A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Ratkó Lujza: Virágfakadás. Egy beregi hímes tojás szimbólumrendszere

Ratkó Lujza kibontakozhatott, itt befogadásra kész, szélesre tárt kehelyként látható, amely (szó szerint véve is) túlcsordul a benne rejlő tartalomtól. Mindezek fényében megvilágosodik előttünk e rejtélyes, félholdra emlékeztető alakzatok jelentése: az életet adó női minőség megjelenítői, szimbólumai a tojáson! Folytassuk vizsgálódásunkat az elsődlegesnek bizonyult ábrával! Az itt látható félholdszerű, és a fölötte megjelenő kerek ornamens értelmezését az eddig elmondottakon túl a madár és a gyümölcs motívuma szinte „szájbarágósán" magyarázza el - közismert szerelmi szimbólumokként ugyanis egyértelműen utalnak az alattuk megjelenő formák jelentésére: a női minőség, a matrix kelyhe fölött lebegő óriási mag a férfi minőséget képviseli, amelynek fokozott aktivitását nagysága és a belsejébe zárt pöttyök jelzik. Ezek a pontocskák kétféleképpen is értelmezhetők: akár - a motívumok körülpöttyözéséhez hasonlóan - a vitalitás jelzésére szolgálnak, akár a nagy mag belsejébe zárt kisebb magoknak tekintjük őket, mindkét esetben a férfi minőség fokozott intenzitását, a mag megnövelt „nemzőerejét" szimbolizálják. S bár a mag még teljes egészében a kehely fölött lebeg, a két forma pöttyözésének - erőterének! - öszszeolvadása már jelzi az elkövetkezőket: a férfi és a női minőség egyesülését. Ábránk eme összeolvadás kezdeti pillanatát ragadja meg, a mag alámerülését a kehely „életvizébe", amely éppen ezért csordul túl „edénye" falán. A befogadás, a megtermékenyítés pillanatának feszültségét, izgatott remegését jól érzékelteti a kontúrok vibráló körülpöttyözése, valamint a kehely túlcsordulásában és a mag megnövelt „potenciájában" megnyilvánuló fokozott „nemi" jelleg. Ezen az egyszerű kis rajzon nem más jelenik meg, mint a világ két ősi alapeleme, a férfi és a női princípium, méghozzá nem is akármilyen képi megfogalmazásban: a tökéletesen letisztult, leegyszerűsödött formák ugyanis egy végsőkig vitt absztrahálás és sűrítés eredményeképpen e két minőség leglényegét ragadják meg. Az aktivitást és a termékenyítő erőt hordozó férfi princípiumot a megtermékenyítő magnál egyszerűbben és sokatmondóbban semmi nem szimbolizálhatja, hiszen éppúgy egyfajta szunnyadó potenciát, önmagába zárt és „kitörésre" kész erőt rejt magában, mint amaz. Ennél is mélyértelműbb a 19 TOKAREV 1988. 1. kötet, 277. „víz" címszó (Sz. Sz. Averincev). Vö. még HAMVAS 1988.445^57. 20 Vö. JELKÉPTÁR 95. „Hold" címszó Qankovics Marcell), valamint ELIADE 1994.26. „...a Hold-szimbolika oly eltérő valóságokat illesztett egyugyanazon 'rendszerbe', mint a nő, a vizek, a növényzet, a kígyó, a termékenység, a halál, az 'újjá-születés' stb." 21 Metafizikai nyelven szólva a potentiapassivapúra (tiszta passzív potencialitás), ami a női minőség jellemzője a világban, az actuspurus (tiszta ténylegesség) férfias hatására aktualizálódik. 22 Ismételten felhívnánk a figyelmet a fentiekben már kifejtett gondolatra: természetesen nem arról van itt szó, hogy az alkotó netán hoszszas metafizikai stúdiumok, illetve valamiféle tudatos művészi elvonatkoztatás és sűrítés eredményeként teremtette volna meg ezeket a szimbólumokat (nyilvánvaló, hogy teljességgel abszurd lenne bármilyen efféle, mai értelemben vett tudatosságot feltételezni); sokkal inkább az ősi tradíció és az alkotó személyiségének igen szerencsés találkozásáról, a tradicionális kultúrában rejlő kollektív tudás ihletett és önkéntelen megnyilvánulásáról beszélhetünk. 23 Ezen a ponton elkerülhetetlenül eszébe jut az embernek a Teremtés könyvének kezdete, ahol a női-anyai, vagyis befogadó jellegű prekozmikus vizek (magának az ősanyagnak a szimbóluma) felett ott lebeg a megtermékenyítő, férfiúi-atyai aktivitás képviselőjeként Isten lelke. „A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött." (1,2) 24 A Fénynek nemző erőként, a Napnak nemző Atyaként való értelmezése, illetve az Isteni Szellemnek, a progenitív istenségnek az ősvizekbe való megtermékenyítő behatolása számos nép mitológiájának része. Vö. TOKAREV 1988. 1. kötet, 240-242. „szoláris mítoszok" címszó (V. V. Ivanov); JELKÉPTÁR 68. „férfi" címszó (Szemadám György), 158-160. „Nap" címszó (Jankovics Marcell). passzív befogadást, a termékenységet, a táplálást képviselő női princípium formai megjelenítése: a félholdhoz hasonlatos, meghatározhatatlan, képlékeny forma ugyanis - amely ráadásul vízzel (folyadékkal) töltött - a női minőség lunáris jellegét is tökéletesen kifejezi! Az archaikus kultúrákban, mítoszokban megnyilvánuló metafizikai tradíció szerint ugyanis a víz-Hold-nő hármas analógiája az univerzum egyik alaptényezője: a víz a világegyetem egyik alapeleme, amely a legkülönbözőbb mitológiák szerint a létező világ kezdete, minden létező ősi, kiinduló állapota és egyben nélkülözhetetlen létfeltétele, az általános fogantatás és születés közege és princípiuma;

