A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Erdész Sándor: Tudós pásztorok a folklórban

Tudós pásztorok a folklórban Vetélkedések A tudós pásztorok vetélkedéseiről szóló mondák két csoportra oszthatók. A pásztorok vetélkedhetnek egyrészt az állatokat megrontó boszorkányokkal, másrészt egymással is. 1. Boszorkányok- tudós pásztorok Amikor a tehén megbetegszik, s nem ád tejet, a gazdák boszorkányrontásra gyanakodnak. Ilyenkor keresnek egy tudós embert, többnyire pásztort, akiről sejtik, hogy nagyobb tudása van, mint a boszorkánynak. Egy kállósemjéni gazdának megbetegedett a tehene, már hetek óta nem adott tejet. A gazdát a fia ostromolta, hogy keresse fel a Rocska Ferenc nevű gulyást. A gazda el is ment a kocsmába, ahol a tudós tartózkodott, és kérte, hogy segítsen a tehenén. Megnézte a tudós a tehenet, majd szentelt húst és kilenc gyertyát kért. Volt a háznál, mivel ez közvetlenül húsvét előtt történt. A szentelt tárgyakat egy szemeteslapátra tette, azokra parazsat rakott, majd mindezt az istálló küszöbén helyezte el. Ezután háromszor kibe hajtották a tehenet. A tudós kérdezte, hogy menynyi tejet adott és mennyi teje legyen? Mert ha akarják, most tíz tehén tejét is ide fejhetik! Csak annyi, amennyi volt, tizennyolc liter. - felelték. Másnap megjelent a boszorkányos asszony, akit addig vertek, míg el nem hagyta a portát. (ERDÉSZ 1958.3) Balkányban egy idős asszony mondotta, hogy a lánya Abára ment férjhez. Vettek egy tehenet, majd este meg akarták etetni, de akkorára megdöglött, le volt csavarva a nyaka. Majd aztán megint vettek egy tehenet, hát azt is megrontották. Elmentek a tudóshoz, Debrecenen túl egy faluba. A tudós megmondta, hogy ki rontotta meg. A boszorkányos asszony macska képében járt oda. A kutya meg akarta fogni, de nem hagyták, mert azt gondolták, hogy a szomszéd macskája. A tudós aztán megcsinálta, hogy a tehenet nem rontották meg többet. (ERDÉSZ I960. 219.) Egy gazdálkodó elmondta, hogy még legényember volt, amikor egyszer a tehenük nem adott tejet. Elkísérte apját Geszterédre, de vitték magukkal a tehén kötelét, mert az elég volt. Ott lakott egy tudós ember (Urszuly Pál), aki azt mondta: Menjenek haza, megtudják, hogy ki vitte el a tejet! Estére hazaértek, majd lefeküdtek. Akkor éjjel a nyitott ablakon beugrott egy fekete macska és az apa arcát marta volna össze. A macskát sikerült megfogniuk, amikor Kótabé apja, a boszorkányos ember jött elő összekarmolt képpel. (ERDÉSZ 1950.18.) 2. Pásztorok vetélkedései A tudós pásztorok és boszorkányok közötti vetélkedések, mint láthattuk, főleg mágikus tehénrontásról szólnak. Viszont a pásztorok azt kívánják eldönteni, hogy melyikőjük rendelkezik nagyobb tudománnyal. A nyáj szétzavarása témakörben a pásztorok vetélkedéseiről már ismertettem néhány mondát, melyek kizárólag a jószágőrzés tudományához tartoznak. Azonban a pásztorok más okok miatt is vetélkedhetnek egymással. Kezdjük azzal, hogy a pásztorok tejszerzés miatt is összemérték bűvös erejüket. Egy kárpátaljai pásztor úgy tudja, hogyha az egyik pásztor a másikra megharagudott, akkor küldöttkutyát uszított a nyájra. A küldöttkutya valóságos pocsékolást végzett a jószág között. De volt olyan pásztor is, aki ezt megtorolta. Értett hozzá, hogy a kutyát magához édesgesse. Enni adott neki, megsimogatta, majd visszaküldte. Saját gazdája jószágát szaggatta meg. (FERENCZI 1980/81.333-) A karcsai tudós pásztor kinn ebédelt a legelőn, amikor egy nagy magyar bika vágtatott neki bömbölve, melyet a lukai gulyás küldött rá. A küldött bikának csak ennyit mondott: Na, legény, ne hányd a földet, hanem gyere ide hozzam! A bika odament, de akkorára már olyan szelíd lett, hogy a kalapról a sót felnyalta. Na most, legény, eredj vissza, a gulyásodat egy kicsit hajkászd meg, de meg ne öld! A bika megfordult és elment. Nemsokára hallani lehetett, hogy a lukai gulyást két nap állandóan üzgerélte a saját bikája. (BALASSA 1963-82.) Kállósemjénben Riczu Mihály pásztorember 1958-ban beszélt egy tudósról. Mint mondotta, a gyulaházi tanyán élt egy darabig Gervai György gulyás, aki Nyírtétre való volt. Tudós hírében állott. Mikor Gervai hazament Nyírtétre, akkor az uraság Bíró Gábor gulyást rávette, hogy két hivatalt vállaljon, mert csak egy lakást tud adni. Fogadjon bojtárokat és őrizze a tehén- és meddőgulyát. így is volt. Azonban a meddőgulyában kilenc szép tinó megbetegedett. Mikor már hat felfordult, Bíró gondolta, hogy ebben a dologban Gervai keze van! Elment hozzá Tétre. Későn jöttél! - fogadta őt Gervai. Mondta, hogy még a három is fel fog fordulni, de aztán meg fog állni. De ha a következő évben is ottmarad, akkor csak egy rúgott borjú marad a keze alatt! Ez azonban nem következett be, mert nemcsak Bíró, hanem az uraság is elment arról a vidékről (ERDÉSZ 1974.242.). Ugyancsak Kállósemjénhez tartozik Újfalurét (régi nevén: Kisbaromlak) tanya. Ott élt egy idős juhász, aki apa és fia vetélkedéséről mondott egy történetet: Az apám mesélte. Az öreg Urszuly elállott az uraságnál, a fia meg ellenkezőleg, elibe vágott kevesebb bérért. Már nős volt a fia is. Azt mondja neki: Mi az fiam, elibém vágtál?- Hát apám - azt mondja - nekem is kenyér kell!- Na, legyél számadó!- Eljött az idő, mikor kihajtás volt tavasszal. Egy hétig csak megvolta marhával a fiatalember, a fia. Egyszer csak egy éjjel eltűnt a marha mind. Imitt-amott találtak egyet-kettőt, de azt sem tudták hazahajtani. Megyén az apjához. Kérdi az apja: - Na, mi a baj, számadó úr? - Már egy hete oda a marhám, édesapám, nem tudom összeszedni! - Nem baj - azt mondja, számadó úr, eridj haza és eridj a karámhoz, hátha hazamegy az a marha! Hát aztán akkor éjszaka mind hazament a marha. - Na fiam - elmegy az öreg, na, mi 167