A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Régészet - Ivan Popovich: Adatok a kárpátaljai kora vaskori lelőhelyek kutatásához
Ivan Popovich Adatok a kárpátaljai kora vaskori lelőhelyek kutatásához A cikkben Kárpátalja azon kora vaskori lelőhelyeit közöljük, amelyek a Gáva kultúra pre-kustánfalvi/ pre-Kustanovice horizontjához tartoznak. Kelet-Szlovákiában, részben Erdélyben, valamint Kárpátalján a Gáva kultúra továbbél egészen a trákszkíta lakosság megjelenéséig. E kései időszak a szakirodalomban Gáva III, szomotori típus, pre-Kustánfalva horizont néven szerepel. Kronológiailag a HB 3HC (Kr.e. VIII-VII. század) korszaknak felel meg. A legkésőbbi pre-kustánfalvi régiségek keltezése szempontjából elvi jelentőségű az a bronzkard depot, amelyet pásztorfiúk véletlenül fedeztek fel 1997 augusztusában az Irsava folyó menti Csornij Potik/Feketepatak községben (I. tábla). A kincs 7 kardból áll: egy ép példányból, egy markolatból és öt kardnak egyegy pengetöredékéből. A leleteket a helyi lakosok széthordták. Jelenleg 5 tárgyról rendelkezünk hiteles adatokkal. Egyik általunk ismert kardtöredék sem szorítható szűk kronológiai határok közé. Hasonló pengeformák gyakran előfordulnak a Kárpát-medence bronzkorában. A tökéletes épségben megőrződött kardnak tulajdoníthatjuk a legnagyobb kronológiai jelentőséget. Az antennás markolatú kardokhoz tartozik, amely típus ritkán fordul elő a Kárpát-medence területén. A Keleti Alpokban az ilyen kardok a Kr.e. IX. századra keltezhetők. A Podzemeljből (Szlovénia) származó antennás markolatú kardot a Kr.e. VIII. századra datálják. A szlovéniai kardnak ezt a késői kronológiáját a markolat formája határozza meg, amely a közép-európai kimmer leletekkel árul el rokonságot. Ilyen kimmer leletek azonban nem ismertek Szlovéniában. A felsorolt analógiák alapján a Csornij Potik-i bronzkard leletet a Kr.e. IX. sz. végére- VIII. sz. elejére datálhatjuk. Figyelembe véve, hogy a legkésőbbi gávai bronzkincseket a Kr. e. IX-VIII. század fordulójára keltezik, a pre-kustánfalvi régiségek alsó dátumát a VIII. század elejére kell tennünk. Ekkorra datálhatjuk a Vereckei-hágó lábánál elhelyezkedő Tisiv/Csendes község mellett előkerült telepet. A telep léte újabb bizonyítéka azoknak a kapcsolatoknak, amelyek megvoltak a Kárpátok két oldala között a kora vaskor kezdetén. Ugyancsak a pre-kustánfalvi horizonthoz tartozik az a telep, amelyet csak részben kutattak meg 1975ben Uzshorod-Radvanska Hora/Ungvár-Radvánci hegy lelőhelyen (III—IV. tábla). Egy felszíni lakóház maradványai kerültek itt elő, amire a kövekkel keveredett faltapasztás masszív omladéka és az edénytöredékek utaltak. A kerámiát egyszerű és tulipán alakú fazekak képviselik. Az asztali edényekhez tartoznak a három típusba sorolható fazekak és merítőedények. A gávai formákon túl előfordulnak a kustánfalvi lelőhelyrejellemző edények is. A telepet a IX-VIII. századra datálhatjuk. Jelenleg a Kárpátalja Gáva kultúrás lelőhelyeinek térképe több mint 50 lelőhelyet mutat. Az egyszerű telepeket csak a terepbejárásokból és jelentéktelen leletmentésekből ismerjük. A pre-kustánfalvi horizont meglétét csak néhány helyen sikerült rögzítenünk, és - ahogy az a fenti adatokból is kitűnik- a kultúrréteg vékonysága jellemzi őket. Az alapvető gazdasági-politikai tevékenység valószínűleg a megerődített földvárakban összpontosult. Egyelőre nem sikerült megnyugató magyarázatot találnunk régiónkban a földvárak feltűnésére. A fő kiváltó ok valószínűleg az iráni nyelvű nomádok részéről érkező fenyegetés volt. Jelenleg a legjobban kutatott telepek Kárpátalján a következők: Selesztovo/Szélestó, Ardanovo/Ardánháza, Bilki/Bilke, Uzshorod/Ungvár. A késő gávai földvárak jellegéről alkotott elképzeléseinket gazdagította az Irsavában/Ilosva, a Sztremtura hegyen folytatott 1981 -82-es ásatásunk (V-VIII. tábla). A földvár azokhoz az erődítményekhez tartozik, amelyeknek a természeti adottságai önmagukban jó védelmet jelentenek a támadás ellen. A földvár 8 hektáron terül el. Felülnézetben nyújtott ovális alakú, hosszanti tengelye K-Ny-i. A várat körülvevő sánc hossza 1200 m. A földvárat két részre osztja a sánc: az alsó és a felső földvárra. Az erődítményt négy kapun keresztül lehetett megközelíteni. A sánc kutatása során sikerült egy paliszádszerű faszerkezet és egy kő falazás jelenlétét kimutatni. A sánc metszetében a felépítésének idejét meghatározó Hallstatt kerámiát találtunk. Az átégett föld és megégett gerendák vastag rétege a sáncokban arra utal, hogy a földvár tűzben pusztult el. Az alsó földvárban kijelölt 8 szondaszelvényben jelentéktelen vastagságú kultúrréteget találtunk, amelyet Hallstatt kerámia keltezett. Az I. szelvényben kőkemencét bontottunk ki, amelyet középkori kerámia kísért. A felső földvárban folytatott ásatások során feltártunk egy gazdasági rendeltetésű gödröt, amelynek a 150
