A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Természettudomány - Legány András: A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet madártani felmérése és az abból eredő következtetések
A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet madártani felmérése és az abból eredő következtetések Legány András Az ezredfordulóhoz közeledve világszerte egyre erőteljesebb akciók indulnak a még meglévő természeti értékek megóvása, megmentése érdekében. E téren hazánk is igyekszik megfelelni a várakozásoknak és ennek kapcsán számos olyan intézkedés született, amely e célt szolgálja. A többi között ilyen az is, hogy igyekszünk számba venni védett vagy védendő értékeinket, mintegy leltárt készítve róluk, egyrészt a változások követhetősége, másrészt a fenntartást szolgáló kezelés miatt. Az esetek többségében ugyanis a védetté nyilvánítást nem előzte meg - sőt a legtöbb esetben nem is követte - egy állapot, vagy állományfelmérés, ami elengedhetetlen lenne a fenti okok miatt. Ez a dolgozat tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy az alig néhány éve védetté nyilvánított Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet egy állatcsoportjának - a madaraknak - felmérését, értékelését adja. Indokolja a fauna jelenlétét vagy hiányát; összefüggésben a geomorfológiai, vízrajzi, klimatikus, botanikai stb. tényezőkkel. Próbálja feltárni a veszélyeztető tényezőket, igyekszik javaslatot tenni az állomány fenntartásához, megóvásához szükséges intézkedésekre. A szerző tisztában van azzal, hogy ez csupán egyetlen állatcsoport és - természetesen - szükséges lenne további taxonok részletes vizsgálata is ahhoz, hogy igazán teljes képet kaphassunk a természetvédelmi teendőkről. Ugyanakkor a madarak - lévén egy igen „érzékeny" állatcsoport - alkalmasak arra, hogy indikátorként kezeljük és használjuk föl őket természetvédelmi kezelési program kialakításához. Szükségesnek ítélem ezt azért is, mert a nemrég megjelent „Európai jelentőségű madárélőhelyek Magyarországon" című kiadvány eléggé szűkszavúan tárgyalja e területet azzal a megjegyzéssel, hogy „a madártani értékei kevéssé ismertek". (WALICZKY 1992.) Sajnos ez igaz is, mert a szakirodalomban néhány soros tájékoztatókon (BALOGH-ZÁKÁNY 1980, PETROVICS-NAGY 1984.) vagy egy-egy faunisztikai adaton kívül nem találunk semmit e területről. A vizsgált terület természeti viszonyai A 4070 hektár nagyságú Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet Tiszadob, Tiszlúc és Kesznyéten háromszögében fekszik, a 48°2' É, és 21°03' K koordináták mentén. Tengerszint feletti magassága 92-93 méter (1. kép). Hajdani Tisza ártér, melyet az 1846-ban Tiszadobon meginduló folyamszabályozás elsőként vágott le, s melyet mintegy 30 km-es holt Tisza szakasz kerít körül. Alluviális síkság, amelyet övzátonyok rendszere tagol. A közöttük lévő mélyedéseket pedig állandó vagy időszakos víz borítja. Jellegzetesek a különböző korú morotva maradványok - Görbe-tó, Kerek-tó, Hímes-tó -, amelyek a feltöltődés különböző fázisában vannak. A terület nyugati fele mélyebb és itt találhatók az állandó vízzel borított fűzlápok - Abony, Emberes, Ökörfűz. Az észak1. kép A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet és részei. 1. Abony 2. Emberes 3. Ökörfűz 4. Hímes-tó 5. Kerek-tó 6. Görbe-tó 7. Horgoló-Nagygulyalegelő 8. Kocsordos 9. Inérhát 10. Körtöltésköze 11. Nagylegelő 12. Szamárhát A: A Tájvédelmi Körzet határa Fig. 1 Kesznyéten Region of Environmental Protection and its parts. 1. Abony 2. Emberes 3- Ökörfűz 4. Hímes-tó 5. Kerek-tó 6. Görbe-tó 7. HorgolóNagygulyalegelő 8. Kocsordos 9- Inérhát 10. Körtöltésköze 11. Nagylegelő 12. Szamárhát A: Border of the Kesznyéten Region of Enviromental Protection keleti rész - Horgoló, Kocsordos - kb. egy méterrel magasabb térszínű és ez meglátszik a vegetációjában is. A klímában erős kontinentális hatások érezhetők, amelyet az alábbi adatok is igazolnak. Az évi középhőmérséklet 10°, ami évi 24° ingást takar. A csapadékátlag 550 mm, júniusi maximummal. A 110 fagyos és 35 téli nap hideg télről árulkodik. A jég a növényzet borítása alatt még március elején is vastag. Az uralkodó szélirány észak-északkeleti. Mindezeket jól szemlélteti a klímadiagram is (2. kép). A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 313
