A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Vörös István: Hunkori település állatcsontleletei Tiszavasváriban

Vörös István A fogazat microdont. Egy bal oldali összefüggő lábvég (t-mt-ph.I.-II.-III. - 8. ház) alacsony, 128,5 cm marmagasságú (VITT 1952.) állattól származik. Szamár 4 db, 2 egyed, 2 db/egyed A 3. (mc) és az 5. (mt) házból származó csontok kis méretű állatokból származnak (6. táblázat). Az mt hosszméretből KouDELKA-módszerrel (1886.) számított marmagassága 105 cm. Kutya 2 db, 1 egyed, 2 db/egyed Egy kis termetű, fiatal egyed 2. nyakcsigolya és keresztcsonttöredéke a 3. házban volt. A telep gazdasági haszonállatainak gyakorisági sorrendje: szarvasmarha -juh - sertés (7. táblázat). Mindhárom faj esetében a leölt - és elfogyasztott állatok többsége kifejlett egyed. Az élő állat pl. munkaerejének elsődleges hasznosítása esetében feltűnően magas a kifejlett-maturus (esetleg subád.) egyedek száma. A tiszavasvári hunkori telepen a szarvasmarhák 88%-a tartozik ebbe a korcsoportba. A feltehetően kettős hasznosítású (hús-prém; tejgyapjú) kiskérődzők esetében emelkedik (22%) a fiatal, és csökken (68%), a kifejlett egyedek száma. A kevés sertésnél arányaiban tovább növekedett a levágott fiatal egyedek száma (40%), ami húsfogyasztásra tartásukat valószínűsíti. Az állatok bontása és feldarabolása egységes gyakorlatot mutat: az oldalast (bordasort) 2-3 részre vágták; a hátcsigolyákat hosszában hasították, felül és kétoldalt pedig a nyúlványokat vágták le. A szarvasmarha hosszúcsontok közül a sok velőt tartalmazó - és abból ki is nyerhető - humerus és femur alig fordul elő a leletanyagban. A „bontási" scapula/rad/mc, illetve a pelvis/tib/t/mt viszont dominál (5. táblázat). A kiskérődzők esetében - az eltérő felhasználás miatt- épp ellenkező a csontok előfordulása: kevés a scapula/hum, pelvis/mp; relatíve sok a rad, fem/tib töredékek száma (5. táblázat). A sertéscsontok egyértelműen azt jelzik, hogy azok alkalomszerűen fogyasztott egy-egy csülök, lapocka maradványai lehetnek (4-5. táblázat). A szarvasmarha, juh, és a sertések széthasított feje azt jelzi, hogy az így nyert velőt az ételkészítés során felhasználták. A ló és a szamár nyerges, igás és málhás állatok. A Barbaricumban a szamár Tázlár, Tiszafoldvár, Derecske és Biharkeresztes szarmata telepeiről ismert (VÖRÖS 1993. 5. tábl.). Ezek a kis méretű mediterrán málhás állatok egyaránt megtalálhatók Pannónia és a Barbaricum területén. A tiszavasvári hunkori telep szamár mt „párja" a nagytétényi Campona római táborban található (VÖRÖS 1989.82.,87.,90-91., 4. kép, 5. tábla). Vadászat Tiszavasváriban három nagyvad egy-egy maradványa került elő. A gímszarvasnak egy agancsvége (h. 53 mm - 6. ház), az őznek egy vetett agancstő darabja (rózsa krm.: 130 mm - 6. ház), a vaddisznónak pedig egy alsó caninus zománctöredéke (6. ház) került elő. Az előbbi két faj agancstöredékei nem, a vaddisznó caninus aktív vadászat eredményeként került a telepre. A mezei nyúl egy-egy csontlelete (tib. - 2. ház, pelvis- 7. ház) húsos régióból származik. Vadmadár csonttöredékek a 8. gödörben, kis méretű tojás (ca. 28x12 mm) a 8. házban volt. Mocsári teknős haspáncéljának darabjai az 1. és a 8. házban fordultak elő. A telepen végzett csontmegmunkálás során a gímszarvas és az őz agancsát feldarabolták, ezekből maradt meg, került elő egy-egy nyers töredék. Továbbá egy szarvasmarha astragalusa (1. ház) lat-med. oldalát és egy bordadarabot (h. 170 mm - 7. ház) csiszoltak laposra. A tiszavasváriban feltárt hunkori teleprészen az állatmaradványok topográfiai megoszlása aszimmetrikus: a csontleletek 89,9%-a a 8 házban és csak 10,2%-avolta 12 gödör betöltésében (1. táblázat). A gödrök, a 4., 6. és 7. ház betöltésében a leletanyag másodlagos helyzetű, a többi ház esetében primer akkumuláció eredménye. Több objektumban sötétbarnára, feketére égett állatcsont töredékek is előfordultak (szarvasmarha: 7.,9. gödör, 1-2.,4-5., 8. ház, juh: 3—4. gödör, l.,5.,7. ház, sertés: 1. ház, ló: 7. gödör). A neonatus és az infantilis I. korcsoportú állatok mortalitásából megállapítható, hogy ősszel és télen a 3. és az 5. házba, tavasszal a 4. gödörbe, tavasszal és ősszel a 2. házba, pontosabban annak felhagyott helyiségébe kerültek fiatal állatok maradványai. Irodalom KOUDELKA 1886. F. Koudelka: Das Verhältniss der Ossa longa zur Skelethöhe bei den Säugethieren. Verh. d. Naturforschenden Vereines in Brunn. 24.1.1885. (1886) 127-153. 256