A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi

A kisvárdai vár XV-XVII. századi kályhacsempéi csempetípusait, amelyet egy meglehetősen nagyméretű, virágtővel és hullámzó virágindával díszített oromcsempe koronázott (64. kép). Ennek az oromcsempe-típusnak eddig nem kerültek elő társai egyik magyarországi lelőhelyről sem, ám változatait ismerjük Barkó várából (GYURICZA 1992.32.XXIII. kép) és a pácini reneszánsz várkastélyból (GYURICZA 1992. Kat.167. - anyaga is megegyezik a kisvárdai példányéval). 6. Habán kályhacsempék Az anabaptista mesterek által készített, művészeti és technikai kivitelét tekintve magas nívójú, s ezért drágább kályhacsempék egységes motívumkinccsel rendelkeznek. A habánok kályháin a testet alkotó négyzetes példányokon az összejáró, végtelenül tovább szőhető minta kizárólagos. A habán mesterek által döntően kétféle osztással díszített, és a XVI. század második felétől a XVII. század végéig népszerű kályhacsempéknek (GYURICZA 1992.27.) Kisvárdán csak az egymást keresztező körívekkel osztott mezőjű típusait találjuk meg, az egymásba kapcsolódó szívmintákkal osztás itt hiányzik. A kisvárdai várban két külön kályhát is raktak a habánok olcsóbb, zöld ólommázzal borított csempéiből (65. és 66 kép). Ezeken egymást metsző körökben találjuk a növényi díszeket. A 65. képen látható csempét véljük a korábbinak, ezen a díszítést plasztikusabb és nagyobb, egybefüggő levelek alkotják, míg a későbbi, nagyobb méretű példányon (66. kép) apró csepp alakú idomokból épülnek fel a levelek és a csempe díszítése mellett fennmaradó mezejét apró pettyekkel borították. Utóbbi típus a legtöbb rokonságot egy Pácinban előkerült darabbal mutatja (GYURICZA 1992. Kat.155.), de annál némileg bonyolultabb a díszítése, annak felületét ugyanis nem borították pettyekkel és a körívek közti leveleket több csepp-elem alkotja. A kisvárdai 66. kályhacsempével rokon pácini csempék készítési helyét Feld István Alvincen valószínűsíti, ahol 1621-ben telepedtek meg az anabaptista iparosok (FELD 1996.11.). Szintén az anabaptista mesterek keze munkájának tulajdonítható a katalógusban 67. képen látható textil- vagy veretmintás négyzetes kályhacsempe. Ez a példány szerkesztésében, motívumaiban igen hasonlít egy ónmázas, fele felületén márványmintás pácini kályhacsempéhez, amelynek Kékeden is kerültek elő változatai töredékesen.

1 Mindegyik típusnál a felületet íves hálót alkotó bordák osztják, és ezek között találjuk az apró leveles-virágos díszítést. A habán kályhákat magasabb áruk miatt csak az előkelőbbek engedhették meg maguknak. Ebből kifolyólag előfordulási helyük is a legreprezentatívabb helyiségekben volt. A kisvárdai vár birtokosai - úgy tűnik - a XVII. században már nem engedhették meg maguknak a habán mesterek készítette ónmázas kályhákat, így olcsóbb zöld mázasat rendeltek tőlük. Meglehet, hogy a XVII-XVIII. század fordulóján a vár berendezéséről számot adó leírás az első emelet egyik díszesebb helyiségében, a „Grófné asszonyom ő nagysága szobájában" álló egyik zöld mázas habán kályha helyéről tudósít. Ám mégis találunk a leletanyagban többszínű, XVII. századi ónmázas kályhacsempéket, ezek azonban lengyelországi műhely(ek)hez köthetők. 7. Lengyel eredetű kályhacsempék a kisvárdai várban A XVII. századi kályhacsempék között több lengyel párhuzamokkal rendelkezik. Ezek közül az egyik példány (68. kép) megegyezik egy, a pácini várkastélyból ismert darabbal. Pácinban nagy menynyiségben kerültek elő az ebbe a típusba sorolható, kék alapon sárga és fehér ónmázas díszű csempék, amelyeknek a legközelebbi párhuzamai a krakkói lengyel királyi várból, a Wawelből ismertek. Ennél a típusnál a végtelenül továbbszőhető mintát a geometrikus, szalagokkal osztott képmező adja ki.

17 Ugyanez az osztás figyelhető meg egy másik kisvárdai kályhacsempén (69. kép), ez ugyan nagyobb, mint a 68. képen ábrázolt példány, mázazása azonban megegyezik az előzőével. Ezeknek a kályhacsempéknek az érdekessége, hogy mintázatuk csak egy olyan fajta kályhafelépítményt tesz lehetővé, ahol az egymás feletti sorokat alkotó csempék nincsenek kötésben, azaz nincsenek egy fél csempényi mérettel eltolva a felettük vagy az alattuk lévő darabokhoz viszonyítva. Csak ilyen felépítés képzelhető el egy kör vagy sokszög alapú hasáb formát mutató kályhatest esetében. Díszítésmódjukban és mázazásuk kivitelében igen sok hasonlóságot vélünk felfedezni a fent említett két lengyelországi származású kályhacsempe és két további kisvárdai csempe között (70. és 71. kép). Ezeknél a példányoknál is csak úgy képzelhető el a kályha teste, ha abban nincsenek kötésben az egymást követő kályhacsempesorok. Igaz itt a mázszínek között megtaláljuk a zöldet és a barnát is. A Zichy levéltár gazdasági iratai, elszámolásai között (ide kerültek a kisvárdai vár birtokosainak iratai) többször is találkozunk krakkói vásárlásokról szóló adatokkal a XVII. századból.

18 Sajnos kályhavásárlásról nem maradt fenn feljegyzés, de az iratok azt mutatják, hogy élénk volt a kereskedelmi forgalom Krakkó és Kisvárda között, a vár urai többször is vásároltattak a lengyel nagyvárosban. 16 Vö. GYURICZA 1992. Kat. 188. és 189-, ill. 231., 232! 17 Vö. GYURICZA 1992.33-, Kat. 190! Gyuricza Anna ezt a típust a XVII. század első felére keltezi. A kisvárdai és a pácini példány mérete megegyezik, egyaránt 20x20 cm. Az 68. kép csempéjének anyagát nem lehetett megállapítani a rekonstrukciónál használt kötőanyag ugyanis teljesen eltakarta a csempe hátoldalát. A pácini 190. csempe vörös anyagú. 18 Az egyik ilyen jegyzék szerint (MOL P707 36NB fasc. 483. Nr.430-431) a Kisvárdáról Krakkóba vitt és ott eladott borok árából főleg fűszereket és élelmiszert vásároltak 1633-ban. 275