19 a Hold a vegetációs és biológiai ciklusok meghatározójaként a vizek (árapály, eső) mozgásának irányítója, minden növekedésnek és fogyásnak, a születés-halál-újjászületés örök körforgásának az ura; végül pedig a női princípium, amely egyszerre őseivé és egyben megtestesítője mindkét kozmikus elemnek. A holdszerű „tartályban" lévő víz a befogadásra kész formátlanság szimbóluma; az önmagába zártsága folytán par excellence formát és önmegformáltságot képviselő férfiúi kerek mag az, ami ezt a befogadásra kész, formátlan és önmagán túlcsorduló nőiséget „in-formálja" - vagyis a túloldalon kibontakozó gyönyörű virággá változtatja.

21 A hímesünkön látható teljesen eredeti forma olyan tökéletes kifejezője e sokrétű jelentéstartalomnak, hogy csak művészi telitalálatként értékelhetjük:

22 ez a lekerekített végű, hátára fektetett, félholdra emlékeztető alakzat elsősorban egy tál, bölcső vagy kehely - vagyis mindenképpen egy tartó, tároló „eszköz" - képét idézi fel, amely befogadásra kész „kitárulkozása" által, valamint a benne rejlő, megtermékenyítésre váró „életvíz", és a fölötte lebegő „férfimag" révén az anyaöl, a matrix adekvát szimbólumává lesz.

23 Ezzel összefüggésben meg kell említenünk, hogy a mag kerek alakja viszont a Nap formájának megidézésével a férfi princípium szoláris jellegére is utal.

24 Eddigi értelmezésünk helyességét ábránk további része is igazolja, ugyanis - mint már említettük mind a madár, mind a páros gyümölcs (meggy vagy cseresznye) közismert szerelmi illetve termékenységi szimbólum a magyar népi kultúrában. A madár nemcsak népdalainkban, hanem népművészetünkben is 178