaink során kitűnt, hogy zömmel a XVII. században készült tárgyak mellett a XVIII. századból és a XIX. század első feléből alig találtunk edényeket, térítőket, ugyanakkor a XIX. század második feléből és a XX. század elejéről szinte minden gyülekezet őriz úrasztali kelyhet, terítőt, esetleg kannát. A XIX. század utolsó harmada Magyarországon is a felgyorsuló kapitalista fejlődés időszaka. A társadalmi fejlődés, az anyagi megerősödés kihatott a tárgyi kultúra alakulására, természetesen az iparművészet fejlődésére is. Ez abban mutatkozott meg, hogy megnőtt a kereslet az iparművészeti tárgyak iránt. Míg ezeket a tárgyakat korábban a kézműipar állította elő, ebben a korban már gyáripari termékként jelentek meg. Azonban a gyáripari termékek csupán mennyiségi növekedést jelentettek, a minőség háttérbe szorult. „Míg a régi korokban az ember által létrehozott tárgyi világ, az építészet és a kézművesek termékei így vagy úgy a művészet szférájába is tartoztak, most e második természet tárgyi világának a túlnyomó része minden művészi vagy esztétikai jelentést nélkülöző termék, használati tucatcikk."(NÉMETH 1974.10., MAGYAR MŰVÉSZET 1981.213.) A keresletet a kézműipar és a műipar nehezen tudta kielégíteni, ezért a 1. Megjegyzi Kiss Ákos is, hogy az ötvösségben a hazai szükségleteket az osztrák és cseh műipar látta el (Kiss 1972.112.). 2. Kiss Ákos megkülönböztet a historizmusban egy ún. újhellén irányzatot, amelyet az ötvösségben a klasszicista formákon felületi díszként megjelenő palmetta, meander stb. elemek megjelenése mutat. Ezt ő a görög műveltség iránti vonzódással, az európai kultúra közös gyökérzetével magyarázza szemben a historizmus további vonulataival, amelyek nemzeties, helyi jelleggel is rendelkeztek (Kiss 1974. 113. 117-118., MAGYAR MŰVÉSZET 1981.215.). 3. A gödöllői művésztelep irodalmához MAGYAR MŰVÉSZET 1981.418-439. „díszműcikkeket manapság legnagyobb részben a szomszéd Ausztriából és külföldről kapjuk." (MAGYAR MŰVÉSZET 1981. 213.y Ezt a korszakot a művészettörténet a historizmus korának nevezi. Természetesen az iparművészet alkotásai is ennek jegyében születtek. Ahogyan a kutatók megfogalmazzák, az iparművészet a századfordulóig a historizmus révén különféle neostílusokhoz kapcsolódott. A kor iparművészete még jórészt feltáratlan, nincsenek olyan kutatások, amelyek alapján meg lehetne állapítani, hogy voltak-e a historizmusnak a nagyművészetekhez hasonlóan szakaszai az iparművészetben is, amelyekhez esetlegesen az egyes neostílusok kapcsolhatók, mint neoreneszánsz, majd neobarokk, ennek a naturalizmussal elegy keverék stílusa, illetve a teljes eklektizálás, ami az egyes művészeti stílusok elemeinek rendszer nélküli egymás mellé állítását jelentette.

2 Az iparművészet historizmusa a millenniumi kiállításon nyilvánult meg legjobban, ugyanakkor éppen az Iparművészeti Társulat által ekkor megrendezett kollektív kiállításon fejtegette Györgyi Kálmán „a társulat meg akarta mutatni, hogy a műipari tervezésnek nem kell mindig alkalmazkodnia bizonyos históriai stílfajokhoz. Hogy lehet szépet jót és célszerűt, szóval teljesen stílszerű tárgyat alkotni anélkül, hogy a tervező kénytelen lenne képzelő tehetségét egy letűnt korszak ízlésének követelményeihez kötni." (MAGYAR MŰVÉSZET 1981.219.) Györgyi Kálmán szavai már bizonyos mértékig támadást jelentettek a historizmus ellen, de ez csak egy halvány kísérlet volt a historizmus egyeduralmának meggyöngítésére. A kutatói vélemények szerint különösen a fémművességben érezhető erősen a historizáló jelleg (MAGYAR MŰVÉSZET 1981.219.). A századforduló táján az iparművészet egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. Ekkor kezdtek el először elméleti megközelítésével foglalkozni, magát az iparművészet fogalmát értelmezni. Az elméleti vita mellett a magyar iparművészet fejlődési irányának meghatározása volt a korszak fontos feladata. Felfedezték a népművészetet, amelynek következménye lett a népművészeti elemek megjelenése az iparművészetben, amivel sajátos magyar iparművészeti stílust kíséreltek meg létrehozni.

3 Ezt követően az 1910-es évektől kezdve egy klasszicizáló irányzat A Jósa András Múzeum Évkönyve XLI. 1999. 399-414. 399