A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Viga Gyula–Viszkóczky Ilona: A nagydobosi sütőtök

Viga Gyula - Viszóczky Ilona 1. kép Az újvilági eredetű tök első európai ábrázolása (Fuchs 1542.) SELMECZI KOVÁCS 1993- nyomán Abb. 1 Erste europäische Darstellung eines aus der Neuen Welt stammenden Kürbisses (Fuchs, 1542) (Lagenaria) és a takarmány, valamint étkezési tök (Cucurbita) megnevezésére. A kutatók egy része szerint az előbbi már a pre-columbian idők óta ismert volt Európában (GUNDA 1977.223.), mások nem zárják ki sem a két faj párhuzamos jelenlétét Európában és Amerikában, sem a Kolumbus előtti kontinentális kapcsolatok lehetőségét. A Lagenaria speciesek ugyanis egyaránt ismertek Közép-Amerikában, Afrikában és az indiai szubkontinensen is (PÉNTEK 1984.34.). Az étkezési és takarmány tök (Cucurbita pepo var. oblonga) őshazája Közép-Amerika, a tök speciesek ősi termesztési centruma Mexikó, ahol a töknek 20-nál többféle vad és termesztett fajtája fordul elő. Hozzánk Amerika felfedezése után jutott, s a legkorábbi magleletek a XVI-XVII. századtól igazolják meglétét (FÜZES 1971.217.,219-, GUNDA 1977. 223-, KOSA 1980., CUTLER-WHITAKER 1961., HARTYÁNI-NOVÁKI 1975.40.,63-).

2 Ilyen módon a különféle tökfélék eredetüket tekintve a közép-amerikai földműves kultúrák emlékeit csakúgy őrzik, mint az ázsiai és afrikai vagy közép-amerikai növénytermesztők tapasztalatait, nem utolsó sorban pedig az európai parasztok adaptációs munkáját (PÉNTEK 1984.40.). Az amerikai eredetű kapás kultúrnövények - más-más ok miatt - mind igen gyorsan terjednek el az Óvilágban (VIGA 1996.199-206.). Van, amelyik élvezeti cikk, stimuláló szerepe miatt (dohány), mások a nagy termésmennyiség, a szorító éhínségek miatt (kukorica, tök). Ezt látszik igazolni Oláh Miklós 1536-os feljegyzése, aki szerint a magyarok „a dinnyét és a tököt számtalan válfajban a szántóföldeken termesztik". Elterjedésének útja azonban a veteményes kertekből, illetve a nyomáskényszerbe nem eső határbeli kertekből Balassa Iván tökös kerteket említ a XVIII. századból (PETHE 1805.78., BALASSA 1960.60.) - csak a XLX. század elején, derekán vezet a határhasználat kötött rendjébe, elsősorban az ugarföldek fokozatos befogása révén. Nem hagyható figyelmen kívül azonban az újvilági kapásnövények elterjedésénél az a szempont sem, hogy azokat a homoktalajokat kedvelik, amelyek korábban másodlagos értéket képviseltek a hazai földművelésben, továbbá, hogy egy részük egyaránt alkalmas emberi táplálkozásra és takarmányozásra is (a rét- és legelőterületek fokozatos feltörése a XIX. század második felétől egyre inkább szükségessé teszi a takarmánynövények termesztését). A fentebb jelzett gazdasági körben találhatjuk meg a nagydobosiak töktermesztésének fő mozgatóit is. A település határának talajadottságai igen különbözőek, amint arra már a Mária Terézia úrbérrendezését előkészítő bevallás (investigatio) is utal: „Ezen Hellységnek három forduló mezeje vagyon, amellyekben egyéb nem terem rosnál, az egyik fordulóban ugyan egy darabjában Búza is terem, de az is meg kívánja a trágyázást, és négy ökrökön szántható. "Az eltérő talajadottságokra Fényes Elek geográfiai szótára is felhívta a figyelmet: részint homok, részint termékeny búza föld (FÉNYES 1851.269.). (A község az 1832-36-os országgyűlés döntése alapján - Tarpa helyett - Bereg megyétől került Szatmárba (VENDÉ é.n. 121-122.). Az országút lényegében eltérő talajú határrészeket választ el egymástól: a homokterületet és a Kraszna mentén fekvő, jó minőségű talajokat. 2 A tök termesztéséről és elterjedéséről összefoglalóan: SELMECZI KOVÁCS 19933 Idézi: SELMECZI KOVÁCS 1993-135. 4 MOL Mikrofilmtár. Urbariala Szatmár megye, 1356-1360. Az anyag átengedéséért Udvari Istvánnak tartozunk köszönettel. 186