A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Erdész Sándor: Tudós pásztorok a folklórban

Tudós pásztorok a folklórban Egy sárréti öreg pásztor jobban bízott saját kenőcseiben, mint a ráolvasásban. Unokája a következőket mondotta el: A nagyapámnak voltak kenőcsei. Este megleste a beteg jószágot, bekente a körmét vagy ahol kellett, nappal pedig pénzért ráolvasott. Visszafelé számlálással olvasta ki a pondrót: N. N. ilyen és ilyen nevezetű tehenének a jobb fülébe van kilenc féreg. Nem kilenc, hanem nyolc stb., nem kettő, hanem egy, nem egy, hanem egy se! Ezután megköpködte a tehenet, utána az meggyógyult. (BECK 1992.390.) A Bodrogközben egy falusi gazda tehene megpondrósodott. Elment a tudós pásztorhoz, hogy gyógyítsa meg a jószágát. A pásztor csak annyit kérdezett, hogy babrált-e hozzá (nem), és hogy hívták a tehenet (Szemes). Ne félj semmit, holnapra már nem lesz benne egy se! Este a pásztor elvégezte a ráolvasást: Ebben a Szemes nevű tehénben sohasem volt pondró, csak most. De holnaptól kezdve ne is legyen! Másnap reggel a gazda már egyetlen pondrót sem talált a tehénen (BALASSA 1975.106.). A porhintés ugyancsak a mágikus gyógyítás körébe tartozik. Sárréten úgy tudják, hogy amelyik jószágban féreg van, napfeljött előtt három marék port kell felé lökni bal kézzel, de nem kell ránézni! Akkor kihull a pondró. (BECK 1992.389.) Eperjeskén élt Áros Áron. Arról volt nevezetes, hogy az állatok szeméről a hályogot el tudta távolítani anélkül, hogy odament volna. A pap azt mondta neki: Nem hiszek én ebben, Áron! Eltelt egy pár év, a pap tehenének szemére hályog ereszkedett. Mit volt mit tenni, a pap elment Áros Áronhoz és kérte, hogy segítsen a tehenén. Áros megkérdezte a tehén nevét és azt mondta: Három nap múlva tessék viszszajönni és megmondani, hogy mi az eredmény. Úgy is volt. Három nap múlva a pap visszament azzal, hogy a tehénnek szépen letisztult a hályog. Azóta a pap is hisz Áros Áron tudományában. Bodnár B. egy ismerőse kíséretében elment Ároshoz érdeklődni, hogy milyen ördöngösség vagy boszorkányság van a dologban. Azonban ilyesmiről Áros gazda nem mondott semmit, mert ő bibliás ember! A gyűjtő feljegyzése szerint: A kísérőm megsúgta, hogy az ilyen ember nem hajlandó elárulni tudását. Csak akkor hagyja rá valamelyik gyermekére, ha meg akar halni, mert addig nem bír meghalni. (BODNÁR 1955.34.) A Bodrogköz homokhátai jócskán őriznek még ősi kőbaltákat. A nép úgy tudja, hogy e mennykövekben a villám ereje húzódik meg, ezért csodálatos gyógyításokat lehet vele véghezvinni. Ha a marhán kelés támad, akkor ezt a követ bal kézbe veszik és visszafelé forgatva a sebet megkerekítik. (BALASSA 1975.17.) A XX. század elejétől kezdve hazánk búcsújáró helyein német szokásokat követve a népi gyógyászatnak egy sajátos gyakorlata alakult ki. A vásári áruk között megjelentek az offerek, a viaszból öntött fogadalmi, illetve áldozati szobrocskák. 1907-ből 1 A kőbalták és kőeszközök gyógyító erejére vonatkozóan lásd mc jegyzése.) származó leírás szerint: Az állatgyógyításnak legeklatánsabb példája az a mód, melyet a máriapócsi búcsújárók használnak. Az eszközt mézesbábosok árulják tehén, ló, csikó stb. viaszból készült szobrocskák alakjában. Ezen szobroncskákat 10-12 fillérért árusítják. Ha valakinek beteg a tehene, vásárol egy viasz tehénszobrocskát, ha lova, akkor viaszlovat, melyet aztán a barátnak ad át, hogy imátkozzék beteg állatjáért. (BENKÓCZI 1907.228.) Figyelmét érdemel egy nyírbátori kiadvány, melynek szerzője behatóan foglalkozott az állatszobrocskák készítésének történetével és hiedelmeivel. A szerző rámutat arra, hogy a könnyező Mária-kép hatására a XVII. század végétől a máriapócsi búcsút a zarándokok egyre nagyobb számban látogatták (SZALONTAI 1977.8.). Máriapócson a fogadalmi tárgyak a XX. század elején jelennek meg. A tehetősebbek ezüstből és egyéb fémekből, a szegényebbek viaszból öntött szobrokat vásároltak. Állatfigurákon kívül egyéb viasztárgyak is készültek, köztük kezek, lábak, a beteg testrészének gyógyulása céljából. Az áldozati viasztárgyakat az oltár körül elhelyezték és gyógyulást kérve imát mondottak. Szalontai B. megemlíti, hogy a viasztárgyak készítése az 1970-es évek elején már véglegesen megszűnt. A jószágőrzés és állatgyógyítás, mint az előzőekben láthattuk, lényegében olyan racionális tevékenység, mely a pásztortudományhoz tartozik. Kétségtelen, hogy a ráolvasások is elősegítették a tudós pásztorok természetfeletti képességeiről szóló képzeteket. Érthető ez a szemlélet azért is, mivel a pásztorok mesterségük titkairól mindenkor hallgattak, legfeljebb a nyomdokaikba lépő fiaiknak adták át tudásukat. Mágikus tevékenység A tudós pásztorokhoz fűződnek olyan hiedelmek is, amelyek már kevésbé kapcsolódnak a jószágőrzéshez és állatgyógyításhoz. Tudnunk kell, hogy a pásztorok mágikus tevékenységéről szóló hiedelmek több évszázados múltra vezethetők vissza. A táltosok, garabonciások, ördöngös kocsisok, boszorkányok és a tudós pásztorok mágikus tevékenységében hasonló vonásokat találunk. /. Kötés és oldás A kötés-oldás hiedelemkört főleg az ördöngös kocsishoz fűződő hiedelemmondákból ismerjük. Közös tartalmuk szerint a templomtornyot állványozó ácsok egyike a társai előtt dicsekszik, hogy meg fogja állítani a közeledő kocsit. Úgy is történt, a lovak megálltak. A kocsis, mivel hasztalan kérte a mestert, hogy engedje őket tovább, a baltával a kocsirúd elejére ütött egyet. A mester lezuhant az állványzatról, mivel az ütés a fejét érte. A kötés-oldás tudománya a tudós pásztorok között sem volt ismeretlen. Értették a módját annak, Szathmáry László dolgozatát a jelen kötetben! (A szerkesztők meg165