A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Olekszandr Dzembasz: Előzetes jelentés a nevickei vár feltárásáról

Olekszandr Vasziljovics Dzembasz bolygatások alapján a járószint korábbi, mint magá­nak az udvarnak a kialakítása. A tapasztás rétegei alatt a mai felszíntől 50-60 cm-re megtaláltuk az altalajt - egy sárgásbarna, összefüggő tufaréteget. Az udvar belső kerületén történt falkutatás megmutatta, hogy a talapzat alsó része meszes alapon köves betöltésű. Az R-I. szelvény E-3.,4. és Zs-4. négyzetében a mai felszíntől 25 cm mélységben kerültek elő a ke­2. kép R-I. szelvény. A kerek torony Ny-ról Abb. 2 Quadrant R-I. Der runde Turm von Westen rek torony alapjainak maradványai (2. kép). A torony folytatása jól követhető a további négyzetekben (III. tábla). Alapját a tufa altalajba mélyítették ЗО^Ю cm­re. Falának vastagsága eléri a 2,25 métert. Külső át­mérője 10,8 m, a belső 6,3 m. A torony maradványa­inak maximális magassága mintegy 1,35 m. Egyes helyeken az alapot későbbi építkezésekkel részben tönkretették. így a keleti oldalon a tornyot egy máig is létező kúttal, a nyugatin pedig egy régészetileg fel­tárt, négyszögletű toronnyal vágták át. Stratigráfiailag a kerek toronyhoz (első feltételezett építési periódus) tartozó kultúrréteget nem lehet elkülöníteni a réte­gek keveredése miatt. Figyelemre méltóak azonban a kerámiaanyagban meglévő korai formák, amelye­ket a XI-XII. századra lehet keltezni (XVI. tábla 14., 16.). A megfigyelt négyszögletes torony (feltételezett má­sodik építési periódus) nyugati és déli falának egy része kiesik a feltárt területből, mivel az udvar meglévő falai ráépültek, részben fedik azt. A négyszögletes torony fa­lazásának megmaradt magassága 1,5-2,6 m. Az északi fal szélessége 2,2 m, a nyugatié 1,8 m (III. tábla). Mind az első, mind a második torony az altalajba ásott alapig kőfalazású. A talapzat az altalajból nem emelkedik ki. Ugyanakkor az alapnál a tornyok falá­nak szélénél követhető a tufa altalajba való bevágás, amely 10-20 cm-rel szélesebb a falazásnál. Széleit mészhabarccsal kevert homokkal és kaviccsal töltöt­ték be. Meg kell jegyeznünk, hogy az első és máso­dik építési periódus építményeinél különböző össze­tételű habarcsot alkalmaztak. A kerek tornyot sárgás habarccsal építették, a négyszögletűt pedig fehéres­sel. Az R-I. szelvény V-G (1-2.) négyzeteiben előke­rült egy téglalap alakú, erősen humuszos betöltésű gödör, melynek méretei 3,4x3,1 m. Nyugati oldala a kút alá nyúlik. A bontás során kiderült, hogy a mai felszíntől 1,8 m mélységben a téglalap alakú gödör aljába egy 2,8 m mély kerek gödröt ástak bele (IV., VII., VIII. tábla). A kerek gödör átvágta a tufa alta­lajt és 35 cm-nyire a sziklába mélyedve a szikla­monolitnál végződött. Megjegyezzük, hogy a felső, téglalap alakú gödör alakja nagyon jól megfelel a második építési periódus négyszögletes tornyának. Mind a hat rétegben találtunk Hallstatt kori, feke­te, polírozott apró keriámiatöredéket. Mindenhol ke­rültek elő mészhabarcs beszűrődések, amelyek tar­tozhatnak mind az első, mind a második feltételes építési periódushoz. A kerámiaanyagon belül megfi­gyeltünk néhány, a kora középkorra jellemző edény­típust, így például az egyik edénynek (XXI. tábla 13.) széles körben találhatók analógiái a IX-X. századi telepeken és temetőkben mind a Kárpátalján, mind a szomszédos területeken. Úgy tűnik, hogy ugyanerre az időszakra kell kelteznünk néhány igen jó állapot­ban megmaradt edényt (XXIII. tábla 12., 27.), ame­lyek mind formailag, mind a gyenge kiégetettség és anyagösszetétel szempontjából közeli rokonságot árulnak el. Mindez arra utal, hogy a gödör betöltésé­ben lévő hulladékot az egész lelőhely területéről gyűj­tötték össze. A gödör korszakonkénti betöltődésének nyilván­való kiegészítő bizonyítéka a több mint 1000 külön­böző állathoz tartozó csont. Nagy részük vaddisznóé, valamivel ritkábban fordultak elő őstulok- (ezek je­lenlétét szarvtöredékek mutatták), juh-, őz- vagy kecs­ke-, valamint madárcsontok. Ki kell emelnünk bizo­nyos állatok - lovak, szarvasok, tehenek - hiányát. A csontok koncentrációja jelentősen növekedett az erő­sen humuszos 2. és 4. rétegben. Ezeket felülről olyan rétegek fedték, amelyekben kevés viszonylag ép ke­rámia és egyedi lelet fordult elő. Ugyanakkor az 1. és a 3. rétegben sokkal gyakrabban találtunk apró tö­redékes Hallstatt kerámiát és az említett két külön­böző típusú mészhabarcs beszüremléseit. Ebből lát­ható, hogy a kutat csak háromszor töltötték be szán­dékosan (5., 3. és 1. réteg) és mindig kizárólag egész­ségügyi okokból. Ugyancsak ki kell emelnünk, hogy a gödör betöl­tésének még a felső rétege sem tartozhat a vár életé­nek utolsó fázisához. Először is a gödör sarkát egy újkori kút vágja át, amelynek a kialakítása során va­lószínűleg visszabontották a régi építmény felső fa­268

Next

/
Oldalképek
Tartalom