A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Néprajz - Ratkó Lujza: Virágfakadás. Egy beregi hímes tojás szimbólumrendszere
Virágfakadás hajló kunkorral, „öblében" magszerű, kerek formával. A „magon" kismadár áll csőrében páros gyümölcsöt, meggyet vagy cseresznyét tartva. A félholdas és a kerek forma szoros összetartozását, a madárkától való elkülönülésüket körülpöttyözésük jelzi. A másik oldalon található növényszerű, leginkább talán stilizált virághoz hasonlítható „organizmus" szintén egy félholdhoz hasonló alapból bontakozik ki. Szárán két felfelé induló és spirálba visszakunkorodó „levél", ezek tövéből nő ki a „virág" aránytalanul nagynak tűnő zárt kelyhe, ami talán „porzókat", „bibét", valamint egy „magot" rejt magában. A fölötte jobbra illetve balra megjelenő két háromágú alakzat nemcsak egyformasága révén, hanem még inkább kicsi, de igen jelentős különbözősége okán szemmel láthatóan egy párt alkot: a jobb oldaliban ugyanis megismétlődik a kehelyben oly hangsúlyos helyzetű „mag". A három alakzatot érdekes módon vibrálóvá, fokozottan „élővé" teszi kontúrjaik körülpöttyözése, ami egyben valamiféle mozgás, folyamatszerűség képzetét is felkelti a szemlélőben. Éppen ez a vitalitás az, aminek hiányával alapvetően eltérnek mintánk egészétől a tojás keresztfelező vonalán, a „növény" két oldalán elhelyezett geometrikus formák: a hat nagyobb pontból kialakított, leginkább „ötszirmú", felülnézetből ábrázolt virághoz hasonlítható két ornamentumból éppen az élet, az organikusság hiányzik; a szerves, „élő" alakzatok mellett szervetlennek, élettelennek, állapotszerűnek hatnak. A tojás túloldalán szintén felfedezhető egy ehhez hasonló kettősség: a félhold illetve kör alakú, körülpöttyözött formák ugyanazt a vitalitást, ugyanazt a folyamatszerűséget tükrözik, mint a túloldal megfelelő ornamensei, ugyanakkor a kismadár realisztikus rajza a szájában tartott meggyel (cseresznyével) egy nyugodt, befejezett állapotot jelez, talán a „folyamatnak" a végeredményét, gyümölcsét képviseli. Ezt a másik mintával való összecsengést formai megfelelések is alátámasztják: a „virág" félholdhoz hasonló alapja itt önállóan és nagyobb méretben jelenik meg, visszahajló két vége pedig mintha a spirál-Jeveleket" idézné fel. Ugyanígy megtalálható mindkét oldalon a „mag" kerek formája: a kismadaras ábrán - a félholdas alakzathoz hasonlóan - önállósodva és megnagyobbodva, míg a tojás túlsó felén a „virág" kelyhében, illetve a háromágú forma részeként láthatjuk viszont. Mindkét mintán egyfajta párosság érzékelhető: a meggy (cseresznye) kettős szára, a „növény" tengelyesen szimmetrikus két fele és főként spirálkarjai, valamint a két, szintén szimmetrikusan elhelyezett „ötszirmú virág" kettőssége mellett a két háromágú forma egy azonos minőség két különböző aspektusát képviseli, egy másfajta párosságot reprezentál. Érdemes még megemlítenünk, hogy a tojás minden ornamense - a madárka és a csőrében tartott meggy (cseresznye) valóságos alakjának kivételével - vagy stilizált, vagy szimbolikus. Látjuk tehát, hogy hímesünk díszítésének már formai elemzése, pusztán a külszínt érintő első megközelítése is értelmes és organikus építkezést tárt fel. Próbálkozzunk meg ezek után a felszínről a mélybe ásni, azaz megfejteni, vajon mi is az az értelem, amit a tojásra „írt" jelek hordoznak! Feladatunk nem könynyű, mert nem pusztán a jeleket kell megfejtenünk, hanem mindenekelőtt azt a belső logikát kell felismernünk, ami szerint a mintázat építkezik, amely az adott kontextusban értelmet ad az egyes ornamentumoknak, s ami lépésről lépésre vezethet bennünket a tojás jelrendszerének felfedezésében. Enélkül az ember hajlamos saját - esetleg megalapozatlan koncepcióit, előzetes elgondolásait érvényesíteni, aminek következtében joggal érheti a „belemagyarázás" vádja. Az első, nagyon lényeges lépés a helyes kiindulópont megtalálása, a rossz kiindulás ugyanis félreviheti az egész értelmezést, és téves következtetéseket eredményezhet. Kellő óvatossággal felvértezve vágjunk hát bele! Nézzük meg mindenekelőtt, hogy a mintázatnak melyik részlete lenne alkalmas kiindulópontja elemzésünknek! Ha jól megfigyeljük, a tojás mindkét felén található egy olyan alakzat, amely alapként szolgál: mind a kismadaras ábrának, mind pedig „növényünknek" egy pontosabban meg nem határozható, leginkább talán félholdhoz hasonlítható forma az alapja; vizsgálódásunkat tehát innen érdemes indítanunk. Mivel a kismadaras ábrát első megközelítésben úgy fogtuk fel, mint egy befejezett állapot kifejeződését, mint egy folyamat gyümölcsének a szimbólumát, ezért logikusnak tűnik, hogy a tojás másik oldalán található „virágos" ábrát tekintsük elsődlegesnek. Ha „virágunkat" önmagában vizsgáljuk, jogosan merülhet fel az a feltételezés, hogy a tövénél található félholdas alakzat a gyökérzettel lehet analóg. Látnunk kell azonban, hogy e formának más a funkciója: míg a gyökér összekötő kapocsként szolgál a növény és a létfontosságú tápanyagokat nyújtó talaj között, addig esetünkben a félholdas forma maga az az alap, amelyből a „lény" kibontakozik, nem közvetítője, hanem bölcsője, mátrixa az életnek. Ezt igazolja formai jellegzetessége is: belseje ugyanis üres, azaz a benne rejlő tartalom a „virág" kibontakozása során kiürült. Éppen ez az üresség az, amiben alapvetően eltér a túloldali félholdas alakzattól: az ugyanis tele van. S mivel a két alapként szolgáló forma egyike a teltség állapotát, másika a kiürülés folyamatát mutatja, a „megtelésre" pedig semmiféle jel nem utal, ezért felül kell bírálnunk előbbi feltételezésünket: a „teli" forma az üreshez képest itt egy megelőző állapotot képvisel, ami azt jelenti, hogy nem a „virágos", hanem a kismadaras ábra az elsődleges! így nyilvánvalóvá válik, hogy az a tartalom, ami a „virág" kibontakozása során kiürül, az önálló félholdas alakzatban még egyfajta szunnyadó potencialitásként, az élet lehetőségét magában rejtő szubsztanciaként van jelen. Ezt az értelmezést támasztja alá formánknak a túloldalihoz képest némileg módosult alakja is, itt ugyanis szélesebben, két végén „kunkorral" jelenik meg: vagyis az az életet adó matrix, amelyből „virágunk" 177
