A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Vörös István: Hunkori település állatcsontleletei Tiszavasváriban

Hunkori település állatcsontleletei Tiszavasváriban Vörös István Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző-tag területén 1983-85-ben Istvánovits Eszter (JAM, Nyíregyháza) végzett ásatásokat. A feltárások során több korszak emlékanyaga került elő, jelen dolgozatomban az V. századi hunkori telep állatcsontleleteit dokumentálom. A telep régészeti leírását és feldolgozását Istvánovits Eszter végezte el. Tanulmányát lásd ugyanezen kötetben! A feltárt településrészen 12 gödör (2-13.) és 8 ház (1-8.) betöltésében, illetve közvetlen közelében volt állatcsontmaradvány. A begyűjtött csontleletek száma 544 db. Négy - sír fölötti - objektumban (3. gödör, 5-6-7. ház) volt embercsont töredéke is. A hunkori településen nyolc háziállat: szarvasmarha (Bos taurus L.),juh (Ovis aries L.), kecske (Capra hircus L.), sertés (Sus domestica Gray), ló (Equus caballus L.), szamár (Asinus asinus L.), kutya (Canis familiáris L.) és házityúk (Gallus domesticus L.); négy vademlős: gímszarvas (Cervus elaphus L.), őz (Capreolus capreolus L.), vaddisznó (Sus scrofa ferus L.) és mezei nyúl (Lepus europaeus Pali.); valamint vadmadár és mocsári teknős (Emys orbicularis L.) maradványai voltak (1. táblázat). Folyamikagyló héjak az 1. házból kerültek elő. Az állatcsontanyag- a kutyacsigolyák kivételével - egységesen konyhai, bontási és kézműipari hulladék. 1. Háziállat-állomány A begyűjtött csontleletek 97%-a (529 db) háziállat maradványa; az emlős háziállat maradványok 94%át három gazdasági haszonállat, a szarvasmarha (63,8%), a kiskérődző (22,7%) és a sertés (7,5%) alkotja. Csak 4,8% tartozik a ló, 0,8% a szamár és 0,4% a kutya leletei közé (1. táblázat). A baromfiakat egyetlen házityúk csonttöredéke (tibiotarsus fr. - 8. ház) képviseli. Szarvasmarha 337 db, 33 egyed, vagyis kb. 10 db/egyed. A koponyákat négy részre hasították: középen hossziránybanjobb és bal oldali, illetve a szemüreg alatt arcés agykoponya félre. A szarvcsapokat levágták. Egy jobb oldali frontale töredéken (150x110 mm - 7. ház) a szemüreg fölött éles peremű, téglalap alakú (19x13 mm) sebnyílás található, amely az állat letaglózásakor keletkezhetett. A fejek bontásakor a mandibulák ágait (ram. mandb.) oldal irányból lehasították. A szarvasmarha maradványok anatómiai megoszlását a 2. táblázat tartalmazza. A szarvasmarha állomány típusa egységesnek mondható: a tehenek marmagassága (MATOLCSI 1970.) 110,7 cm (mc juv. - 5. ház)- 113,6 cm (mt- 6. ház); egy bika marmagassága 120,3 cm (mc - 8. ház.). A bikák erős, széles masszív csontozatú, vastag ujjú állatok voltak (6. táblázat). Kiskérődzők Juh 118 db, 25 egyed, kb. 5 db/egyed Kecske 2 db, 2 egyed, 1 db/egyed A kiskérődzők koponyáját a szarvasmarháéhoz hasoslóan négy részre hasították szét. Az egyetlen juh „csökevényes" szarvcsap oldalt-hátra hajló, hossza csak 25 mm, és csaknem kerek keresztmetszetű (5. ház). A nőstény juh marmagassága (TEICHERT 1975.) 59 cm (astg. - 1. ház) - 60,4 cm (mt - 2. gödör); a kosok marmagassága 62-64 cm (mc) volt. Két kecske egy-egy szarvcsap töredéke (4. gödör, 5. ház) jelzi ennek az állatnak ajelenlétét. A „szablya alakú" szarvcsaptő átmérői 32 és 20 mm. A kiskérődző maradványok anatómiai megoszlását a 3., méreteiket a 6. táblázat tartalmazza. Sertés 40 db, 15 egyed, „2,5" db/egyed A településen kevés sertéscsont került elő, melyek közül csak három mérhető (1., 4., 6. táblázat). Ezek közepes méretű állatokból származnak. Ló 25 db, 7 egyed, „3,5" db/egyed Fogméretek (mm) h. 35 26,4 23 31 23 sz 23,5 27,0 25 18,5 17 Pc. sz. 13 12 m. 35 30 80 40 A Jósa András Múzeum Évkönyve XLI. 1999. 255-266. 255