A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Hegedűs Ágota: Tanítók és iskolák helyzete a XIX. században a beregi falvakban

Tanítók és iskolák helyzete a XIX. században... Az iskolába járás ideje is meghatározott volt. Az iskolai év áprilisban kezdődött és a következő év áprilisáig tartott, közben aratáskor 3, szüretkor 2 hetes szünettel. Az aratási szünet választotta el egymástól a féléveket. Az oktatás délelőtt és délután is folyt, hétfőtől szombatig. A délelőtti tanítás ideje a reggeli Istentisztelettől 11 óráig, a délutáni tanítás 14 órától az esti Istentisztelet utánig tartott. A szerdai és szombati délután szabad volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hatásai Az 1848-as év nagy változásokat vont maga után nemcsak az ország, de az iskola életében is. Már március 22-én - alig egy héttel a forradalom kitörése után - a Tiszántúli Egyházkerület rendkívüli közgyűlést tartott Debrecenben, s egy 10 pontból álló követelményt terjesztett az Országgyűlés elé. A tanítókat is érintő 5 pont a következőket tartalmazta: - tandíjmentesség bevezetése - minden hitfélekezethez tartozó tudjon iskolába járni - az iskolák fenntartását, a tanító fizetését az állam állja - a Magyar Nemzeti Egyetem minden felekezetű számára nyitva álljon - a tanítóság polgári foglalkozás legyen. Ebből mindössze annyi valósult meg, hogy az állam magára vállalta az iskolák kiadásainak fedezését. Valószínűleg politikai okok is közrejátszottak ebben, hiszen a háborús helyzet következményeként igencsak fontos volt, kinek a tulajdonában áll az iskola, mely az értékeket és a szemléletet közvetíti. Az államosítás egy megújhodási törekvést is maga után vont, miszerint egy egyházi és iskolai reformról szóló törvényjavaslatot kellene az Országgyűlés elé tárni (B. Eötvös József kezdeményezésére), de ez még váratott magára. így a tanítók életében különleges helyet foglalt el az 1848-as forradalom és az azt követő korszak. A szabadságharc idején különböző rendeletek megpróbálták megakadályozni, hogy a belső emberek, a papok és tanítók részt vegyenek a forradalomban, de ez nem sikerült. A protokollumok tanúsága szerint számtalan református lelkész és tanító állt be a honvéd seregbe. Ezért több iskolát bezártak. Ennek következményeként „a főiskolai tanárkar és a kebelbéli iskolák igazgatóságai felhatalmaztatnak, hogy mostantól fogva bármely hitfelekezeti tanulókat tanintézeteikbe teljes szabadsággal befogadhassanak^ A forradalom utáni megtorlás nagy változásokat és nyilvánvaló rendezetlenségeket okozott az iskolarendszerben. A már fentebb említett állami finanszírozás miatt az iskolák népiskolák lettek, s már nem a debreceni vagy pataki, hanem kassai felügyelet alá tartoztak (Császári és Királyi Kassai Kerületi Iskolai Hatóság). Az egyházi irányítás csak látszólag maradt meg, de tanítókat még mindig a kollégiumokból hoztak, s a kollégiumokat ugyanúgy a falvak, községek támogatták. Bereg természetesen mind a pataki, mind a debreceni kollégiumot változatlanul támogatta: „A Sárospataki Főiskola számára, mely főiskola elenyészett két évben tetemes hiányt szenvedett, pénztárába házankénti kéregetés rendeltetik" „A debreceni anyaoskolának gyűjtsenek pénzt, mert az iskolát át kell alakítani"

7 1850-től bővült azoknak a köre, akik tanítók lehettek, már nem volt olyan fontos a kollégium elvégzése. Ennek több oka is volt: -a háború miatt sok helység tanító nélkül maradt, akik azután nem mehettek vissza tanítani, csak a tábori parancsnokság beleegyezésével: „katonai egyéneket tanítónak alkalmazni ideiglenesen sem lehet. A tábori parancsnokság beleegyezése szükséges hozzá" - A nem katonáskodó tanítók is ellenőrzés alá vétettek: „Eddig helyükön és szolgálatokban továbbra is megmaradó s ily értelemben megerősítendő tanítókra nézve, most az illető egyházi elöljárók, nevezetesen és főképp a lelkészek és gondnok saját felelősségökre minden tanítóikról politikai tekintetben bizonyságot teendnek vagy szóval a visitatió előtt, vagy ha az így nem eshetnék, írásba foglalva a hiteles adatban n.t. Esperes urakhoz beküldve." 9 A bizonyságlevelek kétfélék voltak: politikaiak és erkölcsiek. A politikai bizonyságlevelet a szolgabíró állította ki, az erkölcsit a lelkész. - Az iskolák állami felügyeletet kaptak: a tanítók is az állami hivatalnokok osztályába tartoztak. A császári rendeletek értelmében a legfontosabb az volt, hogy mindent megsemmisítsenek, ami az el65 Vásárosnamény IV.sz. anyakönyv 1848. március 22. 66 Vásárosnamény IV.sz. anyakönyv 26l. 1851. 67 Vásárosnamény IV.sz. anyakönyv 1852. február 1. 68 Vásárosnamény IV.sz. anyakönyv 1853- február 18. 69 Vásárosnamény IV.sz. anyakönyv 1952. június 7. 70 Vásárosnamény IV.sz. anyakönyv 1853. november 21. A nagyváradi iskolai hatóság értelmében: - akik újból akarnak alkalmaztatni tanítóként politikai gondolkodása és érzülete, s eddigi magaviselete szempontjából bizonyítvánnyal ellátva kell lennie az illető cs.k. megyei főnökségtől. - csak a fönt említett bizonyítvány bemutatása mellett kaphatnak esperest engedélyt akár előléptetésre, áttételre, s megválasztásra. - ezeket a bizonyítványokat Debrecenbe kell küldeni. 71 Vásárosnaményi IV.sz. anyakönyv 1852. Minden vallású jogakadémiai, gimnáziumi, képezdei, felső és alsó elemi iskolai igazgatók és oktatók, ...az állami hivatalnok osztályához tartoznak. 235