A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Képző- és iparművészet - P. Szalay Emőke: Szatmári ötvösmunkák a Kárpátalján
Szatmári ötvösmunkák a Kárpátalján Az ezzel a jeggyel ellátott tárgyak közül elsőként két tányért sorolunk fel, majd két ún. talpas poharat, végül pedig egy kelyhet. E tárgyak azért figyelemreméltók, mert azt bizonyítják, hogy ilyen, jelenleg kevéssé ismert örvöscéhek is készítettek a kor színvonalán álló termékeket. Valamennyi felsorolt tárgy a XVII. században általánosan elterjedt formákat - a borospoharakét, kenyérosztó tányérokét - követi. Ez összhangban áll azzal, hogy a református egyház nem írt elő különleges formát, így a mindennapokban használt, kedvelt edényeket találjuk meg - borospohárként elsősorban az ún. talpas poharakat és a viszonylag egyszerűbb kelyheket, míg kenyérosztó tányérként egyszerű lapos tányérokat. Ezek a formák más jellegű közösségi edényként is használatosak voltak, amint ezt a kor céhedényei bizonyítják (SZALAY 1982.235.). A felsorolt tárgyak közül az egyik legkorábbi egy évszámos tányér. Ajándékozási felirata szerint 1638ban került a bilkei/Bilki egyház tulajdonába (1. kép'). A keskeny peremű, felhajtott szélű tányéron a perem aranyozott sávjában találjuk az adományozást megörökítő feliratot. Széles öble lapos, közepe bedomborodik, ennek közepén pajzsban jelenik meg az EG mesterjegy. Formailag hasonló a másik tányér, amely a fertősalmási/Zabolotyje egyház tulajdona (2. kép). Bár 1. kép A bilkei egyház kenyérosztó tányérja 1638 Abb. 1 Teller zur Brotreichung aus der reformierten Kirche in Büke, 1638 6 A fényképeket Küllős Imrének köszönöm. 7 LIPCZEI GERGELY ES FELESEGE ZUHAI ANNA CZINALTATTA EZ TÁNYÉRT AZ UR VACZORAIANAK KISZOLGÁLTATÁSÁRA AZ BILKEI ECCLESIANAK ANNO DM 1Ó38. 8 A peremen: IN HONOREM BEATISSIMAE MARIAE VIRGINIS FILI JESU CHRISTI ET PROTECTORIS MEI, majd az öblében: VIVO TIBI MORIORQE TIBI IESU CHRISTI ET PROTECTORIS. 9 Ilyeneket közöl SZALAY 1989-4-6. Tyúkodról (Szatmár megye), SZALAY 1991-333-335. Mátészalkáról, SZALAY 1992/A.586. Biharnagybajomból és SZALAY 1997/В.366-З67. Beregszászról/Beregovo. 2. kép Fertősalmási kenyérosztó tányér Abb. 2 Teller zur Brotreichung aus der Kirche Fertősalmás karimája ugyanolyan domború szélű, azonban szélesebb, s a perem itt teljesen aranyozott szemben az előbbivel, ahol csupán a felirat sávja, alapja volt aranyozva. Itt a felirat a perem mellett az öbölrészen is folytatódik egy aranyozott sávban. Míg az előbbinél az öböl bedomborodó közepén csupán a mesterjegy volt kiemelve, itt vésett címer díszlik PÁSZTÓI MATTHEUS felirattal. A jegyet a hátoldalán ütötték be. Átmérője 16,9 cm. A felirat eltérése ellenére a forma azonossága bizonyítja, hogy ugyanannak a mesternek a keze alól került ki. Formáját tekintve ugyancsak gyakori a következő két tárgy. Mindkettő ún. talpas pohár, amely a XVII. század talán legkedveltebb formája volt (BOBROVSZKY 1980.94-95.). Úgy tűnik, hogy ez a forma ismert és elterjedt volt az alföldi mezővárosokban és így a református területeken is. 9 Ezért bizonyosan nem véletlen, hogy éppen két ilyen pohár sorolható a szatmári ötvösséghez, és jegyük - EG - alapján az előbb említett mesterhez. Bár jeggyel és felirattal ellátottak, példaként szolgálnak arra, hogy a feliratok - amennyiben az ajándékozást örökítették meg - nem bizonyos, hogy a készítés idejével egybeeső időpontot jelölnek. így csak áttételesen tekinthető kutatási alapnak. Az első talpas poharat - felirata szerint - 1681-ben aján355
