A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Miahilo Potusnyák: Többrétegű telep Mukacsevo/Munkács–Kishegyen

Mikhailo Potushniak Többrétegű telep Mukacsevo/Munkács-Kishegyen A lelőhelyet Lehoczky Tivadar fedezte fel 1877­ben és kisebb megszakításokkal 1913-ig kutatta. Az 1930-as években J. Böhm, Jankovich J. és a Zatlukal testvérek végeztek feltárásokat a Kishegyen. 1948-ban K. Bemjakovics szondázó ásatást folytatott, 1970-ben V. Tyitov, a 90-es évek elején pedig O. Dzembasz folytatott itt ásatásokat. A lelőhelyet a neolitikumra és a rézkorra keltezték és a régészeti szakirodalomba a Tiszai kultúra telepe­ként vonult be. A Kishegyen folytatott ásatások kizárólag szondá­zó jellegűek voltak. Az anyagot nem választották szét rétegenként. Az ásatási dokumentáció hiányos, a le­letanyag egy része elveszett. Napjainkban az uzsgorodi Kárpátaljai Honismereti Múzeumban kb. 300 kerá­miatöredéket őriznek, valamint viszonylag gazdag kőeszköz-gyűjteményt, amelyben obszidián-, kova-, andezittárgyak találhatók, valamint néhány tucat csi­szolt kőbalta. Tanulmányomban feldolgoztam a múzeumban őr­zött teljes kishegyi anyagot. Kiderült, hogy a Kishe­gyen lévő lelőhely többrétegű telep - hat kulturális­kronológiai rétegződéssel (POTUSHNIAK 1990.42-44.). A kerámia elemzése alapján különálló kulturális-kro­nológiai periódusokat választottam szét. Kishegy I. A leletanyagból jól kiválasztható tech­nológiai és tipológiai jellege alapján a középső neoli­tikum kerámiája, amely a Festett Kerámia Kultúrájá­nak felel meg (FKK). A kerámiaformák között elkü­lönül a serpenyő, az egyszerű és a hordó alakú fazék, a félgömbös csésze, a tulipán alakú tál, a magas cső­talpas edény töredékei. Ugyanide tartozik a fekete fes­téssel díszített kerámia kis csoportja (I. tábla 1-6., II. tábla 1-10., III. tábla 1-27.). A szóban forgó kerámiaegyüttes minden tipológiai jellege alapján az FKK középső, Raskovce fázisához tartozik, amelyen belül a végső fejlődési fázis jeleit hordozza. Kishegy II. A lelőhely betelepítésének második pe­riódusa a késő neolitikum végéhez tartozik és etnokul­turális szempontból a Polgári kultúrához (a további­akban PK) kapcsolható. A kerámiát kisebb tálak-ser­penyők, csészék, poharak, csőtalpas edények, kupák, fedők, miniatűr edénykék töredékei képviselik. A dí­szítésben jellemzőek a bekarcolt ferde vonalas kom­pozíciók, az ún. Tiszai stílusban készített minták. Úgy tűnik, hogy kizárólag a csészéket és poharakat díszí­tették. A késő neolitikus anyaghoz tartozik még egy női idol töredéke, egy antropomorf ábrázolás az egyik edény oldalán (IV. tábla 1-12., V. tábla 1-20., VI. tábla 1-13.). Áttérve a Kishegy II. leletanyag kronológiájának kérdésére, meg kell jegyeznünk, hogy a késő neolit leletanyagot szelektált, rétegekre nem bontott anyag képviseli, ami nehezíti a telep szóban forgó horizont­jának pontosabb datálását. Egészében az adott együt­tes a késő neolit végére keltezhető. Ide kapcsoljuk még a kelet-szlovákiai Zemplín/Zemplén telep anyagát, amely kronológiailag megelőzi a Cicarovce/Csicser A telep (1/86. objektum) anyagait. A Kárpátalján is­mert késő neolit lelőhelyek között a Kishegy II. leletegyüttese a Driszino-Kishegy II., Zasztavne/ Zápszony-Kova domb II, Beregovo/Beregszász­Ardivszka hóra utáni kronológiai fázisban helyezke­dik el. Kishegy III A lelőhely betelepítésének harmadik periódusa a késő rézkorra tehető, és etnokulturálisan a Badeni kultúrához kapcsolható. A Badeni leletanyag 200 kerámiaegységből, vala­mint gazdasági rendeltetésű agyag- és kőtárgyból áll. A kerámia jól iszapolt agyagból készült, amelyet kvarchomokkal és samottal soványítottak. Felülete si­mított, fekete, barna, barnásvörös. Jól égetett. A formák között megkülönböztethetők az amfora és a körte alakú edények. Előfordul egy-egy töredék a következő típusokból: kónikus és medence alakú tá­lak, egyszerű fazekak, ovális testű fazekak, amelyek vállban szűkülnek és peremük ívesen kihajlik, mericék és egyenes falú poharak (VII. tábla 2.,5.,7-8.,10., VIII. tábla l.,3-4.,7., XI. tábla l.,4.,17., XII. tábla l.,3.,15.). Többségben vannak a bekarcolt díszítésű töredé­kek. Több típusú díszítést különböztethetünk meg a kompozíción belül egy sor variánssal (a-h. típus), a. típus: VII. tábla l.,3-4., VIII. tábla l.,3.,5.,8., IX: tábla 4-5.,7-ll.,13-14.,16., XI. tábla 17.,20., b. tí­pus: VIII. tábla 6-7., X. tábla 3., XII. tábla 1-2., c. típus: X. tábla 7.,9.,11., d. típus: X. tábla 13., 15., e. típus: VIII. tábla4.,13.,X. tábla l-2.,4-6.,10.,14.,17., XI. tábla 14., XII. tábla 6,16,/ típus: VIII. tábla 1­3.,10-12., IX. tábla 3., X. tábla 8., 16., XII. tábla 3­4.,7-10., g. típus: XI. tábla 1-13., XII. tábla 12­13.,15-17., h. típus: IX. tábla l.,12., X. tábla 12., XI. tábla 18-19,21. Egyes esetekben a bekarcolt díszítést különböző plasztikus díszítésekkel egészítették ki, gyakrabban 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom