A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Néprajz - Erdész Sándor: Tudós pásztorok a folklórban

Erdész Sándor 3. A nyáj szétzavarása A tudós pásztor - ha akarja - széjjel tudja zavarni a nyájat. Meg is teszi, ha a gazdája váratlanul fel­mond neki. A pásztorok egymás közt is viaskodnak, többek között haragos pásztortársuk nyájának szétri­asztásával. A tudósabb pásztor a szétzavart nyájat hi­ánytalanul össze tudja szedni. A nyáj visszatérítését többnyire füstöléssel érték el. Idézzünk néhány pél­dát! Az uraság valamiért megharagudott a gulyásra és elhajtotta. Azonban az új gulyástól bömbölve elment a marha, be a vizes rétbe. Ezt jelentette a tiszttartó­nak, aki ugyan kihajtotta a népet, de egyetlen jószá­got sem találtak meg. Az úr több ízben is üzent a gu­lyásnak, Dobos Andrásnak, akit nagy nehezen rávett, hogy előnyös szerződéssel újra munkába álljon. Ak­kor a gulyás elment ki a Becskedi-erdőbe, felült egy nagyfának a tetejére. Rágyújtott a pipájára. Hej, úgy gyüttek vissza a tinók, ökrök, minden bornyú. (BA­LASSA 1963.105.) Királyteleken volt egy Hockfános nevű gulyás, el­csapta a gróf. Még el sem ment Hock, szétment a gu­lya! Egész héten strázsálták a béresek, de nem tudták megőrizni. Magának a grófnak kellett elmennie, megkérni. Az öreg odament, leült a kunyhó előtt, jött a marha magától. (BALOGH 1959.8.) Körösi János becsületére való gondolkodással azt mondja, hogy a legnagyobb bűn, amit pásztor elkö­vethet, a riasztás. Mer mit csinált? teszi fel a kérdést. Kerített a pásztor farkasvért, pipába tőtött belőle pár szemnyit, attul szaladt a világba elfelé a jószág. Nem azér, hogy tudománya lett vóna a pásztornak, de ez­zel büntette meg a másikat, akire haragudott. Megtet­te olyan pásztor is, akit elbocsátottak. (LUBY 1943.145.). Egy idős pásztor közlése szerint: Ha a vérbeli pásztor a haragosának nyáját szét akarja ugraszta­ni, akkor kalapmocskot tett a pipájába, avval füstölt. A szagától szétszaladt a marha. (FERENCZI 1980/81.333.) Nem kétséges, hogy a pásztortevékenység legne­hezebb feladata a nyáj egybentartása, a megriadt jó­szágok lecsillapítása volt. Az itt közölt hiedelem­mondák lényegében arról szólnak, hogy a nyáj szét­zavarása mindenkor a haragos pásztor rontó tevé­kenysége miatt következett be. Ha a nyájat őrző pásztor nagyobb tudással rendelkezik, mint a másik, akkor elháríthatja a rontást. A pásztorok közötti ve­télkedések - mint lejjebb olvashatjuk -, nem csupán őrzés-szétzavarás miatt keletkeztek, hanem küldött állatok, a pásztor beosztása, tejszerzés miatt is előa­dódtak. 4. Füstölőszerek Füst és füst között különbség van! A tudós pász­torok ismerték a rontó füstöket és tudták azt is, hogy miként lehet ellene védekezni. Legeltetés közben, amikor az állatok fel-felkapdosták a fejüket, a pász­tor már sejtette, később érezte is, hogy rontó pipafüst áramlik feléjük. Az előző részben említettem, hogy a riasztást a pipába tett farkasvér, illetve kalapmocsok füstjével is elérhették. Természetesen a pásztorok is­mertek még számos más füstölőszert is. A beregdaróci pásztorok úgy tudják, hogyha ka­lapzsírt tesznek a pipába, a marha megriad, de még nem ered futásnak, viszont szétszalad a nyáj, amikor szarvaskörmöt és egy kis darab szamárpatát tesznek a pipára (PAPP 1975.167.). Nyírkarászi pásztor elmondása szerint a szalasz­táshoz farkasmáj és szamárköröm szükséges. Ha ezt valaki a pipájába tette, akkor már szaladt is a jószág (LUBY 1943.148.). Egy újfehértói pásztor úgy tudja, hogy a kecske­szőrt beletették a pipába, azzal füstölték a marhát (BALOGH 1959.35.). Egy beregdaróci pásztor elmondta a füstölőszer készítésének módját. Szent György-nap előtt csuszát és kiskacsát fogtak, mindkettőt megölték; bőrüket kiszárították, majd porrá törték. De kellett még szen­telt sonkának a csontja, szintén porrá törve. Amikor osztán a gulyás arra számított, hogy valaki meg akarja zavarni a gulyáját, akkor ezt a háromfajta port összekeverte és a delelőn vagy este a tűz mellett füstölt belőle. Ha a gulya e keverék füstjét beszívta, akkor már nem tudta megérezni a másik, a zavaró füstöt. (PAPP 1975.167.) Mit kell tenni akkor, ha egy pásztor rontó füstöt ereszt? Nyírkarászi pásztor elmondása szerint: Ha ér­tett hozzá a másik, tartott magánál szert az ótal­mazásra. Abbul vett egy csipetnyit. A meg nem vót más, mint hét gubafürt, csepű, kilenc vereshagyma. Azt beletette a pipájába, meggyújtotta, evvel csendesí­tette meg a marhát. Amint a pipájába tette, azonnal megállott a jószág. (LUBY 1943-148.) Füstölőszereket a gyógyításhoz is használtak, melyre az alábbiakban még visszatérünk. Állatgyógyítás A pásztorok a rájuk bízott jószágok gyógyításával is foglalkoztak. A beteg állatokról tudták, hogy mi a bajuk, s azt hogyan lehet gyógyítani. Például: A gu­lyások tarisznyájában ott volt a trokár, amit a felfúvó­dott szarvasmarhába szúrtak. A pőcsikek, bögölyök és egyéb rovarok ellen füstöléssel védték állataikat. A jószág sebeiben szaporodó nyű kipiszkálása, a seb fertőtlenítése is a szakmájukhoz tartozott. A juhászok maguk készítik a rühzsírt, amivel a ju­hok fertőzött bőrét kenegetik. Akadtak olyan juhá­szok, akik a kergeséget koponyalékeléssel meg tud­ták gyógyítani. Néphiedelmek szólnak arról, hogy a pásztorok bűvös eljárásokkal gyógyítottak állatokat. Ide tarto­zik például a ráolvasás, mellyel többnyire csak ki­egészítik reális gyógyító tevékenységűiét. Ilyenkor mondják: Se nem tíz, hanem kilenc se nem kilenc, hanem nyolc... és így tovább, míg nulláig nem ér­nek. 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom