A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Ivan Popovich: Adatok a kárpátaljai kora vaskori lelőhelyek kutatásához

Study of the Early Iron Age sites in the Transcarpathian region betöltésében Kr.e. VIII-VII. századi Hallstatt kerámiát találtunk, valamint egy műhely körzetet vaskohókkal. Összesen 30 kohót bontottunk ki, amelyből kettő mellékterméknek bizonyult. A kohók szorosan egymás mellett helyezkedtek el, faluk gyakran érintkezett. Az erősen átégett, 3-4 cm vastag falak 10-20 cm-nyire emelkedtek a korabeli járószint fölé. A kohók alsó részét 25-30 cm mélyen ásták az altalajba. A megőrződött rész nagysága 45-50 cm. A kohókat szénnel keveredett szivacsos vasmassza töltötte meg. A 9. kohó bontása során (4. kép) fekete simított tál töredéke került elő, amely nyilván az ipari tevékenység befejezése után került ide. A műhely területe mellett három faszénégető kemencét találtunk. A felső földvár középső részén egy 12 m átmérőjű, betöltődött krátert figyeltünk meg, ahonnan egykor valószínűleg limonitot bányásztak. A Sztremturán megvolt minden feltétel a vasgyártáshoz. Megfelelő mennyiségben állt rendelkezésre a barnavasérc, amelyhez valószínűleg bányászassál jutottak. A jelentős erdőállomány biztosította a fűtőanyagot. Ugyanitt égették a faszenet is. A vaskohók datálása egyelőre kérdéses. A stratigráfiai megfigyelések alapján feltételezhetjük, hogy már a HC periódusban funkcionáltak. A kérdést csak természettudományos módszerek felhasználásával lehet végleg megoldani. Ugyanakkor a kultúrréteg vékonyságát nyilván az irsavai földvár ipari jellege magyarázza. A titkosság tényezője szintén komoly szerepet játszott, amit több kutató is kiemel a vaselőállítás korai fázisának vonatkozásában. Ugyanakkor jelen van a külső fenyegetettség tényezője is, amely a történelmi fejlődés egy bizonyos fázisában a katalizátor szerepét játssza és alárendelheti céljainak a társadalmi-gazdasági folyamatokat. A szóban forgó folyamat sajátos motorja volt az a szituáció, amely az iráni nyelvű nomádok alföldi behatolásával alakult ki. A Mezőcsáti kultúra képviselőinek nyomására a Gáva és a Kyjatice lakosság egy része a HB

2-HB, periódusban a Keleti Kárpátokba költözött és a rokon törzsekkel védmű-rendszert hozott létre Kelet-Szlovákia, Erdély és a Kárpátalja hegyvidékein. Az irsavai földvár az egyik ilyen pont volt. Ma még nehéz megállapítanunk, hogyan alakult a viszony a mezőcsáti és kustánfalvai lakosság között. Az mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy a HC, periódusban, e közösségek létének végső fázisában bizonyos kapcsolatok épültek ki közöttük. Erre utal egy sír Ungvárról. 1ван ПОПОВИЧ Закарпатський Краезнавчий Музей 29400 Украша Закарпатська обл. м. Ужгород вул. Каштульна 33. 151