A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Erdész Sándor: Tudós pásztorok a folklórban

Erdész Sándor hogy a rossz szándékkal közeledők lábát földbe gyökereztessék. Ehhez értett az öreg Varga is. Történt egyszer, hogy a pusztán egy legény ment keresztül kocsival a legelőn. Az öreg Varga a csárdából ballagott. Odakiáltott a legény: Jöjjön, Varga bácsi, elviszem! Szerencséd, hogy felvettél, mert ha nem vettél volna fel, akkor estig itt maradtál volna. (BECK 1992.390.) Lajos kint volt a mezőn a lóval. Kifordította a gubáját és az asszonyok útjába feküdt. Az asszonyok rimánkodtak neki: Fordítsd vissza a gubádat! A legény nem állott fel, az asszonyok meg nem tudtak elmenni, reggelig ott tartotta őket. Megállj, Lajos, megbánod te még ezt! - mondták az asszonyok. Másik éjszaka már kicsavarták a lábát. (LUBY 1976.53) Az öreg tudós pásztor, miután a jószágot kihajtotta a legelőre, visszament a faluba és beült a kocsmába. A fiúk elhatározták, hogy megviccelik az öreget. Azonban sehogy se tudták elhajtani a jószágot, sőt, ők maguk sem tudták elhagyni a legelőt. Este a fiúk sírva rimánkodtak neki, hogy engedje el őket. Azonban csak másnap reggel mehettek haza. (RATKÓ 1987.162.) A Hortobágyon két juhászlegény legeltette a nyájat. Látják, hogy távolabb egy ember megy keresztül a legelőn. Nézd csak, az az ember még ide se néz! mondja a tudománnyal bíró pásztor. Már hogy nézzen ide, mikor messze van. felel rá a társa. No, akkor álljon ott, ahol most megyén! Úgy is volt, az ember abban a pillanatban megállt, nem tudott továbbmenni. Négy nap múlva értek oda a nyájjal. A tudós juhász kérdi: Maga, bátyám, mit áll már itt napok óta? Nem tudom, öcsém, de négy nap, négy éjszaka nem tudok elmozdulni innen. No menjen, az Isten áldja meg, mert már azt hiszik magáról, hogy elveszett! Majd a társának elmondta, hogy miért tette ezt: Azért, mert együtt juh ászkodtak az apámmal, és igen sokat kitolt vele, mert apámnak kevesebb volt a tudománya, mint neki. Én az apám tudományát átvettem, meg a számadómét is, aki többet tudott, mint az apám meg ez az ember együtt. (BALASSA 1975.120.) 2. Szőr- és gubaverés Rakamazon 1751-ben az egyik juhász azt a tanácsot adta csordástársának, hogyha megszalad a marha, a szűrét vesse le, botjával püfölje el. Akkor az a csorda megállapodik és a bajt hozó ember testén meglátszanak az ütés nyomai, jajgat kínjában. (GUNDA 1989-58.) Vércse József (Kömörőben) Kende báró gulyása volt. Ha valakire megharagudott, akkor árvatölgyfabotjával verte a fekete károlyi gubáját. Ha tizedik községben lett volna a haragosa, akkor is meg tudta volna így ölni, ha akarta volna. (LUBY 1943163) A karcsai csikóstól többször is elment a ménes, és ilyenkor nagy károkat okozott. Sokba került a kártérítés. Elment az öreg tudóshoz, elhívta a kocsmába. Pálinkázás után mondja az öreg, hogy üsse a szűrt. Hét-nyolc ütés után már jött is a ménes. Az egyik lovon a karádi kerülő ült, aki addig nem tudott leszállni, míg a csikós hármat rá nem vert. (BALASSA 1975.87.) Tarcai Ádám elmondotta, hogy az 1920-as években a Tisza partján kubikoltak és a gátőr feleségétől hordták a tejet. Azonban a tehenet megrontották. Hívták az állatorvost, de nem tudott segíteni. Ám azt javasolta, hogy menjenek el egy öreg gulyáshoz. Az asszony el is ment. A gulyás kérésére egy véka gabonát kellett vinni. A gabonát egy ponyvára borították, az öreg rátette a szűrét és fokosával püfölni kezdte a szűrt. Na, édes lelkem, most már menjen haza! Mire hazamegy, a tehénnek nem lesz semmi baja. így is volt, a tehén rendesen adta a tejet, mint azelőtt. Mondta az asszony: Szent Isten, hát ez lehetséges? Hát ide se jött a gulyás. (ERDÉSZ 1969.548.) Az ördöngös fuvaros embereket szállít. Midőn meglát egy juhnyájat, kérdi az utasoktól, hogy akarnak-e juhtejet inni? Hát honnan, hol itt a tej? kérdik. A fuvaros a szekér alá bújik, fejni kezdi a derékszöget, hát ömlik a tej! A juhok között riadalom támad. A tudós csobán leteszi a subáját és verni kezdi a pásztorbotjával. Az ördöngös ember jajgatni kezd, kiugrik a kocsi alól és kéri a pásztort, hogy ne üsse tovább. A juhok elcsendesedtek. (BOSNYÁK 1977. 158.) Mint láthattuk, mondáink szerint a mágikus tej-elvétel a pásztortudományból sem hiányzik. Azonban a boszorkányok és a tudós pásztorok tejszerző tevékenysége között lényeges - és tegyük hozzá - minőségi különbség van! Ugyanis a néphit boszorkánya általában a szomszéd tehenének tejét szerzi meg, míg a tudós pásztor a kútágasból, kocsirúdból egy gulya vagy juhnyáj tejét igyekezik kifejni. Ez a hiedelem tűnik fel egy Vas megyei boszorkányper (1767) anyagában is: Német Panna vádlott védekezésében azt vallja, hogy nagyobb boszorkány az, aki kapufából vagy kútágasból feji a tejet (SCHRÄM 1970.538.). 3. Vízhúzás, időjóslás A tudós pásztorok között akadtak olyanok is, akiknek a vízhúzással nem kellett foglalkozniuk. Vércse József juhász keze alatt 127 jószág járt. Hiába ivott a jószág annyit, amennyit csak akart, a vályúból mindig kifelé csapott a víz. (LUBY 1943.163.) Varga Mihály geszti gulyásról úgy tudják, hogy időnként leszúrta a botját a kút mellé és elment a csárdába mulatni. Ha a jószágnak kellett a víz, akkor a kútgém le-fel járt, pedig ott senkit sem láttak. (BECK 1992.388.) Itt említem meg, hogy Jakab György büdszentmihályi gulyás értett az időjósláshoz is. Már egy héttel előre meg tudta mondani, hogy milyen idő lesz. Egy ízben a gazdáját figyelmeztette, hogy a bükkönyt aznap vagy másnap vágassa le, mert ha később vágatja, akkor nem szárad meg és mind lemegy a hajlatba. A kaszálás késett. Olyan idő lett egy hét múlva, hogy levitte a tíz rendet a hajlatba. Miről tudja az időt? kérdezték tőle. A csillagokról válaszolt a tudós pásztor. (BALOGH 1959.10.) 166