A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - P. Szalay Emőke: Szatmári ötvösmunkák a Kárpátalján

P. Szalay Emőke dékozta a szatmári tanács a viski/Viskovo eklézsiának (3. kép). A tipikus formán ugyancsak tipikus díszítmény jelenik meg: domborított, trébelt díszítés a szájperemen, a talpgyűrű két oldalán és a talp szélén jellegzetes szalagminta és fekvő S-elemek. A pohár testén füzérek látszanak, rombuszok sarkukra állítva, ami a XVII. században általános manierista motívum (MAKKAI 1984.539-,540.). Ezt erősíti a verejtékcsepp, amely ugyancsak kedvelt és elterjedt mintaelem volt 3. kép A viski eklézsia borospohara 1681 Abb. 3 Weinbecher vom Altar, Visk, 1681 a XVII. század első felében.

11 Hasonlóan nem egyedülálló a füzérdísz, amely a jelzett debreceni ötvösmunkák közül a PM jegyű Pesti Máté - Pesti Mihály mesterhez kapcsolható (SZALAY 1992/B. 114-115.). Bár Bobrovszky Ida az ilyen díszítésű poharakat azonosító anyag híján még kassainak tartotta (BOBROVSZKY 1980.116.), Takács Béla igazolta, hogy valójában debreceni ötvösmunkák (TAKÁCS 1988.25.). Ennek felismerése tette lehetővé, hogy az eddig kassainak tartott talpas poharak jó részét a PM jegy alapján azonosítsuk az említett mesterek munkájaként.

12 Mindezek azt igazolják, hogy ezek a manierista motívumok (MAKKAI 1978., MAKKAI 1984.540, SZALAY 1991-338-339.) széles körben elterjedtek és ismertek voltak, ezért nem véletlen, hogy a debreceni ötvösök munkáin kívül pl. a szatmári ötvösmesterek is alkalmazták őket. E pohár feliratában szereplő 1681 évszám tehát csak áttételes bizonyíték a készítését illetőleg, hiszen csupán az ajándékozás időpontjára utal. A díszítményben látható szalagminta, amely hasonló a Bobrovszky Ida által kassainak tartott (BOBROVSZKY 1980.87.), de azóta Takács Béla által azonosított, a PM mesterjegy alapján Pesti Mátéhoz kapcsolt - így debreceninek tartható - tárgyakéihoz. Ez a díszítőmotívum a XVII. század második felében ismert és kedvelt volt. Hogy ez a szatmári és németi ötvösség tekintetében debreceni vagy kassai hatásnak tekinthető-e, azt további kutatás bizonyíthatja (BOBROVSZKY 1980.87.). Ugyancsak a további kutatás témája lehet, hogy a szatmári tanács - ahogyan a felirat jelzi - miért adományozta a viski gyülekezetnek a tárgyat. Még nehezebb a helyzetünk a következő tárgy készítési idejének meghatározásakor. Ebben az esetben az ajándékozási évszám - 1714 - már első látásra igen távol van a készítés valószínű idejétől. ' A pohár (4. kép) díszítményét ugyanis a szintén jellegzetes szalagminta atkotja, amely - hasonlóan a formához mindenképpen a XVII. századra tehető. Ezt támasztja alá mesterjegye is, amely a már ismert EG - Karácsony Szegedi Ötvös György jegye. Ezen szalagminta általánosan elterjedt, a debreceni ötvösök mintakincsében is megtalálhatjuk (ZOLTAI 1937.48, BOBROVSZKY 1980.83-84.). Poharunk alapján még távolabbra, kelet felé bővíthetjük elterjedését, ami ismét azt igazolja, hogy méltatlanul értékelték le eddig e területek ötvösségét. Látható ugyanis, hogy ugyanKissé kihajló talpú, hengeres testű, sima talpgyűrűs pohár kihajló szájjal. A talpon ovális hólyagok díszítik, a talpgyűrű két oldalán Sés levélmotívumok, a szájperemen szalagdísz, amelyből fesztonok ívelnek le sarkára állított rombuszokat tartva, alatta verejtékcseppek. A talp átmérője 9 cm, szájának átmérője 11 cm, magassága 24,6 cm. Talpának szélén vésett, kissé elmosódott jegy: EG. A szájperem alatt vésett felirat: AZ NEMES SZATHMARI TANACZ ATTA EZ POHART A VISKI ECCLESIANAK 1681. DIE 25. DECEB. Ezt a motívumot a debreceni ötvösök feltűnően kedvelték, sok talpas poháron megtaláljuk ezt a díszítményt. Pl. BOBROVSZKY 1980.131. kép: l6l6-ból Szikszóról mutat be ilyet, uo. 65. kép: Szegedi Ötvös Mártontól 1651-ből, uo. 97. kép: Debreceni János poharán l637-ből, valamint SZALAY 1989.4-6. EP mestertől idéz hasonlót. Ezt támasztotta alá a bodrogkeresztúri poharak ismertetése. SZALAY 1992/B.112-115. A csepei egyház aranyozott ezüstpoharának talpa kihajló, teste csaknem teljesen szabályos henger, a talpgyűrű hullámszalagos, szájpereme kissé kihajló. Díszítménye szalagminta, közeiben álló, stilizált tulipánszál. Felirata a szájperemen: Isten dicsőségére ezen kelyhet a csepei Ecclesiahoz Tekintetes Váradi Mária Aszszony A 1714 Die 5- Marty. Közepén a pajzsba foglalt EG jegy. 356