A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi

Földing Zoltán ben itt-ott eltérő példányokat is. Az 53- kép csempéjének keretelését alkotó rombuszsor belseje - ellentétben az Éri István által már közölt töredékekkel nincs pettyekkel kitöltve. A két csempetípus keretelésének szerkezete, tükrében alkalmazott díszítőmotívumai apróbb különbségektől eltekintve megegyeznek. Azonos a két példány anyaga is. Nem zárhatjuk ki e csempék lengyelországi származását, ugyanis középmotívumuk - a körgyűrűkben látható kereszt - a sárospataki várban előkerült lengyel eredetű, többszínű mázas példányokkal mutat párhuzamot. Az egyik sárospataki csempe keretelésében is (igaz a kisvárdaihoz képest nagyobb) rombuszok sora fut végig, miként az a kisvárdai 52. képen is látható, és mindkét itt tárgyalt típuson szerepel a körgyűrűben, a keresztek melletti felület apró pettyekkel való kitöltése. A kályhacsempék lengyelországi származásának ellentmond kevésbé kvalitásos voltuk, mázatlan kidolgozásuk. Ilyen kivitelű csempéket közelebbről - s így olcsóbban - is beszerezhettek a vár birtokosai. Valószínűbb, hogy egy hazai mester - talán éppen Sárospatakon - próbálta utánozni a jobb minőségű, többszínű mázas lengyel kályhacsempét, a mázazás alkalmazásához azonban nem voltak meg az ismeretei. Ezek a mázatlan példányok minden bizonnyal a zöld mázas kályha látványát esztétikailag kevésbé zavaró módon és anyagtakarékossági megfontolásokból a test hátsó, fal felőli részét alkották, esetleg egy önálló tüzelőt építettek a vár egyik, a reprezentáció szempontjából kevésbé fontos helyiségében. Itt kell az Éri által már közölt további, a XVII. század 30-40-es éveire datált, sárospataki készítésűnek vagy az ottani fazekas központ hatósugarában lévő műhelyből kikerültnek vélt

1 kályhacsempéket is tárgyalnunk. Ezek egyik típusával (54. kép) sok tekintetben egyező példány került elő a pácini várkastélyból és Csengerből is. A kisvárdai és a csenged csempék azonosságait Éri István Melith Péter és Szokoly Erzsébet személyével magyarázza, akik mindkét helyen birtokosok voltak (ÉRI I960. 141-142.). Szintén ide sorolható az Éri-cikkből (ÉRI 1954. XXXIX. tábla 9-11 •) is ismert középső körből a négy sarok irányába kinövő, középen éllel ellátott és felén erezett levéllel, közöttük pedig makkokkal és virágokkal díszített példány (55. kép). A vár területéről előkerült egy olyan négyzetes példány is, ami érdekes módon átmenetet képez a centrális díszű és a végtelenül továbbszőhető textil-, tapéta- vagy veretmintás díszű, vagy más néven terelőmustrás kályhacsempék között (56. kép). Ezen a típuson ugyanis megtalálható a tükröt osztó, csúcsára állított, oldalfelezőket érintő négyzetet alkotó borda, és benne a központi körből négy irányba ugyanaz a leveles motívum nő ki, ám a csempét az átlókat követő bordák is osztják, s az így kimetszett csúcsokban az átlók által kétfelé osztott háromszögekben egy-egy félmotívum található. így az egymás mellé és fölé kötésben illesztett kályhacsempék a tüzelő testét alkotva négyzetrácsos hálót alkotnak, amely végteleníthető és amelyben az egyes csempék belső négyzete és az átlók által kimetszett háromszögek félmotívumai egymással találkozva egésszé válnak. Hasonló motívum-elrendezést mutat egy másik kisvárdai csempe is (57. kép). 5. Terülőmustrás kályhacsempék A vár feltárt kályhacsempéi között találunk végtelenül továbbszőhető, ún. textil-, tapéta- vagy veretmintás darabokat is. A kályhacsempék kivitele és minősége itt is változó. Ezek egyik - minőségileg magasabb színvonalú - részét a habánokhoz, illetve lengyelországi műhely(ek)hez köthetjük. Másik alább tárgyalandó - részük kevésbé kvalitásos kivitelű példányokból áll. Ezek származási helyének meghatározása írásos adatok hiányában szinte lehetetlen. A vár területén találtak egy technikáját tekintve korainak feltételezhető, még mindenképpen XVI. századi textilmintás ónmázas kályhacsempét (58. kép). Ezen vékony hármas bordák alkotta négyzethálóban találjuk a vajszínű alapmázon ugyanazokat az ismétlődő zöld rozettákat. A hazai leletanyagban nem ismert még ehhez hasonló csempetípus. Nem elképzelhetetlen ez esetben a külföldi, esetleg lengyelországi származás. Utóbbi kisebb művészi értékű, már XVII. századi csoporthoz tartozó kályhacsempékhez soroljuk azt a kétféle típusú - egy mázatlan (59- kép) és egy zöld mázas (60. kép) -, lépcsőzetes bordával osztott felületű, hullámos-kampós indákkal díszített darabot, amelyekkel egyező mintájú, de vegyes mázas csempéket közölt Éri István publikációjában (ÉRI 1954. XXXVIII. tábla 14., 16-17.). Ilyen mintával díszített kályha eltérő mázazással tehát legalább kettő állt a vár helyiségeiben. A zöld és a mázatlan példány a vár egy kevésbé reprezentatív szobájában álló kályhát építette fel, ellentétben a vegyes mázas technikával készülttel, amely a várúr vagy a várúrnő szobáját díszítette.

15 Ezeknél is egyszerűbb a geometrikus elemekből építkező 61-62., keret nélküli, egy kályhához tartozó, mázatlan kályhacsempék kiképzése. Sajnos nem ismerjük annak az egykori alakjában valószínűleg igen tarka összhatást mutató, reprezentatív, többszínű mázas kályhának a testét felépítő Vö. GYURICZA 1992. Kat.273-,274. A lengyelországi csempéket Gyuricza Anna a XVI. század második negyedére keltezi. ÉRI 1960.141-142. Éri a kisvárdai kályhacsempék fehéres színűre égett anyagát egyezőnek véli a sárospataki fazekasok által használt agyagéval. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a sárospatakihoz hasonló anyagból Miskolcon, illetve Diósgyőrben is készültek fazekas és kályhás termékek. Vö. GYURICZA 1992. Kat. 133-139- töredékek képeivel és a csengeti példány képével uo. 23. XV. kép! Elképzelhető, hogy a mázatlan példány is a vegyes- vagy a zöldmázas kályhába volt beépítve, annak hátulsó, nem látszó oldalát alkotva. A zöldmázasat azonban ésszerűtlen lett volna ugyanide berakni. 274