A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Természettudomány - Legány András: A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet madártani felmérése és az abból eredő következtetések
Legány András (92-93m) 10°C 550 mm 2. kép A Tájvédelmi Körzet klímadiagramja. 1. humid időszak 2. hónapok, amelyben fagyos napok vannak 3. téli fagyos időszak, a napi középhőmérsékleti minimum átlaga 0 °C alatt van Fig. 2 Climatical diagram of the Kesznyéten Region of Enviromental Protection. 1. humid period 2. months with freezy days 3. freezy winter period, the average of the daily medium temperature is under 0 Celsius A Tájvédelmi Körzet madáregyüttesének vizsgálatát élőhely-típusonként végzem, amelyet a különböző, egymástól jól elkülöníthető madárközösségek is indokolnak. Ugyanis szoros összefüggésben vannak az élőhely vegetációjával. Ennek fontosságát hangsúlyozza KÁRPÁTI (1982.) is, aki a madarak élőhelyhez való szoros kötődését még egy matematikai formulában is megfogalmazta. Éppen ezért tartom szükségesnek az egyes élőhely-típusok növénytani elemzését is. Természetesen csak olyan mélységig, amely az ornisz jelenlétét, összetételét indokolja. Fűzlápok nádasokkal A Tájvédelmi Körzet északnyugati peremén terülnek el mozaikszerű elrendezésben. Ez a szerkezet abból adódik, hogy itt is érvényesül az övzátonyos geomorfológiai felépítés. Az övzátonyokon általában kaszálókat találunk, míg a mélyebb helyeken szinte áthatolhatatlan sűrűségű fűzlápokat (Salicetum cinereae), amelyeket gömbölyűre nőtt rekettyefűzek (Salix cinerea), valamint elszórtan fehér- és törékenyfűzek (S. alba, S. fragilis) alkotnak. Főként a széleken fehérnyár (Populus alba) és enyves éger (Alnus glutinosa) is megjelenik és egyre erőteljesebben terjeszkedik, ami a szukcesszió előrehaladását jelzi. Előrevetítve annak lehetőségét, hogy - ha emberi beavatkozás azt meg nem akadályozza - egy-két évtizeden belül jelentős területeket borítanak majd láperdők. Ez tulajdonképpen nem volna baj, ha e mellett a lápokból is megmaradnának jelentős területek. A fűzláp foltok között - azokkal mozaikot alkotva kisebb-nagyobb nádasok vannak (Phragmitetum), amelyet főként a nád (Phragmites communis) és a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) és kisebb mértékben a széleslevelű gyékény (T. latifolia) alkot. 314 Benne több helyen is a nádi boglárka (Ranunculus lingua) szép állományai díszlenek. A sekélyebb vizű gyakran még ki is száradó - területeken a zsombéksás (Carex elata) képez nehezen járható, 40—50 cm-es zsombékokat. Ezek száraz partjain jelenik meg a tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum serotinum). E területek kiváló fészkelő-, táplálkozó- és búvóhelyet jelentenek a madarak számára is. Jelentősebb területei: Abony, Emberes és az Ökörfűz. Morotva maradványok Hajdani, természetes lefűződéssel keletkezett Tiszamorotvákról van szó, amelyeket még az első katonai felvételek - 1783-ban - nyílt vizű tavakként jelölnek. Ma a fertősödés - biológiai feltöltődés - különböző fázisaiban vannak. a Görbe-tó: A terület déli csücskén helyezkedik el, viszonylag nagy, szabad vízfelülettel. Sekély részeit a vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica) nőtte be. A víz eutróf voltára utal a felszínét borító békalencse (Lemna sp.) szőnyeg. Vízutánpótlását az Inérháti csatornán keresztül kapja. b. Kerek-tó: A Tájvédelmi Körzet délnyugati centrumában fekszik, Kesznyétennel szemben. Teljesen feltöltődött, szabad vízfelszíne nincsen. Teljes egészében növényzet borítja: rókasás (Carex vulpina), harmatkása (Glyceria maxima), keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) és egy nagyobb foltban nád (Phragmites communis). A lágyszárú növények között öreg, odvas, legtöbbször csonkolt fehér- és csöregefűzek (Salix alba, S. fragilis) állnak elszórtan. c. Hímes-tó: A terület északnyugati részén található, teljesen benőve növényzettel, amely 25-50 cm-es vízben áll. A területet főleg nád fedi, helyenkint összefüggő gyékénnyel (Typha angustifolia, T. latifolia). A nádban helyenként rekettyefűz (Salix cinerea) tenyészik. A szegélyben zsombéksás (Carex elata) jelenik meg keskenyebb vagy szélesebb sávban, amelybe fehér- és törékenyfűzek települtek. Legelők A legnagyobb kiterjedésű élőhelyek, amelyek nagyjából a terület nagyobbik, délkeleti részét foglalják el. Itt-ott kisebb-nagyobb szántóterületek ékelődnek közéjük, főként a Szamárháton. Jellegzetes geomorfológiai sajátosságuk az övzátonyos szerkezet, amely meghatározza a vegetációt és ezen keresztül a madárélőhelyek jellegét is. Jelentősebb területei: a Horgoló a Nagygulyalegelővel, a Kocsordos az Inérháti pusztával, a Körtöltésköze, a kesznyéteni Nagylegelő és a Szamárhát. Talaja gyengén szolonyecesedő réti talaj, ami kellően indokolja a sziki növényzet megjelenését. E rövidfüvű gyepek hasznosítása legeltetéssel történik, amely a flóra kétségtelen degradálódásával jár. 1992-ben 7 kisebb gulya, 1 falka juh és 14000 liba - 2 telepen - legelt a különböző területeken. A magasabb részeken, az övzátonyokon, a szikes pusztarét (Achilleo-Festucetum pseudovinae) társulás jellemző a veresnadrágcsenkesszel (Festuca pseudovina), réti perjével (Poa pratensis), cickafarkkal (Acillea millefolium), csattanó szamócával (Fragaria viridis), közönséges Ínfűvel (Ajuga genevensis), lecsepült veronikával (Veronica prostrata), fehér herével A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997
