A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Régészet - Istvánovits Eszter: A szarmaták és a kos. Adatok a Kárpát-medence szarmatáinak hitvilágához
Istvánovits Eszter 8. kép „Kosfej", illetve a belőle levezethető sematikus ábrázolás (GUS CSINA-ZASZECKAJA 1994. Puc.5. alapján). Abb. 8 „Widderkopf' bzw. die daraus ableitbare schematische Darstellung ban a ló feláldozásának hitbeli hátteréről (nap-, illetve tűzkultusz) több esetben megemlékeztek (KUZMINA 1977., IVANOV 1987. stb.), addig ugyanezt a juhval kapcsolatban nem mondhatjuk el. A kos kiemelt szerepére a szarmaták/alánok körében álljon még itt - a teljesség igénye nélkül - néhány adat: - A Kubány-vidéki leletegyüttesekben talált és velük analóg aranylemezek zoomorf motívumai között ugyancsak a „kosfej", illetve a belőle levezethető sematikus ábrázolás (8. kép) a leggyakoribb (GUSCSINA-ZASZECKAJA 1994.14-15. Puc.5.). 9. kép Abb. Roxolán sisak a Traianus oszlopon (GAMBER 1964. Abb.8,i,2. alapján). 9 Roxolanenhelm an der Trajanssäule - A Traianus oszlop roxolán fegyvereket bemutató tropaeumán a sisakot (9- kép) díszíti két szembeforduló kosfej (GAMBER 1964. Abb.8,i,2., Abb. 5.). - Itt említhetjük a bárány-fibulák feltűnését is, ami talán az alán vándorlással áll összefüggésben (RAJEVJACENKO 1993-114.). A kos megjelenése tehát a szarmata/alán világban meglehetősen általános. Ugyanez elmondható a szkíta időszakról is. Csupán példának álljon itt a Tápiószele 84. sírban talált tükör, valamint hejőszalontai és tordai párhuzama (PÁRDUCZ 1958.59.,6l. XXII. t.3. és XXIII. t. 1.). A szkítáknál (akárcsak a szarmata/alán világban) a kos ábrázolása - ha nincs is minden esetben azonos jelentéstartalma egészen nyilvánvalóan hordoz mitikus tartalmat. Jó bizonyíték erre a Szahnovkában talált aranylemez, amelyiken rendkívül izgalmas jelenetsort ábrázoltak (10. kép). Anélkül, hogy a többi alak jelentéstartalmát megpróbálnánk megfejteni, emeljük ki a bal szélen ábrázolt két, bal profilból látszó térdeplőt (11. kép). A lemez széléhez közelebbi férfi melle előtt jól kivehető egy kosfej. A férfi keze nem látszik, alighanem a hátán összekötötték. A kos gyapját a vállára borították. A megkötözött „áldozat" mögött szakállas alak térdepel, jobbjával üstökön ragadja az előbbit, baljában rövid kard. A jelenet vizsgálata során a kost előszeretettel interpretálták áldozati állatként (BESSZONOVA-RAJEVSZKIJ 1977.45-, JACENKO 1995. 190., RUSZJAEVA 1997.5152. - a korábbi irodalommal). Újabban M. V. Ruszjaeva ezt az értelmezést kétségbe vonta. A jelenetet, amelynek egyik „szereplője" a kosfej, ő is áldozatként értelmezi - csak épp nem kos-, hanem emberáldozatként (RUSZJAEVA 1997.51-54.). Ahhoz, hogy a kardos, ruhás alak valóban megöli a megkötözött, mezítlábas, kosgyapjas férfit, nem férhet kétség. Kérdés, vajon a - nyilvánvalóan rituális - gyilkosság célja a gyapjú megszerzése lenne? A kos és a farn Az oszét farn (az óperzsa farna) „az iráni mitopoétikai hagyományban isteni jelleg, ami gazdagságot, hatalmat és uralmat ad, felső hatalom ... egyfelől nem perszonifikált absztrakt ... szakrális kezdet, másfelől perszonifikált istenalak." (TOPOROV 1988.557. // 121.) A farn az óiráni *hvarnah- alakból ered, „a %x>ar<$nah iráni elképzelés szerint az igazi uralkodással együtt járó győzelmes szerencse napszerű megjelenése." (BORZSÁK 1994.80.) Magának a farn/farnah-nak 21 - a perzsa uralkodói hatalom legA szó maga az i.e. VIII. századi asszír pecsétlőkön tűnik föl legkorábban parnu I i I a (pa-ar- vagy ritkábban par-) alakban. (GRANTOVSZKIJ 1970.306-307.) Bár etimológiája korántsem egyértelmű, talán a 'hvar' = nap szóból származik a név. Nagyjából a 144