A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Erdész Sándor: Tudós pásztorok a folklórban

Erdész Sándor van?- Hazajött- azt mondja - édesapám a marha. - Na ládd ilyen híres számadó vagy te, hogy a marhát se tudod megőrizni. Nem való vagy semmire, mégis elibém bújtál! És hunnetjött vissza a marha? A Hortobágy mir (ERDÉSZ 1974.244.) Többen szekereztek Szabadkára, s útközben egy nagy tehéncsordát láttak. Egyikük, aki tudós volt, elgondolta, hogy most milyen tejhasznot vihet magával? A kocsi végébe beleszúrta a bicskáját, elkezdte fejni és jött a tej. De a gulyás sem volt szívbajos! Levette a szűrét, kifordította, aztán gamósbottal úgy elverte az embert, hogy aztán nem bírt többet rontani. (POLNER 1984.59.) Egy ízben vagy tíz-tizenöten szekereztek Budapestre. Valahol egy legelő mellett megpihentek. Az egyik szekeresgazda a bicskáját a szekérlőcsbe vágta és annyi tejet fejt, hogy mindenki jóllakott. De jött a gulyás, lelökte a subáját és ütögette azt, mindenki jajgatott. Megfordította a subát, azt is ütögette, de ekkor már a fejő gazda szenvedett. Máskor kérjed, de ne lopjatok, mert más is tud valamit, nemcsak tik! (BÁLINT 1975.612.) Összefoglalásként elmondhatom, hogy a pásztorkodás valóban sokrétű tevékenység, alapos ismereteket kívánt meg. Ezt a mesterséget - több évtizedes pásztorkodás során - híres pásztorok, elődök tudását átvéve lehetett elsajátítani. Nem véletlen, hogy például a kötés-oldáshoz értő, hortobágyi tudós juhász azt mondja, hogy tudományát apjától és a számadójától vette át. Fel kell figyelnünk arra, hogy a tudós pásztorokhoz és más - természetfeletti erővel rendelkező - lényekhez fűződő népmondákban jó néhány közös vonást találunk. A boszorkány nem tud meghalni addig, amíg valakinek át nem adja a tudományát. Nos, ez a hiedelem felbukkan a tudós pásztorokhoz fűződő népmondákban is. Az öreg Szanyi tudós, mikor halt megfelé, nagyon sokáig kínlódott. Nem tudott meghalni, mert a tudományát egyik gyermeke sem akarta átvenni, a kinyújtott kezébe egyik gyermeke sem tette bele a kezét. Mivel a család tagjai nem akarták átvenni a tudományát, kérte, hogy a seprűt adják oda neki. A seprűt maga mellé vette az ágyba, megpihent és rövid időn belül meghalt. A család félt a seprűt megfogni, mert féltek, hogy rájuk ragad a tudás. Befűtötték a kemencét és a seprűt - a szentelt vízzel meglocsolt ruhával megfogva - a kemencébe dobták, ahol elégett. (FÜLÖP 1980.2.) Hasonló mondák emlékeznek a geszterédi tudós pásztorról (RATKÓ 1987.136.) és a geszti tudósról is (BECK 1992.391.). Az ördöngös kocsis ellenlábasa rendszerint egy ácsmester, aki bűvös erejével megköti a kocsist. A kocsis - mivel az ács nem oldja fel a kötést - baltájával a kocsi végére üt; az ács holtan bukik le az állványzatról. Nos, a kötés-oldás hiedelem helyet kapott a tudós pásztorokról szóló mondákban is, azzal az eltéréssel, hogy a kötés többnyire gyalogosok ellen irányul. A táltosokhoz, garabonciásokhoz tartozó hiedelmek, ha töredékes formában is, újraéledtek a tudós pásztorok mondáiban. Például a tudós pásztor nem ül fel a kocsira, mert siet és ezért levegőn jár (BALOGH 1959-3), a másik messze távolról gyógyítja a tehenet (ERDÉSZ 1950.29.), a többiek szűr-, gubavagy subaveréssel büntetik a távol lévő tolvajt. A pásztorok visszaemlékezéseiből kiderül, hogy korábban nem nagyon láttak különbséget a racionális és mágikus tevékenység között. Például a füstölés vagy az állatgyógyítás racionális tevékenység. Azonban a füstölőszerek között már ott van a mágikus erejű farkasvér, farkasmáj, kígyóbőr; az állatgyógyászatban pedig - a kenőcsökön kívül - a porhintés, ráolvasás stb. Az idézett hiedelemmondák alapján nem kételkedhetünk abban, hogy a pásztorok mindenkor elégedetten vettek tudomást a természetfeletti erejükről keringő történetekről. Nyilvánvaló, hogy a pásztorok - zárkózott magatartásukkal, rövid, de sejtelmes nyilatkozataikkal - nagy mértékben hozzájárultak a tudós pásztor hiedelemkör kialakulásához. Irodalom BALASSA 1963. Balassa Iván: Karcsai mondák. ÚMNGy XI. Budapest 1963. BALASSA 1975. Balassa Iván: Lápok, falvak, emberek. Gondolat, Budapest 1975. BÁLINT 1975. Bálint Sándor: Tombácz János meséi. ÚMNGy XVII. Budapest 1975. BALOGH 1959. Balogh István gyűjtő, JAMNA 165. BECK 1992. Beck Zoltán: Sárréti tudós pásztorok. Kultúra és Tradíció I. Miskolc 1992.387-392. BENKÓCZI 1907. Benkóczi Emil: Néhány állatbetegség népies gyógyítása. Ethn. XVIII. 1907.228-229. BODNÁR 1955. Bodnár Bálint gyűjtő, JAMNA 395. BOSNYÁK 1977. Bosnyák Sándor: A bukovinai magyarok hitvilága. I. Folklór Archívum 6. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest 1977. DOMANOVSZKY 1936. Domanovszky György: Beregmegyei babonák. Ethn. 47.1936.114-116. ERDÉSZ 1950. Erdész Sándor gyűjtő, JAMNA 37. ERDÉSZ 1958. Erdész Sándor gyűjtő, JAMNA 96. 168