A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Istvánovits Eszter: A szarmaták és a kos. Adatok a Kárpát-medence szarmatáinak hitvilágához

A szarmaták és a kos 10. kép A szahnovkai szkíta aranylemez (BESSZONOVA-RAEVSZKIJ 1977.42. alapján) Abb. 10 Das skythische Goldblech von Sahnovka fontosabb elemének, a jószerencsének, jósorsnak stb. - igen sok megjelenési formája ismert. Ezek egyúttal uralkodói szimbólumok is, a hatalom, az erő, a gazdagság, az uralkodói pompa jelképei (HARMATTÁ 1996.1158.). A %varmah problematikája az iráni népek hitvilágában a XVIII. század óta vissza-visszatérő téma a kutatásban. A kutatástörténet jó összefoglalását adja LITVINSZKIJ 1968.46-48. A szkíták esetében a Hérodotosz által leírt (IV. 5-6.) égből hulló égő aranytárgyakkal kapcsolatban 11. kép A szahnovkai aranylemez részlete (RUSZJAJEVA 1997. risz 4. alapján) Abb. 11 Detail des Goldblechs von Sahnovka merült föl a lehetőség, hogy ezek az égő aranyak a farnah megtestesülései lennének. A keleti források igazolták annak a szokásnak a létezését, hogy a perzsa uralkodó a lakomán használt nemesfém edényeket - mint uralkodói szimbólumokat - vendégeinek ajándékozta.

23 A farn sajátos tekintélyére utal az onomasztikai anyag (TOPOROV 1988.558. // 123.). Hogy a vele kapcsolatos elképzelések a szarmaták körében nem hiányoztak, arra elsősorban a pontusi görög föliratokban szereplő szarmata nevek sora lehet a legfőbb bizonyíték. Több tucatnyi

25 névben fordul elő a 'farn' elem (Szaitafarnesz, Farnakesz, Hofanesz stb.). Főként a II—

III. században - a megerősödő barbár befolyás hatására - válnak divatossá e nevek a Pontus-vidéken

26 (LITVINSZKIJ 1968.47- 61.,68.). E nevek legkorábbi előfordulásai közé tartozik az ún. Protogenesz dekrétum, amelyben az szerepel, hogy a szai (szkíta vagy szarmata) törzs élén EocvroKpapvrii; állt (i.e. III—

II. század fordulója) (LITVINSZKIJ 1968.60., 67.). VI. Mithridates

27 Eupator fiát Pharnakesnek hívták. Strabón szerint (XII. 3-31.) „...Diopolisnak ... nevét Sebastéra változtatta ... Ott van a Pharnakésről elnevezett Mén temploma ... Ezt a templomot a királyok olyan túlzott tiszteletben tartották, hogy az ún. királyi esküt ilyen módon tették le: 'A király szerencséjére és Pharnakés Ménjére!' Ez egyébként a hold8ai|iC0V, fortuna, genius jelentéstartalommal bír, vagyis farnnal rendelkezhet minden egyes ember, minden egyes ház, ország vagy éppenséggel nép is. Idővel a fogalom az uralkodó isteni nimbuszává absztrahálódott (LITVINSZKIJ 1968.47-52.). Bonyolult jelentéstartalmának megfelelően sokféle alakot ölthet. LITVINSZKIJ 1968.61. hivatkozik arra, hogy ezt a gondolatot elsőként H. Lömmel vetette föl Die Yäst's des Avesta. Göttingen-Leipzig 1927. Quellen der Religionsgeschichte 15. tanulmányában. BORZSÁK István ugyanígy (1982.) vélekedik, Lommeltől és Litvinszkijtől függetlenül. Legutóbb MAKKAY (1997.39-40.) foglalkozott a kérdéssel - lásd ott a további irodalmat! Harmattá János tervei közt szerepel egy olyan edény publikációja, amelyre ezt az eseményt fel is vésték (HARMATTÁ 1996.11581159.). Magának a szarmata névnek az etimológiájával kapcsolatban is felmerült az a lehetőség, hogy a 'sawr' = 'swar' = szanszkrit 'svarga' = 'ég', illetve az iráni 'hvar/khwar' = 'nap' szóra vezethető vissza, s ekként a jelentése a 'nap népe' (VERNADSKY 1951-342-343.), Horezm neve pedig ugyanebből a szóból származna és jelentése 'a nap országa' lenne (TOLSZTOV é.n.84-85.). Csak Gorgippiában (a szarmata szállásterület peremén fekvő városban) közel 80 eset ismert. A szarmaták körében egyértelműen léteznek az ilyen típusú nevek, noha L. Zgusta e nevek egy részénél perzsa hatást feltételez a Pontus-vidéken (ZGUSTA 1955.157-160.). Nevének jelentése „Mithrásztól adott". 145